Erős vidékre van szükség

Gulliverek vagyunk itt Mezőhegyes határában, az óriások országában. A távolban egy 320 lóerős John Deere porol a szántóföldön, a közelünkben pedig egy gumihevedereken közlekedő 27 tonnás, 693 lóerős amerikai traktor mozog a barázdák és rögök között, ahol Európa egyik legjobb, átlagban 40 aranykoronás minőségű termőföldje terül el.

Mindenből a megszokottnál kétszer akkora gépeket képes maga után húzni, ekét, vetőgépet, ezúttal egy talajlazítót. Boros János kezeli a gumihevederes traktort, hajnali fél hatkor kezdődött a műszakja, tizenkétórázik. Máskor este hattól reggel hatig csinálja, de bevallja, a hajnali kettőkor jelentkező álmossági hullámvölgyet nem kedveli. Jól jön akkor a termoszban tárolt forró kávé.

A járműnek 36 kilométeres az óránkénti végsebessége, de 32 kilométernél magasabb sebességet a közúton nem ajánlanak, mert túlmelegedne a gumiheveder. Ezzel nem is járnak haza, egy ilyen gépet éjjel-nappal érdemes működtetni, ezért tankolóautóval jön ki hozzá a váltósofőr. Az 1880 literes üzemanyagtartállyal rendelkező csodamonstrum a középmély lazításnál óránként 85–100 liter üzemanyagot fogyaszt el.

– Ez a gép most a csúcs?

– Az űrkorszak kezdete, a traktorok Ferrarija! Igazi összehasonlításban sajnos nem volt még részem, de ez a hevederes meghajtás a legjobb. Tegnap 41 hektárt lazítottam, ez más világszínvonalú traktorokkal összehasonlítva 3–5-szörös teljesítmény. Nyomatékban is verhetetlen. Egy kocsisort is utána tudnánk kötni.

– Ötévente lazítanak „aláművelve” 50 centiméter mélyen, a szántás mélysége pedig általában 30–35 centiméter. A fellazított földet egy másik eszköz lezárja, hogy a nedvesség ne párologjon el – magyarázza a pickupból kiszálló Isaszegi Norbert termelési vezérigazgató-helyettes. Hatalmas szántóföldek vannak itt, köztük a legelőn a gidrán és nóniusz lovakból álló ménesek.

Mezőhegyesen nem ma kezdték, 1784-ben II. József magyar király rendelete alapján egy Császári és Királyi Ménesintézet kezdte meg itt a működését. Attól fogva minden ló eredete ismert volt, ami nagy előrelépést jelentett az átgondolt lótenyésztés érdekében. Egykor kender-, cukor- és szeszgyár, fafeldolgozó, malom, vágóhíd is üzemelt, a szociális hátteret pedig kórház és idősotthon erősítette.

Százhuszonkét évvel később, 2016-ban az állam visszavásárolta egykori tulajdonát és a 9862 hektár földbirtokot, s a célkitűzés szerint Magyarország legerősebb agrárcége jön létre néhány éven belül.

– 2016-ban az volt a kérdés, szükség van-e a XXI. század globalizált piaci világában arra, hogy a magyar államnak legyen egy mintagazdasága. Amikor német vagy osztrák tulajdonú magyarországi boltokban szlovák tejet, lengyel sajtot és német felvágottat vásárolnak a magyarok, talán időszerű feltennünk azt a kérdést is, mi lesz, mi legyen a magyar mezőgazdaság szerepe az ország jövőjében – mondja az irodában Lázár János, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. által ellátott állami feladatok koordinálásáért felelős kormánybiztos.

– Lehet-e a XXI. század high-tech világában az agrárium is modern, illetve milyen agrárfordulatra van szükség ahhoz, hogy korunk három legnagyobb kihívását – a klímaváltozás hatásait, a kistelepülések elnéptelenedését és a nemzeti önellátási képesség meggyengülését – egyszerre kezeljük? Túlzás nélkül ezekre a kérdésekre keresünk választ Mezőhegyesen, amikor a nemzet mintagazdaságát igyekszünk megteremteni.

