Jól végződő rémálom

– Milyen a viszonya a születési helyével, településével?

– Kicsit se veled, se nélküled a kapcsolatom szülővárosommal, Budapesttel. Itt születtem, a család, a legjobb barátok, ízek, hangulatok mind idekötnek, viszont 7 éve Londonban élek. Mindig várom, hogy végre Budapesten legyek, aztán, ha itthon vagyok, akkor egy idő után újra elvágyódom. Egy biztos, nekem Budapest a világ közepe, fantasztikus város, e körül gravitálok. Büszkén mondhatom, hogy francia menyasszonyom is beleszeretett a városba és Magyarországba.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– Szüleim szerint leginkább a rosszalkodás, állítólag meglehetősen aktív és „kreatív” gyerek voltam. Én főképpen „titkosügynöki” küldetéseimre emlékszem, imádtam James Bondként rohangálni a parkokban.

– Kedvenc könyve?

– Inkább írókat mondanék, gimnazistaként Örkény és Karinthy, majd Szerb Antal és Bulgakov állt hozzám legközelebb. Később sci-fiket olvastam, mivel ráleltem a nagyszü­leim Galaktika sorozatára. Manapság a meghökkentő, már-már sokkoló könyveket kedvelem, ilyen a francia író Michel Houellebecq A csúcson és Elemi részecskék című regényei. Houellebecq történetei nem könnyed délutáni olvasmányok, de katartikus élmény elolvasni őket.

– Milyen zenét szeret?

– Jazzmániás vagyok, a jazzklubok hangulata már gimnazistaként is elvarázsolt, de mindenfajta élő koncertet kedvelek.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– Salvador Dalí, Picasso vagy Robert Capa biztosan remek asztaltársaság lenne.

– Mindenkiben megbízik?

– Alapvetően igen, nyitott ember vagyok, és szerencsémre még sohasem vertek át végzetesen. Azt gondolom, a bizalom minden kapcsolat alapja, de érdemes megfelelően tájékozódni és felkészülni. Hogy egy klasszikust idézzek: reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe? Itt az ideje, hogy el is mesélje!

– Piliscsabára jártam egyetemre, amikor is sikeresen öt perccel lekéstem a szak­dolgozat-leadás határidejét. Akkor azt hittem, hogy mindennek vége, alig mertem hazamenni a szüleimhez, borzasztóan szégyelltem magam. Minden kérvény, kérés, fellebbezés ellenére még egy évet kellett várnom rá, hogy lediplomázhassak. Aztán ebben a „lyukas” évben letettem egy nyelvvizsgát, megkaptam első állásomat, és jelentkezni tudtam álmaim angliai mesterképzésére. Vagyis a rémálom jól végződött végül.

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– A borászat kifejezetten érdekel, de tudom, borásznak lenni nem csupán a bor kóstolgatásából áll…

– Gyűjt valamit?

– Gyerekként telefonkártyákat gyűjtöttem, manapság párommal együtt – és a szakmának is köszönhetően – műtárgyakat gyűjtünk. Az ismertebb hazai alkotók munkáin kívül más kelet- és nyugat-európai mű­vészek munkáit is próbáljuk megszerezni.

– Szokott felesleges dolgokat vásárolni? Mondjon egy példát!

– Drágább napszemüvegeim biztosan a felesleges kategóriába tartoznak. Amint beruházok egyre, azonnal el is hagyom.

– Kedvenc helye a világban?

– Velence, Dél-Franciaország és Korzika szigete.

– Magyarországon?

– Budapest és a Balaton-felvidék.

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– Lángos, rántott sajt, állandó barackszedés és fűnyírás a hétvégéken, a büfés nénik és kukoricás bácsik ordibálása. Külföldi bará­taimnak persze kicsit lódítok, és mint a Kelet Riviéráját szoktam bemutatni a Balatont. A nyarakat egész gyerekkoromban a dédszü­leim siófoki nyaralójában töltöttem, így rengeteg családi emlékem van innen. Ma is itt jön össze a család a legtöbb nyári hétvégén.

– Mi a kedvenc sportja?

– A foci. Nagy Fradi-drukker vagyok, és biztosan őrülten hangzik, de nekem egy Fradi–Kisvárda meccs érdekesebb, mint egy Baj­nokok Ligája-mérkőzés. Igyekszem minden meccset megnézni, ha pedig itthon vagyok, kimenni akár a B-középbe is.

– Az okostelefonja mely funkcióit használja?

– Mint mindenki más, de leginkább a mobilok kamerájának fejlődését értékelem. Fantasztikus fotókat lehet ma már készíteni mobiltelefonnal is.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-­kockát?

– Ez sajnos szakmai titok, de elárulhatom, nem vagyok top 10-es játékos.

– Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Puskásról és a gulyásról mindenki hallott, de komolyra fordítva a szót, rengeteg hír és tévhír kering manapság a nemzetközi nyilvánosságban. Ezért mindannyiunk felelőssége és feladata is, hogy lehetőségünk szerint az ország jó hírét vigyük.

Ferenczy Bálint művészettörténész, fotótörténész, 2014 óta a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának rendes tagja, 2016-tól a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj kuratóriumi tagja. A Sotheby’s aukciósház londoni központjának egykori munkatársa 2013 óta él és dolgozik művészeti tanácsadóként Angliában. Tartott már a kezében ezerkarátos nyers gyémántot, Enigma kódfejtő gépet és Nobel-díjat is, ma Budapest első kortárs magánmúzeumának létrehozásában segédkezik.