Szükségünk van a megtérésre

– A magunkba nézés, az önmegtartóztatás, a várakozás és az imák időszaka is a húsvét előtti nagyböjt. Ennek rendkívüli jelentősége lett ezekben a vészterhes időkben. Mit gondol erről?

– Az egyházban a nagyböjt a megújulás ideje. „Itt az alkalmas szent idő, az üdvösségnek napjai, hogy megtisztítsuk a szívünk, lemosva vétket, szennyeit.” A liturgikus ének sorai felidézik Szent Pál gondolatait, amelyek szerint ez egy olyan különleges kegyelmi idő, amikor a hívő ember is meg tud újulni.

Ebben a helyzetben pedig még inkább Istenhez fordulunk, és mélyebben átéljük a nagyböjtöt, vagy Prohászka Ottokár szavaival a „lelki tavaszt”.

– Az internet testközelbe hozza a veszélyt, a szenvedést, de az emberekben végbemenő pozitív változást is. Például egy olaszországi ateista orvos megtéréséről is olvashattunk a közösségi oldalakon.

– Most nemcsak a hívő emberek fordulnak jobban Istenhez, hanem olyanok is, akik ha nem is ateisták, de távol állnak a hívő magatartástól. Ebben a helyzetben szinte mindenki elgondolkodik a lét értelméről, értékéről, a létezésünk esetleges voltáról és arról, hogy nem magunknak élünk, hanem másokért is, hiszen szeretetre vagyunk meghívva.

Áldozatot kell hoznunk embertársainkért, és ebben most nagyszerű példaként állnak előttünk az egészségügy munkatársai, az önkéntesek, a különböző szolgálatokban dolgozók.

– Elmondható az, hogy nagy megtérések várhatók egy-egy ilyen tragédia, világjárvány után?

– Mindenkinek szüksége van a megtérésre, a hívő embernek is. Sajnos a figyelmünk sokszor lankad, és nem mindig tudunk olyan intenzitással odafordulni Istenhez, mint ahogyan ő azt megérdemelné. Ha figyelnénk rá, akkor tudnánk a kegyelmeiből meríteni.

Egy ilyen veszélyhelyzet, nehézség valóban még jobban Isten felé fordít minden embert. Hogy ez később milyen hatással lesz, az személyfüggő.

– Ferenc pápa felhívással fordult a keresztény hívőkhöz, hogy már­cius 25-én, Gyümölcsoltó Boldog­asszony ünnepén délben együtt imádkozzanak Istenhez a világjárvány megszűnéséért. Milyen üzenete van ennek a napnak a húsvéti előkészület ezen rendkívüli időszakában?

– Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe éppen kilenc hónappal karácsony napja előtt van. Ez számunkra különlegesen kedves nap, mert azt ünnepeljük, hogy Isten emberré lett. Egy Názáretben élő egyszerű leány igent mondott Isten meghívására, így lett Mária – a teológusok szerint – lépcső, amelyen Isten belépett ebbe a bűnnel teli világba.

Tulajdonképpen Isten szeretetének az ünnepe ez, amikor beoltja a bűnnel és halállal megterhelt világot az örök élet, az isteni élet lehetőségével. Ez az ünnep alkalmas arra is, hogy az ember a világunkba belépő Isten felé forduljon, kegyelmét kérve.

Ezt Mécs László pap-költő a magyar nyelv szépségével fejezi ki a „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld” verssorában. Egy vad alanyba egy nemes oltvány kerül, attól az egész fa természete megváltozik, és gyümölcsöt fog teremni. Ezt jelképesen úgy értelmezzük, hogy innentől kezdve az emberiség isteni életet élhet, a szeretet gyümölcseit tudja teremni, Isten kegyelméből.

– Ugyanezzel a szándékkal március 27-én, pénteken 18 órakor a Szentatya imát vezetett a Szent Péter-bazilika előtt, de a tér üres volt. Mit üzen a keresztényeknek ez az esemény?

– Mi, keresztény hívő emberek nagy erőt tulajdonítunk az imádságnak. A technikai eszközök most lehetővé teszik, hogy ha fizikailag távol is vagyunk a Szentatyától, látjuk őt, amikor áldást ad. Ezzel még mélyebben átélhetjük azt a lelki közösséget, amely sokkal mélyebb, mint a fizikai közelség. Az üres térről Ferenc pápa úgy nyilatkozott, hogy olyan, mint a sivatag.

De a sivatag tulajdonképpen a puszta, amely utal a Szentírás azon részére, ahol Jézus kísértést szenvedett. A puszta nemcsak az üresség, hanem az Istennel való találkozás helye is. A pápa, Krisztus földi helytartója Urbi et Orbi (a városra és a világra) áldást ad, vagyis Jézus Krisztus nevében megáldja az egész világot.

