Eltévedt golyó – rejtélyes haláleset

Péntek estére járt az idő, amikor a Tokaji utcában lakó E. I. abbahagyta az udvaron a gereblyézést, mert jött a szomszédban lakó lá­nya. Találkoznak ugyan mindennap, de mindig van mondanivalójuk egymásnak, most is beszélgetni kezdtek. Mindenféléről.

Hogy szárazság van, locsolni kéne, hogy reggel majdnem elgázolták a szomszéd ki­­szökött kutyáját, hogy a városban kinyitottak az óvodák – ilyesmikről. Szép, csendes, frontmentes idő volt, amilyen csak májusban lehetséges, amikor E. I. hirtelen feljajdult, a mellkasához kapott és összeesett.

A családban két egészségügyi dolgozó is van, így a lánya rögtön látta, hogy nagy a baj. Infarktus, villant át az agyán, s azonnal hívta a mentőket. Nem telt el sok idő, talán tíz-tizenkét perc, s meg is érkeztek.

Megtörténtek az előírások szerinti gyors vizsgálatok, és a nyugdíjas katonával már szirénázott is a kocsi a nyíregyházi kórház felé. Hiába. A Jósa András Kórház ugyan jól felszerelt intézet, de ott sem tudtak segíteni rajta. Viszont kiderült, hogy az áldozattal nem infarktus vagy agyvérzés végzett. A hátán, a lapockájánál felfedeztek egy aprócska, szinte egyáltalán nem vérző lyukat.

A boncolás aztán kiderítette, hogy az a kis lyuk egy lövedék bemeneteli nyílása. Hamarosan a szegycsontba fúródva a lőszert is megtalálták, ami átütve a lapockát egy főeret is szétroncsolt. Ha a találat a műtőben éri az ötvenkilenc éves áldozatot, akkor sem lehetett volna megmenteni.

A környéket még aznap este megszállták a rendőrök és a nyomozók, de jó ideig ők is csak a sötétben tapogatóztak. Nyom sehol, és a környéken élők se láttak, hallottak, tudtak semmiről. Csak arról, hogy az utcájukban összeesett a nyugdíjas, ereje teljében levő katonaismerősük, és elvitte a mentő.

De ahol lőszer van, ott puskának is lennie kell! Puska viszont szinte kizárólag csak vadászoknál lehet, így a nyomozók felvették a kapcsolatot a helyi vadásztársasággal. Fontos bizonyíték volt a kezükben: a lőszer. Speciális lőszer, a fegyverszakértők könnyedén megállapíthatták, hogy milyen puskából lőtték ki. Egy igen ritka, méregdrága golyós puskából, amilyet csak nagyon kevesen engedhetnek meg maguknak.

Újfehértón sincs sok belőle, így könnyen eljutottak a gazdájához, egy helybéli férfihoz, akinek fogalma se volt arról, mit okozott a fegyvere. Ő jó­ízűen végigaludta az éjszakát, csak akkor döbbent meg, amikor másnap reggel jöttek a rendőrök, s vitték a puskát.

Eddig teljesen tiszta a történet. De azt még senki sem tudja, hogy pontosan mi is történt a ravasz meghúzása előtt. Az első híradások még arról szóltak, hogy egy kisebb társaság hajtóvadászaton vett részt a fehértói határban, de ezt azonnal cáfolták az ügyben nem érintett vadászok, mondván, májusban nincs hajtóvadászat.

A következő verzió már arról szólt, hogy egy háromfős baráti társaság őzbakra cserkelt, de nem találták el a bakot, viszont a lövedék, bent a városban, véletlenül elakadt a nyugdíjasban. A harmadik verzió ugyanezt mondja, de azzal módosítva, hogy nem a talajon cserkeltek, hanem magaslesről várták az őzet, s onnan adták le a lövést.

