Jézus érdemelne Nobel-békedíjat

– Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter Nobel-békedíjra jelölte önt nemrég, és el is fogadták ezt a jelölést. Mit szól ehhez?

– Én is meglepődtem, mint mindenki más. Talán nem is nekem szól ez a megtiszteltetés, hanem a munkámnak. Jó lenne, ha ezzel is felhívhatnánk a figyelmet arra, mennyire fontosak a gyerekek, a jövőnk zálogai. Azok a gyerekek, akiket befogadunk és gondozunk, egyszer majd hozzánk fognak szeretettel lehajolni, ha már idősek és magatehetetlenek leszünk. Ezért mindenkit arra biztatok, hogy a maga módján próbáljon meg lehajolni a bajban lévő gyerekekhez.

– A hitvallása szerint hiába szeretjük a szobánk csendjéből az utcagyerekeket, nem arra van szükségük, hogy a könnyes, szende szemünkbe nézzenek, hanem hogy legyen kenyér az asztalukon, fedél a fejük fölött. Hány gyereknek tudnak most segíteni, és hogy vannak ezek a gyerekek?

– Több mint 2500 gyerekről gondoskodunk az intézményeinkben és további százakról a nevelőszülői rendszerünkön keresztül. Huszonhat bentlakásos otthonunk van, és ezenkívül működnek még menházaink is. Jól vannak a gyerekeink, de sokan közülük súlyos nehézségeken, traumákon mentek keresztül. Nemcsak Jézus szívét szúrták át nagypénteken, hanem sajnos akarva-akaratlanul, szóval, tettel a mi szívünket is, ahogyan mi is át tudjuk szúrni másokét. Jézus azonban azt a példát adta nekünk, hogy átdöfött szívvel is lehet szeretni. Nemcsak az életre támadt föl, hanem a szeretetre is.

Húsvét hajnalán nem bosszúért liheg, nem szidja és átkozza a világot, nem kezdi el üldözni Heródest vagy Kajafást. Kimegy a tenger partjára, és ott várja az apostolokat, megvendégeli és arra biztatja őket, hogy építsék tovább Isten országát. Ezt kell megtanulnunk, ezt kell átadnom a gyerekeknek, akik hozzám jönnek. Mert csalódtak az apjukban, csalódtak sok mindenkiben, nagy nehézségek elől menekülnek.

Ebben az állapotukban pedig úgy érzik, nem tudnak, nem akarnak szeretni. Ilyenkor el kell őket vezetni húsvét hajnalához. Erről szól a kereszténység, erről szól az életem és a munkám. Valójában Jézus érdemelne Nobel-békedíjat, akinek megpróbálom közvetíteni a tanításait.

– Jó lenne az is, ha ezt a népek és az egyes államokat vezető politikusok is megértenék. Akkor talán nem lennének háborúk, mint most Ukrajnában.

– Ukrajnában most az emberiség nagypénteke zajlik, ennél szörnyűbb dolgot, mint egy háború, nem lehet elképzelni. Testvérek esnek egymás torkának, gyilkolják egymást. De az a kérdés, lesz-e ebből béke, feltámadás? Nemrég Beregszászban beszéltem arról, hogy például 1849 a mi népünk egyik nagypénteke volt. A szabadságharc leverése után szörnyű évek következtek, úgy tűnt, mindennek vége. 1853-ban azonban egy zarándoklatot szerveztek Mariazellbe. Csaknem húszezer ember indult el, zászlókkal, rózsafüzérrel a kézben Ausztria nagyasszonyához.

Ferenc József kirendelte ugyan a katonáit az út szélére, de nem lett botrány, a városokban és a falvakban virágokkal, gyümölccsel fogadták a vonuló tömeget. Nép­ünnepély lett a zarándoklatból. Ezt követően enyhülés indult el a politikában is, a foglyokat kezdték kiengedni a várbörtönből, és elindult a párbeszéd, a kiengesztelődés. Ez pedig olyan jól sikerül, hogy az egész Kárpát-medence városaiban fejlődés, virágzás indulhatott el. Mondhatnánk úgy is, hogy a kiegyezés volt a szabadságharc után a népünk számára a húsvét hajnala.

Hiszem, hogy egyszer ez a kiengesztelődés eljöhet majd Ukrajnában is, és egy asztalnál tud majd ülni a térség összes népe, békében és szeretetben. Bízom benne, hogy szláv testvéreinknek is eljön majd ez a húsvéthajnal, amikor bűnbánó szívvel együtt gondolkodhatnak a jövőn, hiszen keresztények ők is. Nekünk pedig ebben kell őket segítenünk.

