Szonármentes horgász szezon következik!

Megosztotta a közép-tiszai horgásztársadalmat a halfogási célú szonározás egész éves tilalma. Hogy milyen indulatokat váltott ki az intézkedés, azt leginkább az ismert közösségi portál egyik, pecásokat tömörítő zárt csoportjában lehetett tetten érni.

Napokon keresztül ment az adok-kapok, valóságos népharag zúdult az ügyben illetékes hivatalra. Aztán összekaptak a bejegyzés hozzászólói is, két táborra szakadtak: ellenzőkre és támogatókra.

Elsősorban azon ment a vita, hogy mennyire etikus külső technikai eszközt igénybe venni a legjobb horgászhelyek felkutatására, de akadtak olyanok is, akik végleg betiltanák a halradarozást a folyó teljes szakaszán. Látva az elégedetlenséget, a területi horgászszövetségnek lépnie kellett.

Szolnok hangulatos részén, a Zagyva partján lévő Tabánban találjuk meg a 27 ezer tagot számláló Közép-Tisza-vidéki Horgász Egyesületek Szövetsé­gének irodáját. Itt vár bennünket a vezetőség.

Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, előbb az alapvető ­problémáról, a nagy felzúdulást kiváltó halradarról kezdünk beszélgetni. Fialka György elnök őszintén bevallja, hogy ő is él ezzel a technikai lehetőséggel, amikor szükségesnek tartja a terepviszonyok feltérképezését.

Aki viszont szonár segítségével akarja elérni, hogy minél gazdagabb zsákmánnyal térjen haza, azt lelkes sporthorgászként elítéli. Azt a horgászt pedig, aki a radart tájékozódásra használja, szerinte hátrány érheti.

– A magam és a szövetség részéről kijelenthetem, hogy a halradar nem horgászati eszköz – szögezi le az elnök. – Amennyiben halfogáshoz tiltott a használata, a hajóban nem lehet horgászfelszerelés. Ami pedig a radar környezetkárosító hatását illeti, elfogadjuk a horgászati célú használatának részleges tiltását, hiszen kötelességünk megvédeni a természetes élőhelyeket.

Donkó Péter szövetségi titkár mutatja a 2020. ja­nuár 30-án kelt közleményüket. Ezt azért tartották szükségesnek kiadni, mert sokan úgy értesültek, hogy a szonár használatának teljes tiltását ők kérvényezték.

– Miután elnökségi ülésünkön megtárgyaltuk a 2020-ra vonatkozó halgazdálkodási tervünket, néhány módosítás kérésével a felettes hatóságunkhoz, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatalhoz fordultunk – mondja a titkár.

– Haltelepítési volumenünk és a kiadható területi engedélyek növelését kértük, valamint a 2019-ben a területi engedélyen már szereplő szonár használatának időszakos tiltásának engedélyezését a természetvédelmi oltalom alatt álló vízterületeken.

Ez ellen egyébként a horgászok eddig sem ágáltak, hiszen a november 1-je és március 15-e közötti vermelő halállományok védelme nekik is érdekük.

Viszont a kormányhivatal határozata nem teljesen a kérésüket hagyta jóvá: a szonározás egész éves tiltását írta elő, amit a halgazdálkodásra jogosultak kötelesek maradéktalanul betartani, illetve halgazdálkodási terveiket ennek értelmében módosítani.

Mivel a közösségi médiában felforrósodott a hangulat az intézkedés miatt, a szövetség február közepén tájékoztatót szervezett, amelyen természetvédelmi és tudományos érvek is elhangzottak a tiltás helyességével kapcsolatosan.

– Már az elején lehetett érezni, hogy mennyire feszült a légkör – idézi fel a fórum hangulatát Gócza József alelnök. – A jelen lévő horgászok rajtunk akarták számonkérni a hatóság intézkedését, amit sokan diszkriminatívnak tartanak.

Volt, aki nőgyógyásztól(!) hozott orvosi szakvéleményt, hogy az ultrahang nem veszélyes a halállományra. Ezt a nemzeti park szakembere cáfolta. Többen provokatív kérdéseket tettek fel, de mi igyekeztünk mederben tartani a vitát.

Sokféle szempontot kell figyelembe venniük a szövetséghez tartozó hetven horgászegyesület tagjainak. Először is: az évi 100 darabos halfogási kvóta mindenkire vonatkozik. Csakhogy nem mindegy, hogy valaki a partról vagy a csónakból horgászik kedvetelésből, illetve halradarral felszerelt hajóval rövidebb idő alatt jut hozzá nagyobb fogáshoz.

S azoknak is igazuk van, akik a tiltás negatív hatását vetítik előre: ha a horgászat és horgászturizmus fejlesztése államilag felkarolt cél, akkor a szonár alkalmazásával újabb vizeket fedezhetnek fel maguknak a pecások, így nagyobb bevétel származik a napijegyekből, s a helyi turizmus is fellendülhet.

Ismerjük meg a Hortobágyi Nemzeti Park Közép-Tisza-Jászság Természetvédelmi Tájegységének vezetője, Monoki Ákos szakvéleményét is. Szajolon találkozunk vele.

