Hűs fesztivál az ország leghidegebb pontján

Most még áthatolhatatlan szürke, hideg pára borítja Zabar házait, a Bárkányitanya, Hegyesbükkpuszta, Kútágapuszta, Ma­lom­útpuszta településrészeket. A Szőlőaljánál is csontos hidegre fagyott kék Ifa várja rozsdába hajló elmúlását. Megszokott kép ez az ország leghidegebb falvában.

Zabarban a hideg az úr. A decemberi mínusz húsz-harminc-, az áprilisi mínusz öt-nyolc Celsius-fok egyáltalán nem meglepő, de július végén is volt már náluk három fok.

Neonmellényes polgárőrök irányítják a szombati forgalmat a főútról a falu gyomra felé. A közösség mára hirdette meg az első Hidegfesztiválját. A természet tréfájának részeként a metsző hideghez szokott településen most január közepén csupán mínusz 3 Celsius-fok van, és az előrejelzés szerint a hőmérséklet akár plusz 7 fok körül is alakulhat.

Soha nem látott a sürgés-forgás a szlovák határ felé futó utcában, ahol a mindkét oldali standokon az asszonyok kondérjaiban húsos káposzta rotyog, másutt a birkahús éppen elmerül a forró zsírban. Már meregetik a forralt bort a műanyag poharakba, és itt van a foodmaffia teher­autója is, amelynek ha lenyitják az oldalát, kisebb összegekért remek és ízletes kézműves hamburgerek omlanak szét az emberek szájában.

Medvesalja, Takta völgye. Zabar. A buszfordulóban hatalmas fenyőfa, amelyen nem karácsonyról visszamaradt színes díszek, hanem hőmérők lógnak. Miközben Ferencz Nándor Lajos polgármester egy televízió kérésére gyermekeket és szurkolókat próbál keríteni a felvételekhez, csatlakozom hozzá, úgy hallgatom.

– Az ötszáz lakosú Zabar úgynevezett fagyzugban helyezkedik el, amelybe minden oldalról beáramlik a levegő. Az emberek itt mindig mérték a hőmérsékletet, ám az Országos Meteorológiai Szolgálat 2000-ben mérőállomást létesített a településen, és azóta a hidegrekordjainkkal, főleg télen rendre bekerülünk a híradásokba.

Lehet ezzel a hírnévvel valamit kezdeni? Kérdezgették tőlem is unos-untalan a faluban és a Nógrád megyében élők. Nos, kellene. Először Jegesmedve Fesztivál néven akartuk ezt a mai napi mulatságot megrendezni, de rájöttünk, hogy nincs is jegesmedvénk, a hideg viszont télen-nyáron jellemző, így született meg a Hidegfesztivál elnevezés, s lám, itt tartunk…

– Az időjárás önök ellen dolgozik! 2003. január 12-én itt nagy hó volt, és mínusz 31,9 Celsius-fok, ma viszont nincs hó, és a hőmérséklet lehet akár öt-hét fok körüli is. Se hó, se hideg, pedig hóemberépítést, sífutást terveztek.

– Akkora havazás volt tegnap este, hogy az autóplatóról lehulló hóból negyven méter hosszú sípályát tudtunk építeni. És a tizenöt köbméter ajándékba adott hóból, higgye el, még hóembert is állítunk. Ez műhó, a mátraszentistvániak kedveskedtek vele.

Az általános iskola tanulói hetek óta molinókat festenek, látni is azokat a kerítésekre kifeszítve. Még verset is írt a falunak Aranyosi Ervin költő a „Jéghidegben is forró hangulat” szlogenű rendezvény tiszteletére.

„Jöjjetek, jöjjetek közénk melegedni,

Hidegfesztiválon finomakat enni!

Meleg italokkal és jó kedvvel várunk,

s hogy átmelegedhess, tábortűz lesz nálunk.”

Szembetűnően sok a készenléti rendőr és a biztonsági szolgálati ember. Mindegyikük segítőkész. Boksaégetők mintájára emelt cserből, bükkből, tölgyből többedmagával egy tíz köbméteres fagúlát Bogdán József helyi lakos.

A férfi is méri a hőmérsékletet: ezek szerint „hideg”, „elég hideg” és a mínusz 25 fok alatti „nagyon hideg” kategóriák léteznek az öltözködést meghatározó szótárban. Látom, ahogy később műsort adó felfegyverkezett hajdúk vámolják meg egy főzőbrigád pálinkakészletét, másutt sámándobos zenészek hangolnak a fellépésük előtt. Már a színpadra készül „Nándi bácsi”, a polgármester.

– Jó a forralt borunk és a nógrádi pálinkánk, de nem hagyunk senkit sem az út szélén, ha kicsit elkábulna a finomságoktól – mondja a deszkákra vezető lépcsőről visszaszólva néhány aggódó hölgynek.

A műsorvezető DJ humora mélyen hatol a lelkekbe. „Ismertetem a programot. Lesz EDDA-koncert, de Zalakaroson. Fellép a CoolHead Klán és Vadkerti Imi. Ki tudja, hogy ki az a Vadkerti Imre? Ismerik? Az öreg Vadkertinek a fia. Ő fog majd énekelni István, a király- és Kormorán-dalokat.

Egy borászról is beszélnék, aki a családtagjairól nevezi el a borfajtáit, az egyik az „Egri leányka,” a másik a „Szekszárd szépe”, az asszonyról pedig a „Kövidinkát” nevezte el, az anyósáról pedig a „Kecskecsecsűt”.

