Mann a listavezető

1. Melyik születésnapja a legemlékezetesebb?

– A hetvenedik. Éppen arra a napra kaptam egy felkérést a Budapesti Operettszínháztól, hogy dirigáljam a Csárdáskirálynő nyitányát. Gyanútlanul igent mondtam. Ahogy elkezdődött az előadás, hirtelen emelkedni kezdett a zenekari árok, egészen a színpad szintjéig. Amikor odaértünk, szétment a függöny, és szembetaláltam magam száz olyan színházi emberrel, akikkel pályafutásom során valaha valahol találkoztam. Meglepődtem és meghatódtam. Csak utána tudtam meg, hogy az egészet a feleségem szervezte.

2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Szerettem volna Puccini Turandot című operáját filmre vinni Pekingben, a kínai császárok lakóhelyeként ismert Tiltott Városban. Személyesen tárgyaltam az opera jogtulajdonosával, Herbert von Karajan karmesterrel, aki áldását adta a tervemre. De a Magyar Televízió akkori nemzetközi koprodukciós osztálya elszabotálta ennek a kifejezetten izgalmasnak és érdekesnek ígér­kező munkának a megvalósítását.

3. Mit szeret önmagában?

– Azt, hogy a 89. évemben is igyekszem jól érezni magam.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– A rémhírekkel, a hazudozásokkal és az összeesküvés-elméletekkel. Mostanában feltűnően elszaporodtak az interneten, a televízióban, a közösségi oldalon. Akarva-akaratlanul belebotlik az ember, egyszerűen nem lehet kikerülni őket.

5. Kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Azzal a karmesterrel, aki a Salzburgi Ünnepi Játékokon nagy kedvencem, Mozart valamelyik operáját dirigálja. A csere lényege az lenne, hogy dirigensként is átérezhessem a katarzist, ne csak nézőként.

6. Egy álomutazás nyerteseként hova utazna?

– Mindenképpen Kínát választanám. Háromszor jártam már ott, 1965-ben egy színházi delegációval, 1982-ben és 1986-ban pedig két útifilmet forgattam a Magyar Televíziónak. Bármikor boldogan visszamennék, képtelen vagyok betelni Peking, Sanghaj, Kanton nevezetességeivel, újra és újra megnézném Hszianban az agyag hadsereget, hajóznék a Jangce folyón és megmásznám a kínai nagy falat.

7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– Egy levél a múlt századból, a kilencvenes évek második feléből. A Nemzeti Színház összes Kossuth-díjasa, köztük Törőcsik Mari, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre írt az akkori kultuszminiszternek, hogy egyesítsék az Operát és a Nemzetit, és engem nevezzenek ki közös igazgatónak.

8. Mire sajnálja legjobban az időt?

– A parttalan vitatkozásra, a céltalan veszekedésre. Az önmagáért való konfliktust is utálom, szerencsére mindig sikerül kitérnem előle.

9. Mire nem sajnálja a pénzt?

– A családra, az egészségre, az utazásra.

10. Kinek szánja az adója 1 százalékát?

– Minden évben a gyermekétkeztetés támogatására ajánlom fel. Azért is tudok azonosulni az éhezéssel, mert gyerekfejjel a saját bőrömön tapasztaltam meg, mi a szegénység, sokat nélkülözött a családunk.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?

– Thomas Manntól. Először a novelláit ismertem meg, majd jöttek sorban a regényei, A Buddenbrook ház, A varázshegy, a Doktor Faustus, a József és testvérei. Egyébként sok kedvenc íróm van Balzactól Spiró Györgyig. Szeretem a történelmi elmélkedéseket, leginkább Yuval Noah Harari izraeli történész műveit olvasom.

12. Mi a számítógépén a háttérkép?

– A laptopomon nincs fotó, a mobilomon viszont a lányom és két unokám mosolyog rám, amikor bekapcsolom. Nekem mindig is fontos volt a családom, szerencsére gyakran látjuk egymást, mert együtt lakunk.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná?

– Imádom az ázsiai elefántokat, akármeddig elnézném őket. Erőt mutató, jól megtermett állatok, ugyanakkor hűségesek és értelmesek. Szeretem kilesni, ahogy a bé­bielefántról gondoskodik a mamája – azt nagyon meghatónak találom.

+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– „Uram, ne felejtse el, hogy ma rendkívül fontos dolgokat kell véghezvinnie!” Állítólag Saint-Simon herceget a nap elején így figyelmeztette az inasa. Torna, séta, írás – ezek töltik ki az időmet. Nem árt, ha van az ember életében egyfajta rendszeresség, de hogy mindjárt ellent is mondjak magamnak, végül semmit nem tartok túlságosan fontosnak.

Szinetár Miklós Kossuth-díjas rendező, címzetes főigazgató. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1952-ben kapott diplomát, ahol 1953-tól 2004-ig tanított, Magyarországon alig van olyan színész, aki ne lett volna a tanítványa. Rendezői pályáját a Fővárosi Operettszínházban kezdte, ahol később igazgató lett. A hatvanas évek elején a Petőfi Színház művészeti vezetőjeként dolgozott, a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztját pedig kétszer is betöltötte, azóta örökös tag. A Magyar Televízióban 1962 és 1990 között több vezetői posztot ellátott. Nemrég az Operában megrendezte az István, a királyt, a karantén idején 88 címmel írt könyvet. Felesége Hámori Ildikó, lánya Szinetár Dóra színésznő.