Az áldás az egyház hivatalos imádsága, amelyben Isten kegyelmét kéri arra, azokra, aki vagy akik fölött imádkozik. Ez nagyon különleges számunkra, mert ilyen áldást csak kiemelt ünnepeken kapunk a Szentatyától. Ő is fontosnak tartja azt, hogy most, ezekben a nehéz időkben imádkozzék velünk együtt, értünk és fölöttünk.

– Ön személy szerint is átélheti a templom ürességét, amikor szentmisét mutat be a vészhelyzet idején minden vasárnap a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amit a Debrecen Televízió élőben közvetít. Milyen érzés ez, mire gondol ilyenkor?

– Nem jó érzés üres templomban prédikálni és szentmisét bemutatni, de nem annak ürességére gondolok, mert ha a pap szentmisét mutat be, a teljes egyház jelen van. Ezzel a hittel végezzük a szertartásokat zárt ajtók mögött a templomainkban, hogy nem a fizikai távolság határozza meg a lelki egységet.

Javaslom, hogy a családok otthonaikban is készüljenek fel a médián keresztül közvetített szentmisehallgatásra, mert most Jézus megy hozzájuk, és így részesülhetnek a közösségi élményben, lelki áldozásban, amelynek a katolikus egyházban nagy hagyománya van.

– Elhozhatja-e ez a helyzet az együttérzés és a gyengédség terjedését az egész világon?

– Mindenképpen. Felemelő azt látni, hogy milyen sokan végeznek szolgálatot a rászoruló, beteg, magára maradt, elhagyatott, nehéz anyagi körülmények között élő embertársukért.

Ennek tudata bennünket reménységre hangol és bizakodással tölt el, hogy az együttérzés, gyöngédség, kedvesség, jóság növekedni fog az emberekben világméretű szinten is. De a szándéknak, a készségnek is ott kell lennie, hogy bennem, mindannyiunkban személy szerint növekedjék a jóság, a szeretet.

– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia arra kéri a híveket, minél több lehetőséget ragadjanak meg arra, hogy lelkileg felkészüljenek a húsvétra. A médián keresztül folyó misehallgatáson túl mik lehetnek ebben a helyzetben a lelki felkészülés formái?

– Vissza kell találni a családok közös ünneplésére, az együtt imádkozásra. A zsidó pészah ünnepén a legkisebb gyermek odamegy az édesapjához, és fölteszi neki a kérdést: Mit ünneplünk ma? Erre az apa hitvallást tesz.

Ez a helyzet most lehetőség arra, hogy a családban beszéljenek a hitünkről, az ünnep üzenetéről, arról, mit jelent Jézus keresztáldozata és feltámadása. Így a megváltást lehet közös imádsággal, otthoni szertartásokkal ünnepelni. A legfontosabb az együttlét. A Szentatya mondja, nehéz a családokban az együttélés, mert az emberek már a közös vacsorákon sem beszélgetnek, hanem közben televíziót néznek, chatelnek.

Most több időt tölthetnek együtt, beszélgethetnek, jobban észrevehetik egymás igényeit, és ki tudják fejezni a család közösségében az egymás iránti szeretetüket. Ez nagyon fontos, hiszen a legkisebb egyházi közösség a család.

– Az egyház milyen támaszt, vigaszt tud nyújtani ebben a helyzetben a magukra maradottaknak, a nélkülözőknek?

– Keressük a lehetőségeket, hogy együttműködve a polgári hatóságokkal, segítségükre legyünk a nélkülözőknek és a rászorulóknak. A Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye karitász szervezetén keresztül a rendelkezésünkre álló keretből ötmillió forintot különítettünk el tartós élelmiszercsomagok készítésére, a rászorulók megsegítésére.

Felhívtuk a figyelmet arra is, hogy az adományok kiosztását ne az idős önkénteseink végezzék, hanem a fiatalok, így nekik is lehetőségük van tanúságot tenni a hitükről. Elindult a karitatív tanács 1357-es adományvonala és a https://segitunkegymasnak.hu/ weboldal, előbbin pénzt, utóbbin többek között önkéntes munkát, eszközt lehet felajánlani. Kiemelten fontos ezen a területen is a testvéregyházak összehangolt, közös szolgálata.

– Ön hogyan készül a húsvétra ebben a vészterhes időszakban?

– Igyekszem többet imádkozni a rám bízottakért, lelki közelségemről biztosítani a paptestvéreimet és mindazokat, akik megkeresnek. ­Telefonon felhívtam egyházmegyénk nyugdíjas papjait.

Nagyon fontos, hogy bátorítsuk egymásban a reményt. Tudatosítani, hogy Jézus a feltámadása által legyőzte a halált, s mindazok, akik hisznek benne, vele együtt feltámadnak. Hisszük, hogy megkezdett örök életünk van.