Armstrong Budapesten

Louis Armstrong Brüsszelből érkező repülőgépe ötvenperces késéssel landolt a koncert napján Budapesten, és már este fél nyolc is elmúlt, amikor begördült ezüstszínű autója az őt kísérő All Stars együttessel és Jewel Brown énekesnővel a Népstadionhoz. A korabeli politikai napilapok is közzétették pár soros hirdetéseikben, hogy nyolc helyett fél kilenckor kezdődik a koncert, de még így sem maradt egészen egy órája arra, hogy színpadra lépjen, a városból meg semmit sem látott a repülőtérről a stadionhoz vezető úton kívül.

Egy futószőnyegen haladva feljutott a színpadra, és váltott néhány udvarias mondatot angolul a népszerű Takács Marika tévébemondónővel. A budapesti látogatást örökítette meg Csák Miklós alkalmazott fotós, fotóművész. Csák Miklós eredetileg orvos akart lenni, de egyéb származása miatt 1951-ben szerszámkészítő lett. Dolgozott az Egyesült Izzóban, majd egy év után műszaki ellenőr lett, ahonnan 1960-ban a Kaliber gyárba került. Innen ment 1965-ben a Csepeli Fémművekbe, ahol fotólaboránsként dolgozott a Kísérleti és Kutatási Osztályon, majd műszaki fotós lett a Szövtervnél. Elsősorban reklám-, riport- és tájfényképezéssel foglalkozott.

Több hanglemezborító, prospektus, idegenforgalmi kiadvány ké­­szült a fotóiból, képeit rendszeresen közölték a szaklapok. A Fotóművészet című lapban 2001-ben Götz Eszternek azt nyilatkozta: „A hatvanas évek közepe táján Berlinben kaptam egy nemzetközi díjat. 1965. június 9-én Louis Armstrong Budapestre jött, a Népstadionban játszott. Igazi tigrishajsza volt a fotósok részéről, mindenkit elhajtottak, de én egyszerűen belógtam a szünetben, és amikor igazolványt kértek tőlem, egy remek pillanatot kaptam el: Armstrong éppen földig hajolt, és azzal a címmel, hogy „A király is meghajol”, számomra egészen váratlanul nemzetközi elismerést kaptam. De nemigen hinném, hogy van ennek jelentősége. Én a magam örömére fotózom.

Armstrong 1965-ben egyébként a budapesti öltözőjében előzékenyen állta az újságírók keresztkérdéseit a koncert és az autogramosztás után, kiderült, hogy a ghánai stadionhoz hasonlította a magyart, és az is, hogy Budapestről Skandináviába megy, hogy majd a turnéját Párizsban fejezze be. A koncert legalább akkora élmény volt itthon, mint amikor 1986-ban a Queen jött el a szögesdróton túlra – írták a lapok.

A legendás dzsessztrombitás Louis Daniel Armstrong néven 1901. augusztus 4-én született New Orleansban. A színes bőrű gyerekek javítóintézetében nőtt fel, ott tanult meg kornettezni és ütőhangszereken játszani. Már tizenévesen különböző zenekarokba került, 1920-tól egy Mississippin közlekedő gőzhajón zenélt pél­dául. Később Chicagóba, majd New Yorkba költözött, és egyre ismertebb lett országszerte. Armstrong nemcsak a trombitálásban, hanem az éneklésben is kivételesen tehetséges volt. Egyedi előadásmódjában számtalan dal vált slágerré, mint a What a Wonderful World, amely 1968-ban a brit slágerlista élére került.

A budapesti koncertre a Fővárosi Autóbuszüzem és a Fővárosi Villamosvasutak, bár előre szóltak nekik, hogy éjszaka tízezrek szeretnének hazajutni, nem készült fel rendesen. Az emberek pedig ezerszám álltak az esőben, és várták a buszokat. Napokkal később derült ki, a buszvállalat csupán 58 járművet állított forgalomba, méghozzá azért, mert többet nem engedett a túlórakerete… Így a 80 ezerből 3500 ember tudott busszal hazamenni. Eközben Louis Armstrong a koncert után a szállodájába ment, ahol vacsora közben Vitray Tamás is interjút készített vele. Kapott egy tokaji aszúval töltött népművészeti kulacsot is.

Elmesélte, hogy a feleségével – aki abban a lokálban volt táncosnő, ahol ő is fellépett esténként – húsz éve vannak együtt. Majd egy újságíró megkérdezte tőle, mit szól a Beatles szárnyalásához. „A feleségem megvette a lemezüket, neki tetszik. Aranyos fiúk.” Hát a zenéjük? – szólt a kérdés. Armstrong udvarias választ adott: „Hát, istenem, az már megint más dolog.”