– Ön is a háború elől menekülő családokat fogadott be egy magyarországi menedékhelyen. Mit tapasztalt a menekültek körében, hogyan lehet segíteni nekik?

– Sajnos sok bizonytalanságot, fájdalmat, megszeppent gyermeket láttam. Vannak, akik új világot, új otthont keresnek maguknak, vannak, akik vissza akarnak majd térni a hazájukba. Az Ukrajna iránti szeretet azonban azt diktálja, hogy arra biztassuk őket, a háború után menjenek majd haza, és építsék újjá a saját hazájukat.

Úgy gondolom, a menekültek ellátásában Magyarország, Lengyelország és Románia is nagyszerűen vizsgázott, nagyon sokat segítenek nekik, ellátást biztosítanak, segítenek a letelepedésben vagy a to­vább­utazásban. Adja az Isten, hogy jó válaszokat tudjunk adni ezekre a problémákra is.

– Hogy telt önöknél a nagyhét?

– Az időm nagy részét az tölti ki ilyenkor is, hogy beszélgetek az otthonaink lakóival, és próbálom a szeretet útjára vezetni őket. Jézus azt mondta, legyetek tökéletesek, mint a mennyei atyám. Az a dolgom, hogy segítsem a rám bízott gyerekeket ezen az úton. Ki kell lépnünk a szuperhősök, a mesék világából, és be kell látnunk, hogy mindannyian testvérek vagyunk, legyünk fehérek vagy feketék, tartozzunk bármilyen nemzetiséghez. Nekünk nem az igazság keresésének a parancsát adta az Isten, hanem a szeretet parancsát, ami értékesebb.

Ha én az utcagyereket az igazság alapján ítélem meg, akkor tíz perc múlva elzavarom, mert bizony van, aki meglop, van, aki hazudik a szemembe, rengeteg konfliktus lehetne köztünk. Talán azért is jelöltek békedíjra, mert sok gyermeket ki tudtam békíteni önmagával, a világgal, a társadalommal. Adná az Isten, hogy tényleg ilyen békeszerzők legyünk. Szent Ferenc olyan szépen mondta: „Tégy engem a békéd eszközévé, hogy ahol békétlenséget lelek, oda békét tudjak vinni.” Valahol mindnyájunknak ez lenne a dolga.

– Hogyan telt húsvét vasárnapja? Elmennek ilyenkor például a gyerekek locsolni?

– A gyerekek ilyenkor sokáig alszanak, a konyha nagy gőzzel működik, próbálunk finomakat enni, és örömöt vinni egymás életébe. Elviszem ilyenkor őket locsolni is. De egy katolikus pap hová is mehet locsolni? Én azt találtam ki, hogy a koldus nénikhez megyek, meglocsolom őket, a gyerekek pedig verset mondanak nekik.

Egy ilyen alkalommal az egyik nénitől kaptam egy piros almát. Piros tojást nem tudott adni, de azt az almát sokáig őrizgettem az éjjeliszekrényemen. Akkora szeretettel adta, hogy a szívem azóta is tele van örömmel, fénnyel. Nagy dolog az, hogy az ember nemcsak adni tud a koldusoknak, hanem még kap is tőlük.

– Május elsején indul egy zarándoklatuk Szentkútra. A Munkás Szent József zarándokvonatra elsősorban férfiakat várnak. Miért?

– Valóban, a férfiaknak hirdettük meg ezt az utazást, de jöhetnek egész családok is. A férfizarándoklat lényege az, hogy eközben Szent József példájából kiindulva átgondoljuk, milyen is egy igazi férfi. Szent József ugyanis nem a test és a vér kívánságából lett a Kisjézus nevelőapja, hanem a mennyei atya szólította Mária mellé. Amikor Heródes parancsa miatt menekülni kellett, József súlyos döntés előtt állt: vagy visszamegy Názáretbe, ahol bőség várja, vagy megy idegenbe, mert számára mindennél fontosabb a gyermek élete.

József nagysága abban van, hogy az élet mellett, a gyermek mellett tudott dönteni. Ez pedig egy nagyon fontos üzenet. Az utolsó ítéletkor nem a vagyonunk jön majd szembe velünk, csak a gyermekünk, a feleségünk, a szeretteink. Nincs halhatatlan lelke egyetlen gépnek sem, csak az embernek. A mai ember inkább a külsőségeket, a csomagolópapírt látja, és nem a lényeget.

Azért hívjuk za­rán­doklatra a férfiakat, hogy tudjanak Szent József szellemében, lelkületével jó döntéseket hozni. Talán ez elvezethet oda is, hogy a férfiak nem a fegyvereket, hanem a feleségük derekát ragadják meg, és végre szeretet, béke lesz az egész Földön.