Kutyaposta – Karantén, ahogyan kutyáink látják

Hogy ne csak szörnyűségeket olvassunk a vírusról, idemásolok egy kedves írást arról – köszönet az internet ismeretlen szerzőjének –, hogy milyen is a karantén kutyaszemmel. Hát ilyen:

1. nap. Itthon maradt, úristen: itthon maradt! Ez életem legboldogabb napja! Követni fogom mindenhová a lakásban, és csak csodálom! Hihetetlen!

2. nap. Ma is itthon maradt, pedig nem beteg. Érdekes. Felöltözött a dolgozós ruhájába (amire nem szabad felugrálni), de csak derékon felül, alul abban van, amire fel lehet ugrálni és ágyszaga van. Most vajon fel lehet ugrálni vagy nem? Ül a világító doboza előtt, mereven bámul és beszél. Furcsa.

3. nap. Ugyanaz, mint tegnap. Rövid időre elment, és nagyon sok szatyorral jött haza. A legtöbb teljesen érdektelen, ugyanakkor rengeteg tápot hozott. Ennyit én egyedül az életben nem eszek meg!

4. nap. Egyre idegesebb. Egész nap a világító dobozt bámulja vagy a fülére szorított kézzel beszél. Ma rám szólt, hogy ne rágjam a szőnyeget és ne turkáljak a szemetesben. Ezek nagyon hiá­nyoznak, amióta mindig itthon van.

5. nap. Gyalázat! Megfürdetett és megfésült! Órákig kínzott, és a helyemet is megbuherálta, iszonyat büdös, az összes cuccommal együtt! Egész délelőtt szekált, azt mondta, végre ráér. De fésülködni? Normális?

6. nap. Az egyetlen pozitívum, hogy délután, életünkben először, főzni próbált, és úgy tűnik, csak nekem, mert az egészet nekem adta. Kicsit égett volt, de biztos örült, hogy ilyen szépen eszem a Wellington bélszínt, mert kicsit pityergett is.

7. nap. Mindent kipakolt és visszapakolt, felforgatta a lakást, kidobta mind a 17 fadarabomat, amit szűkösebb időkre rejtettem a hálószobába az éjjeliszekrény alá, a nappaliban a kanapé mögé és hasonló atombiztos helyekre. Bekattant.

8. nap. Kezd elegem lenni. Követ mindenhová, és nem hagy pihenni a kanapén. Az életben nem voltam még ennyire tiszta, fújkál meg fésülget feszt. Büdös az egész lakás. Már nem bírok megmaradni, de az erkélyen se jobb, ott vagy tapsolnak, vagy énekelnek. Agyvérzés.

9. nap. Felmondok, nem bírom. Több mint egy hete nem tudok egy jót vakarózni vagy a reggelit kihányni és a nap folyamán kényelmesen visszaenni. Állandóan követ, néz és felmos. Kicsinál. Lehet, meg kellene pattannom, de mit csináljak, szeretem. Francba.

10. nap. Azt mondta, ma sem mehet sehová, csak bankba, fodrászhoz, vásárolni, futni és gyógyszertárba. Úgyhogy egész nap nem volt itthon, mert nem mehet sehová. Lehet, hogy mégis kibírom, bár kezdenek ­hiányozni a haverok meg a napközi és a suli.

11. nap. Megint fürdetni akar… VALAKI SZABADÍTSON KI!!!