A köz támogatásából a köz érdekében újítunk, kísérletezünk, fejlesztünk a gazdaságban, a kipróbált módszereket pedig hozzáférhetővé és alkalmazhatóvá tesszük a kisebb és nagyobb agrárvállalkozások számára egyaránt. Ha tetszik: a magyar mezőgazdaság 2.0 „demóverzióját” futtatjuk a birtokon, legyen szó akár vetőmaggyártásról, szarvas­marha-­te­nyész­tésről, szakoktatásról vagy épp öntözésről.

Lázár János egy lélegzetvételnyi szünetet tartva folytatja:

– Egy olyan országban azonban, ahol ezer falut fenyeget a lassú megszűnés veszélye, az agrárium fejlesztése legalább annyira társadalmi, mint gazdasági kérdés. Azokban az országokban, ahol nem hátrány vidéken lakni – lásd Anglia, Németország, Ausztria vagy Hollandia –, az agrárium és a mezőgazdaság stratégiai ágazat.

Mert tudják, hogy modern és versenyképes agrárium nélkül nincs vonzó vidéki élet. Ahhoz, hogy a magyar vidéknek is jövőt adjunk, a ­fiataloknak a vidéki életforma lehetőségeket és ne kompromisszumokat jelentsen, Magyarországon is agrárfordulatra van szükség. A mezőgazdaság megerősítésére, mégpedig azáltal, hogy a nemzeti feldolgozóipar megerősítésére – sok helyütt: újbóli megteremtésére – összpontosítunk. Ezt nevezem én „agrár new deal”-nek.

Van ugyanis egy nagy magyar paradoxon: miénk Európa egyik legjobb termőterülete, ahol akár 20 millió ember ellátására elegendő, jó minőségű élelmiszert állíthatnánk elő, ehhez képest a szükségleteink jelentős részét importból fedezzük, mindehhez ráadásul gyakran mi szállítjuk ki az alapanyagot. A magyar alapanyagból tehát külföldön lesz földolgozott élelmiszer, amit mi visszavásárolunk.

Az eredmény? Ki vagyunk szolgáltatva a külföldnek, ráadásul a haszon nagyobb része sem a magyar gazdáknál marad. Ezen változtatni kell – szögezi le a kormánybiztos.

– Segített ezt tudatosítani bennünk a koronavírusos időszak?

– A koronavírus-járvánnyal az egész világ leckét kapott abból, hogy a nemzeti önellátó képesség mennyire létfontosságú még egy globalizált világban is. Kiderült például, hogy a határok teljes lezárása esetén, amikor az áruszállító járművek sem közlekedhetnének, Magyarország csupán 3-4 napig tudná elegendő mennyiségű és minőségű élelmiszerrel ellátni a saját polgárait. Hiába állítunk elő ugyanis több 10 millió liter tejet, ha nem tudjuk behozni az országba a csomagolóanyagot, amiben azt a boltokig el kell juttatnunk. Az agrárium fejlesztése tehát stratégiai, sőt nemzetbiztonsági érdekünk is – véli a kormánybiztos, aki egyúttal dél-alföldi országgyűlési képviselő.

– A bajból előnyt kovácsolva az agráriumot újra kell pozicionálnunk és a mezőgazdaságot ismét húzóágazattá tennünk. Korábban az agráriumban egymillió ember dolgozott, ma Magyarországon a földalapú támogatást igénylők száma 183 ezer egyén és társaság. Nagyon kevés… Erős mezőgazdaság nélkül nincs erős vidék, ahogyan nincs erős Magyarország sem.