A negyedik, s talán legvalószínűbb verzió szerint szó sem volt vadászatról. A háromfős társaság egyik tagjának a vadonatúj golyós fegyverét mentek kipróbálni a határba. A próba végén az előírásoknak megfelelőn a fegyvert kiürítették, majd hogy meggyőződjenek arról, eltehetik-e a puskát, elsütötték azt. Csak akkor rezzentek össze, mikor a fegyver megszólalt – a csőben felejtettek egy lőszert! Ám rosszra egyikőjük sem gondolt, arra meg pláne nem, hogy a golyó kétezer méterrel arrébb halálos sebet ejt egyik ismerősükön.

A pár éve városi státust kapó Újfehértót valamikor mint az ország legnagyobb faluját tartották számon, ahol majdnem tizenötezer ember él, kiterjedése pedig akár egy százezres városé. De hát falu ez azért, legfeljebb annyi emlékeztet a városi létre, hogy itt sokkal kisebbek a telkek, sűrűbben állnak a házak.

A város központjából küllőszerűen ágaznak el a főbb utak, a Tokaji út északnyugatnak, a hozzá legközelebbi fontos út pedig, a Dorogi nyugatnak tart – ha igaz, arról érkezett a lövedék. A híradások, de még a rendőrségi tudósítások is arról szóltak, hogy a tragédia helyszíne a település szélső utcájának legszélső portáján történt, de ez tévedés. Egyáltalán nem pusztaság a környék, az áldozat háza pedig nem a város legszélén, hanem jóval beljebb, a hosszú utca közepén áll, mindenünnen házak veszik körül.

A szomszédban egy kis presszó, mögötte egy keskeny út kisebb-nagyobb házakkal. Egy idősebb nőtől kérdezzük, hogy merre kell mennünk a Dorogi út felé, de nem értjük a szavát, próbáljuk rávenni, hogy lépjen közelebb, de csak áll bizalmatlanul a nyári konyha küszöbén. „Maguk is a lövés miatt jöttek? – kérdez vissza végül, aztán int, hogy menjünk csak egyenesen, aztán majd csak kilyukadunk a temetőnél.

Mert onnan jött a golyó, legalábbis az emberek azt beszélik.

Már az ötödik kereszteződésen vagyunk túl, de a Dorogi út sehol. Végül feltűnik egy hosszú, nagy, vadrózsa- meg orgonabokrokkal benőtt régi temető. Ideális búvóhelye a vadnak, az őz azonban nem megy lakott helyre, így oda vadászok se igen látogatnak. Végül kiérünk a keresett országútra. A falu felőli oldalon egy lovarda meg a hatalmas, új temető, bal oldalon pedig házak, kisebb telephelyek. Mögöttük már valóban a mező.

Egy kisebb, arasznyi tábla kukorica, körbe rajta pedig tágas, legalább százhektáros legelő. Oda valóban kijöhet csipegetni az őzbak, ott valóban érdemes megpróbálkozni az elejtésével. De akár a fegyvert is ki lehet próbálni, csak úgy, kíváncsiságból, hiszen messzire ellátni, megfelelő irányban tartva az emberek sincsenek veszélyben.

Vékony, poros út vezet a kaszáló felé, ahonnan egy traktor közeledik, s megáll, mert nem fér el az autónk mellett. Gyanakodva méregeti a zöld pulóveremet, de aztán megenyhül, mikor megtudja, hogy nem nyomozók, s még csak vadászok se vagyunk. „Nem szeretem őket – mondja egy idő után. – A régiek még igen, azok betartották a szabályokat.

De ezek az újgazdagok azt gondolják, nekik mindent lehet. Megveszik a terepjárót, az ötmilliós puskát, s az övék a világ.” Végül azzal válunk el, hogy a mi autónkkal ne kockáztassuk meg a kaszálót, mert nagyon elromlik az út. Amúgy se onnan adhatták le azt a lövést. Mert ott a temetődomb, az meg felfogna minden golyót.

Várjuk meg a nyomozás végét, tanácsolja a traktoros, s még hozzáteszi rezignáltan: szegény emberen már úgyse segíthetünk. Inkább magunkra vigyázzunk. Mert ki tudja, legközelebb ki, honnan s hová fog lőni.

Az ügyben gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének gyanúja miatt indított nyomozást a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság.