Gigászi lakótársaink a Földön

Gigászi méretű cápát láttak Japán partjainál – erről szóltak a hírek a közelmúltban. Az eset érdekessége, hogy e halfaj létezéséről 1976-ig semmit sem tudtak, s akkor is hét évbe telt, mire önálló rendszertani besorolást kapott. Az óriásszájú cápa ritkán merészkedik a felszín közelébe, leginkább több száz méterre a tengerszint alatt úszkál.

A nőstények elérhetik a tekintélyt parancsoló hétméteres testhosszt, ám mindezek ellenére a békésebb jószágok közé tartoznak. Pontosabban így vélik a kutatók, merthogy a kevés megfigyelésszám miatt még azt sem tudják, hogyan táplálkozik – például planktonokkal –, s bár a kifogott példányok boncolásából tudható, hogy elevenszülő, szaporodásáról és életmódjáról több a feltételezés, mint a bizonyosság.

Az állatvilágban a nagyság, a méret mindig is azzal a gondolattal társult, hogy csakis valami félelmetes dolog lehet, miközben már az is riadalmat válthat ki, ha egy megszokott méretű élőlényből hirtelen akad jóval nagyobb. Ilyen például a fél­kilósra és harminccentisre megnövő afrikai óriás csiga; a lábát és csápját nem számítva is tíz centiméteres óriás weta, vagyis egy rovar; a kar­jaival akár ötméteresre is nyújtózkodó, mérgező anyagot termelő nomura-medúza.

A tavak, tengerek és óceánok világa hemzseg az olyan szörnyektől, amelyek talán nem is léteznek, ám az emberi elme képes arra, hogy az ismeretlen, felfedezetlen területeket benépesítse félelmeinek lényeivel. Főleg a hajós népek meséi vannak tele titokzatos, gigászi szörnyekkel, amik még a hajó testét is képesek kettétörni.

Nessie vagy nem Nessie?

Az itt a kérdés. Merthogy a skó­ciai tó, a Loch Ness vizében időnként felbukkan(?) egy lent, a mélyben élő lény. Létezése felkeltette az emberek érdeklődését, és ez a csöndes kis tavacska a világ egyik kedvelt utazási célpontjává vált. Lehet, a himalájai jeti kultusza is nagyobb lenne, ha az időjárás arrafelé nem volna zord – a skót táj sokkal emberibb körülményeket teremt a kalandvágyak kiéléséhez.

Arról nem is szólva, hogy mindig akad valaki, aki látta vagy látni vélte a tóban a zsiráfnyakú, dinoszauruszszerű lényt. Ám csodával határos módon még soha senkinek nem sikerült éles képet készítenie Nessie-ről – ami újabb találgatások táptalaja: biztosan képes arra, hogy megzavarja a masinák működését. Ha nem hiszik, járjanak utána…

A történetek nagy része eleve a mítoszok és mondák világából érkezik, olyan korból, amelyből többnyire a félelmek és az istenek dicsősége maradt az utókorra, de az ókori és középkori hajósok valóban találkozhattak rémséges kígyókkal – hiszen a ma is élő hevederhal igen látványosan mutat tízméteres hosszával. De még a tengerészek legrettegettebb szörnye, a csápjaival mindent szétroppantó kraken is valóságos élőlény, hiszen óriáspolipok, tízméteres óriáskalmárok ma is szép számmal élnek az óceánok vizében.

A mostani hajókat tekintve e lények mérete – különösen abból a szempontból, hogy mekkora károkat képesek okozni – elenyésző veszélyt jelent, ám nem is olyan régen még fából ácsolt, mai szemmel lélekvesztőnek tartott építményekkel fedezték fel a bolygót, így érthető, hogy a „szörnyek” akkoriban sokkal nagyobbnak tűntek. Összehasonlításul: a Santa Maria, amely 1492-ben Cris­to­foro Colombo vezérhajójaként siklott az amerikai földrész felé, mindössze 25 méter hosszú és 5 méter széles karakk volt.

És akkor még nem is ejtettünk szót a bálnákról, amelyek között a kék bálna akár 30 méter hosszúra is megnőhet, de átlagos méretét tekintve is éppen olyan hosszú, mint a Santa Maria. Bármennyire hihetetlennek tűnik, de a kék bálnák alighanem a Földön valaha élt legnagyobb emlősállatok. Méretüket nézve éltek náluk nagyobb lények is, de azok másféle jószágok.

Tudományos leírások említést tesznek egy Ma­raa­pu­nisaurus nevű szárazföldi növényevőről, melynek hossza elérte az 58-60 métert, és éppen ezért jó eséllyel pályázik a valaha élt leghosszabb gerinces élőlény címre, de talán éppen a mérete az, amely kihalásra ítélte, hiszen minél nagyobb egy állat, annál több élelemre van szüksége.

Genetikai kódja alapján a kék bálna is nőhetne nagyobbra, de aligha fog, különben azt kockáztatná, hogy gigászi testét nem tudná elegendő élelmiszerhez juttatni, ez pedig felérne az evolúciós öngyilkossággal. A kék bálna így is veszélyeztetett élőlény, közel áll ahhoz, hogy csupán emlékké, önálló tankönyvi fejezetté váljon.