Fasorok, erdők, ménesek, szarvasmarhatelep, törekvés a világszínvonalú technológia alkalmazására és egyidejűleg az ökológiai egyensúly megőrzésére. Lázár János szeretné, ha Mezőhegyes mindenki számára hozzáférhető lenne. Vallja: 5 éven belül Magyarország, 10 éven belül pedig Európa egyik legjobb agrárgazdasága lesz itt, ahová mindenki jöhet tanulni, tapasztalatot szerezni. Sőt kereskedelmi turizmusban is gondolkodnak, látogatóközpontot és kerékpárutakat építenek.

Osztálykirándulások keretében diákcsoportokat szeretnének vendégül látni, de nem csak a kikapcsolódásra és a természet szépségeinek élvezetére biztosítanának így lehetőséget, hanem akár biológiaórákat is tarthatnának majd a gyerekeknek, akik a lótenyésztéssel a ménes közvetlen közelében ismerkedhetnének meg.

– Az „Egy Ladában Lázárral” akcióval már elkezdte a személyes bemutatást. Mennyire népszerű ez?

– Nem gondoltam volna, hogy ekkora érdeklődést vált ki, majdnem 40 vendégem volt, de a jelentkezők száma a 600-at is meghaladja.

– Mondhatja valaki, hogy ugyan kérem, egy exminiszter, magas szintű politikus beszél itt a magyar mezőgazdaságról…

– Nagyszüleim 1987-ig tanyán éltek. A szüleim is földdel foglalkoznak, édesapám 100–150 hektáron gazdálkodik, alkalmazott nélkül. Rengeteg fizikai munkát végeztek az elmúlt 30–40 évben. Beleláttam, csináltam, sőt azon kevesek közé tartozom a parlamentben, aki tehenet és lovat is ellettem.

Csak azért nem lettem agrárember, mert a nagyszüleim és a szüleim a kolhozvilágban és az azt követő években nem látták, hogy a tanyai paraszti gazdálkodásnak lenne jövője, így mivel jól tanultam, jogász lettem. Tíz évig voltam egy agrárváros, Hódmezővásárhely polgármestere, és a gazdálkodást sem engedtem el: növénytermesztésben, erdőgazdálkodásban vagyok érdekelt.

Két évvel ezelőtt pedig épp azért vállaltam örömmel az itteni munkát, mert Mezőhegyesen – mint cseppben a tenger – kicsiben elkezdtük azt a fejlesztést, amire hitem szerint az egész magyar mezőgazdaságnak szüksége van.

– Ennek a gazdaságnak az a célkitűzése, hogy a gazdasági versenyképességével, a legkorszerűbb technológiák magyarországi behozatalával minta legyen minden agrárszereplő számára. Agrárdigitalizáció, öntözésfejlesztés, modern tehenészet. Nem mindegy, hogy mennyit fogyaszt egy hektáron egy traktor, mennyi vetőmagot, növényvédő szert vagy műtrágyát használunk, vagy épp mennyi vízzel öntözünk – tu­dom meg Kovács Norbert vezérigazgatótól.

– Miben segít a konyhaasztal nagyságú drón?

– A segítségével speciális kamerákat tudunk a vizsgált terület fölé juttatni. Ez az agrárdigitalizáció fontos eszköze, amellyel információkat gyűjtünk a növények és a talaj pillanatnyi állapotáról. Vannak, akik ezt műhold segítségével érik el, ez ugyanazt a felbontású képet tudja elkészíteni 150 kilométer magasról, mint a drón 100 méterről.

A műholdkép hátránya azonban, hogy csak 6-7 naponta van megfelelő pozícióban, ami a mezőgazdaságban túl hosszú idő. Itt, ha a drónt felküldjük, egy óra múlva már látjuk az adatot. A kemikáliák, vegyszerek vagy az öntözővíz mennyiségének csökkentéséhez a drónképeket használjuk. Talajszkenner révén pedig 8 ezer hektárról tudjuk másfél méter mélységig, hol mennyi a föld víz- és ásványianyag-tartalma, milyen a szerkezete.

Szinte minden gépünk precíziós gazdálkodásra alkalmas robotkormánnyal van felszerelve, és egyéb differenciált munkaműveletek is beprogramozhatók, így a gép működése összhangba hozható a föld minőségéről vagy a növénykultúra állapotáról szerzett adatainkkal. A most megvalósuló öntözési beruházás után az öntözővízdózis módosítása is lehetséges lesz akár adott táblán belül, ami nemcsak közgazdasági és költségmegtakarítási, hanem ökológiai kérdés is.

– Mondana erre példát?

– 10 millió köbméter vizet veszünk ki évente a Marosból az öntözéshez, mert a hibridkukorica-vetőmag így termeszthető. Ebből 5 millió elveszik a rossz technológia és az elavultság miatt. A kormányzati támogatásból 5500 hektáron kiépülő új öntözőrendszer segítségével a 10 millióból 8 millió köbmétert tudunk majd hasznosítani.

A drónok segítségével gyűjtött információk alapján az öntözőberendezés a szórófejeken keresztül hektárról hektárra hol több, hol kevesebb vizet juttat ki, mindig annyit, amennyire az adott egységen szükség van. Ezzel rengeteg édesvizet takarítunk meg. A beruházás a 2020-as évben is tapasztalt tavaszi aszály okozta terméskieséssel kalkulálva – ami modern öntözéssel elkerülhető lett volna – 6-8 éven belül megtérülhet.

A magántőkét akkor lehet biztatni, ha az állam is élen jár a fejlesztésekben. Mezőhegyesen annyi kukorica-vetőmagot állítanak elő, amennyi az egész országnak elég lenne. Naponta átlagban 27 ezer kiló tejet termelnek, amelyet egy nagy tejfeldolgozónak adnak el, ott csomagolják és dobozolják. Mezőhegyesen hisznek abban, hogy egy fiatal számára is vonzó lehet a mezőgazdaság.

Trendinek számíthat egy 130 millió forintos traktorban iPaden irányítani a gép munkáját, vagy egy olyan tehenészetben dolgozni, ahol minden tehén nyakában GPS és egyedi azonosító van, ahol automata robot végzi a fejést, és már nem szükséges hajnalban kelni, hogy kilapátoljanak az állatok alól…

Vallják, hogy a kistelepülések sorsa azon múlik, hogy a fiatalok mennek vagy maradnak. A fiatalok pedig akkor maradnak, ha esélyt kapnak egy olyan életre, amely versenyképes a városi-nagyvárosi alternatívával. A kormány segíti az otthonteremtést és a családalapítást, a munkahelyteremtésben viszont az agrárium fejlesztése elengedhetetlen. A Ménesbirtok ebben valóban a nemzet mintagazdaságaként működik.

Korompai Sándor, aki asztalosnak tanult egykor, a 38. ellési szezonon van túl a Ménesbirtok dolgozójaként. – 1982-ben kezdtem csikósként, 10 év elteltével csoportvezető lettem, mára pedig telepvezető, de osztott munkakörben lóápolóként ugyanazt csinálom, mint a többiek. Takarmányozástól a termékenyítés vezetéséig, a szaporulat kezeléséig – minden a feladatunk.

Jelen pillanatban 38 nóniusz kanca, 22 gidrán tenyészkanca, 16 gidrán csikó és 22 gidrán szopóscsikó, valamint 6 négyéves nóniusz kanca van az 1700-as évek végén épült istállóban, az egyik külső majorban, ahol klasszikus ménesben tartják az állomány egy részét. Reggelente a lekötött lovakat egyenként megvizsgáljuk, kapnak abrakot, lázat mérünk. 230 éves hagyomány ez. A lovakat reggel nyolckor kihajtják a legelőre, s este hatkor jön be a ménes.

Egy közgazdász fia és két pedagógus lánya van. Mezőhegyesen maradtak. Az egyik lánya mi mást is taníthatna, mint lótenyésztést a helyi szakiskolában?