A polgármester is szóhoz jut. Vagy inkább alig jut szóhoz? Röviden beszél. Emberit. „Azért van itt annyira hideg, mert azt a kis meleget is más településnek adjuk oda.”

A színpadra hívott Németh Lajos meteorológus tömör, de szakszerű ismertetésbe kezd.

– Zabar fölött erősen felhős az ég, foltokban köd van, mínusz három fok a hőmérséklet. Egy hegyektől, domboktól övezett völgyben vagyunk, mind a Mátrából, mind a Bükkből, mind pedig a Szlovák-érchegységből a hideg levegő ide leszivárog. Mert a hideg levegőnek, mivel nehezebb, mint a meleg levegő, megvan az a tulajdonsága, hogy szereti a nyugodt, csendes völgyi területeket, mint éppen Zabar térségét.

Tizenhét évvel ezelőtt itt mínusz 31,9 fokot mutattak a hőmérők, tehát ha úgy nézzük, mázlink van, hogy az első Hidegfesztiválon csak mínusz három. Esernyő ma nem kell, ónos eső nem lesz, mindenkinek jó szórakozást kívánok!

Zabar húsz kilométerre található Salgótarjántól. A rendszerváltozás előtt mindenkinek adott munkát a megyeszékhelyen működő ötvözetgyár, acélgyár, tűzhelygyár, bányagépgyár, két üveggyár és acélmű. Az önkormányzat előtti buszfordulóból, ahol most a hőmérőkkel díszített fenyőfa áll, a gyárak szerződéses buszjáratai vitték a zabariakat.

Csak az ötvözetgyár három műszakjára egy-egy busznyi munkást szállítottak. De ez már a múlt. Az egész régióban, sőt Ózdon is hasonló volt a helyzet, veszem ki Csóka Zsolt szavaiból, aki a fahídon áttolta a biciklijét, s jött kíváncsiskodni. Kezein piros színű érintésvédelmi munkavédelmi bőrkesztyű.

– A kohászat bezártát követően, tíz évvel ezelőtt költöztünk ide Ózdról. Ekkora felhajtást még nem láttam. – Elmondásából kiderül, hogy egy barlanglakással együtt vette meg a házát, a barlangban pedig leginkább fát tárol.

Az áramszolgáltató alvállalkozójával szerződve országszerte magasfeszültségű vezetékek mentén vágja a fákat. Öten mennek egy autóval Zabarból a környékre, ha a Dunántúlon van munkájuk, zsúfolt munkásszállásokon húzzák meg magukat.

A főzősoron már óriási a tolongás. Begyújtották a fagúlát is. Ki a gulyásért, ki a káposztáért áll sorba. Négyszáz forintba kerülnek a kóstolójegyek, ami egy óriási adag kimérését jelenti.

Szondy Csabáné Ida, a toroskáposzta-főző brigád vezetője egyébként a helyi boltot üzemelteti 2003 óta. Nehezen tudja fenntartani a kereskedést, mert a nagybevásárlást divat lett Salgótarjánban, Ózdon végezni. Boltjában népszerű termék a kenyér, a bor és az édesség.

– Most vagyunk itt először – mondja Danyi Erika, a Salgótarjánhoz tartozó zagyvarónai Ezer Szín, Ezernyi Szív Egyesület vezetője. Korábban főztjükkel: a tyúkhúsleveses, pirított málés, rántott és töltött húsos lakodalmas menüvel első díjat nyertek a Palóc Világtalálkozón.

Most itt Zabarban füstölt oldalasos „szállással” bélelt kondérban töltött káposztát főznek, és karácsonyfáikról leszedett szaloncukorral kedveskednek a standjukat meglátogató gyermekeknek.

„Tartsd a kanócot… Pattantyús… A Szent Borbála nevében tűz…”, vezényel a hajdúk kapitánya. Akkorákat lőnek a mozsárágyúikkal, hogy egy mellettem álló embernek ráömlik a forralt bor a kezére.

„Kalapom a Tiszán úszkál”, énekli az asszonykórus a színpadon. A vattacukorárusnál, ahol hátrafelé lépegető, fenékrázó elemes Mikulás-figurát is lehet kapni, az Ice, ice baby retroslágert hallani. Sörlócánk asztalánál egy Kecskemétről érkezett házaspár kanalazza a tűzforró birkagulyást. A rádióban hallottak a fesztiválról. Sohasem jártak még errefelé, de nem bánták meg, mert tiszta időben el lehet látni az Alacsony- és a Magas-Tátráig is.

Az önkormányzat által bérelt területen hatalmas farönkök. Csóka Pál és Radics Csaba, aki egy baknak támaszkodik, szinte vezényszóra, egyszerre fújja ki a cigaretta füstjét. Ők vezényelték le a favágó versenyt, láncos fűrészgéppel 20-30 másodperc alatt kellett kettévágni egy karvastagságú fadarabot.

– Négy napja meg se állunk. Sátrat állítottunk, a teherautónyi havat is mi terítettük szét az éjszaka, hogy síelni lehessen rajta. De megérte, nagyon megérte – mondják.

Bár már egy hópihe is belekerült a Nógrád megyei falu címerébe, azért az első, hagyományteremtő jelleggel megtartott Hidegfesztiválon szokatlanul meleg volt.

Az az ember, akivel a hídnál találkoztunk, hazatolta a biciklijét, és ki is állt félmeztelenül a tornácára, hogy végighordozza tekintetét a házastul, ifástul, rotyogó kondérostul vacogó-olvadó-kacagó falun.