Miközben sétálunk a folyópartra, megtudjuk tőle, hogy a védett tájegység Jász-Nagykun-Szolnok megye nyugati felében a Jászságot, a Közép-Tisza-vidék Kisköre és Csongrád közötti részét, a Tiszazugot és a Nagykunság nyugati részén fekvő települések külterületét fedi le.

– Egyre szélsőségesebb a vízjárás, a nyári „kisvizes” időszakban is meg kell védeni a vermelőhelyeket, ahol nagy tömegben gyűlnek össze a halak, köztük őshonos fajok – magyarázza a tájegységvezető.

– Régen az ilyen beállóhelyek ismerete apáról fiúra szállt, titokként kezelték, védték-óvták ezeket. Most szonárral azonnal láthatóvá válik a víz alatti világ. Ami csak a horgásznak jó, a halakra viszont veszélyes, hiszen a táplálékfelvételükre, a szaporodásukra, a növekedési rátájukra, a tanulási képességükre kedvezőtlen hatással lehet.

Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy különböző vizekben bizonyos emberi tevékenységek olyan mérvű zajhatásokat generálnak, amelyek egyebek közt a halak teljes élettevékenységét megváltoz­tathatják.

Monoki Ákos azt is közli velünk, hogy pillanatnyilag a Tiszán még nincs ilyen mérvű terhelés, de ha emelkedik a horgászlétszám, akkor bizonyára többen fognak használni halradart is.

A szakértő szerint jobb az elővigyázatosság, ezért javasolta a rendeletalkotó hatóságnak a szonár horgászati célú használatának egész évre vonatkozó tiltását az érintett természetvédelmi területen.

Szeretnénk a riportban megszólaltatni horgászokat is. Mivel a közösségi oldalon többen beleálltak a vitába, hangot adtak véleményüknek, legyen az pró vagy kontra, azt gondoljuk, könnyen találunk beszélgetőpartnereket. Csakhogy senki sem vállalja a sajtónyilvánosságot.

Aztán végre kötélnek áll egy halradaros, sok mindent el is mesél, de végül meggondolja magát, és visszavonja a nyilatkozatát. „Jobb a békesség” – ezzel indokolja a döntését.

Viszont a Közép-Tisza-vidéki Horgász Egyesületek Szövetségének elnöke „kéznél van”. Fialka György több szempontból is rekorder: Csépa községet négy cikluson át irányította polgármesterként, és hatvan éve szenvedélyes versenyhorgász.

Négyszer volt csapatbajnok, többször végzett egyéniben az első tízben, és nemzetközi szinten is dobogóra léphetett; a fia megszerezte a világbajnoki címet.

– Véleményem szerint a horgászat az egyik legnehezebb sportág – fejtegeti. – A futó vagy a távolugró látja a célt. A horgász azonban csak a vizet látja. Az emberen múlik, hogy mikor, hol, milyen eszközzel tud halat fogni.

Annyi minden más is számít: az évszak, a napszak, a hőmérséklet, a felhőjárás, és még folytathatnám. Ezért tartom a horgászatot kihívásnak. Eszembe sem jutna radarral megkeresni a halakat!

Bizonyára úgy könnyebb lenne, csak éppen elmaradna az élmény, amiért az egészet csinálom. Ugyanakkor elfogadom azt is, hogy ebben a gyorsuló világban állandó rohanásban vannak az emberek, és a lehető legrövidebb idő alatt biztosra akarnak menni a halfogással. Egy szonáros is lehet szenvedélyes horgász, de az ő mentalitása tőlem nagyon távol áll.

Donkó Péter titkárral és Planicska Ferenc halőrzési csoportvezetővel kimegyünk a szövetség szolnoki kikötőjébe. A 2600 hektárnyi tiszai vízterületet nyolc főállású és négy társadalmi megbízatású halőr pásztázza naponta. Szükség is van az ellenőrzésre, hiszen gyakoriak a bűncselekmények.

Tavaly decemberben Nagykörűnél lefüleltek egy férfit, aki 14 szürke harcsát fogott ki a téli vermelőhelyen, 500 ezer forintra bírságolták, és bíróságra került az ügye. A halőrök varsát, hálót is találtak már radarral. Az elmúlt évben 120 esetben tettek feljelentést a rendőrségen, aminek következtében több mint 3,5 millió forint bírság lett kiszabva.

– Nem mindenki örül a jelenlétünknek, főleg azok nem, akik a zavarosban halásznak – árulja el a csoportvezető. – Ha pedig valakit rajtakapunk valamilyen szabálytalanságon, az nem ismeri el a hibáját, hanem megpróbál másokban bűnbakot keresni.

Most a halradar tiltása miatt többször fogunk ellenőrizni, ami nyilvánvalóan újabb kihívások elé állít majd bennünket.

Addig azonban még sok víz lefolyik a Tiszán. A Közép-Tisza-vidéki Horgász Egyesületek Szövetsége újabb levelet küldött a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatalnak, s abban kérik tisztázni, hogy a szonározás megtiltása csak a horgászati célú használatra vonatkozik-e, illetve a tiltás pontos területi vagy folyamkilométer szerinti behatárolásának közlését is várják.

A válasz megérkezéséig a természetvédők azt javasolják, hogy a halradarosok keressenek maguknak olyan horgászhelyeket, amelyek kívül esnek a védett területeken – ott hátha nem éri utol őket a népharag.