Apró mesék, nagy tervek

– Március 14-től látható a hazai mozikban az Apró mesék. Izgul a premier közeledtével?

– Izgulok, igen, hogy sokan megnézzék. A film végső soron kommunikáció; azért csinálunk filmet, hogy megszólítsuk vele a közönséget, és a közönségtől kapjunk valamiféle választ. Mi most az alkotótársaimmal moziba hívjuk a nézőt, hogy nagyvásznon lássa ezt a látványos, kalandos történetet, amely hónapokkal a II. világháború után játszódik Magyarországon. Egy szélhámos megpróbál hasznot húzni ezekből a zűrzavaros időkből, és amikor menekülnie kell Pestről, egy titokzatos nő és a fia nyújt számára menedéket az erdő mélyén. Miközben háborús démonjaival viaskodik, szenvedélyes szerelmi viszonyba keveredik a nővel, akinek a férje bármelyik nap hazatérhet a frontról. Végig ott feszül a kérdés: kinek hihet a néző, és kinek nem?

– Milyen út vezetett az ötlettől a megvalósulásig?

– Tíz év telt el az első ötletcsírától a mostani bemutatóig. Egy évtized. Ezalatt érleltem magamban az ötletet, a történetet, hozzáadtam, elvettem belőle, átalakítottam, aztán megosztottam a barátaimmal. Végül harmadjára nyerte el mostani formáját.

– Amikor írja a sztorit, építi a karaktereket, gondol-e arra, hogy ki lenne a legalkalmasabb színész a szerepekre?

– Van, hogy ilyenkor konkrét színészre gondolok, itt is ez volt a helyzet. Minél több időt töltöttem Hankó Balázzsal, a főhősömmel, annál inkább éreztem, hogy ez Szabó Kimmel Tamásnak való szerep. Dolgoztam vele korábban a Made in Hungária és A berni követ című filmekben. A zsigereimben éreztem, hogy szuper lesz. Ezzel a rendező is egyetértett. Ettől függetlenül Tominak is végig kellett mennie a próbafelvételek hosszas során, mire véglegesen mellette döntöttünk.

– Szorosan együttműködik a rendezővel, vagy elvonultan írja a forgatókönyveit?

– Szász Attilával úgy dolgozunk együtt, hogy először is megosztom vele az engem foglalkoztató témákat, és eldöntjük, melyik témán, melyik sztorin szeretnénk közösen együtt dolgozni a következő egy-két évben. Ekkor elvonulok, és egyedül írom meg a forgatókönyv első változatát. Ezt Attila elolvassa, és a második változatot már úgy alakítom, mint egy úri szabó: rá szabom a filmet, arra, hogy ő miből szeretne többet, miből szeretne kevesebbet, mi állna jól neki rendezőként, mi az, amit nagyon érez vagy nagyon szeretne megmutatni.

– Szinte évente készít filmet Szász Attilával. Összeszokott alkotópáros?

– Szeretjük egymást. Attila elképesztően jó rendező és ugyanilyen jó ember. Öröm vele a munka. És hát ugyanezt elmondhatom a produceremről, Lajos Tamásról is, akivel már vagy nyolc-kilenc filmet csináltunk együtt, és legalább nyolc-kilenc filmet tervezünk még.

– Megteremtették a magyar történelmi thriller műfaját. Tudatosan választották ezt az utat vagy véletlenül alakult így?

– Érdekes, véletlenül. Íróként hagyom, hogy az ösztöneim, a megérzéseim vezessenek, és hát sokszor meglepő vidékekre vezetnek. A témák választanak engem, nem én a témákat.

– Az utóbbi időben felfokozott várakozás és érdeklődés mutatkozik a magyar történelem fehér foltjait feldolgozó filmek iránt. Minek köszönhető ez?

– Annak, hogy kevés a történelmi film. Több kéne. A magyar történelem gazdagabb hősökben, mint a Marvel-univerzum. Nekünk nem kell kitalálnunk szuperhősöket – ott vannak a történelemkönyvek lapjain. Filmre velük!

– Milyen témával foglalkozna szívesen?

– Rengeteg téma érdekel, tíz élet is kevés lenne mindent megírni. Ezért vagyok állandó versenyfutásban a nekem rendelt idővel. Erősen foglalkoztat Trianon és a rendszerváltás. De állandó mániáim is fogva tartanak: a kémjátszmák, illetve a párkapcsolatok.

– Mi következik az Apró mesék után?

– Írtam egy vidám tévésorozatot Scherer Péterre, akit az egyik legnagyszerűbb színészünknek tartok; ezt hamarosan elkezdjük forgatni. Szász Attilával és Lajos Tamással is keressük a közös új kalandokat. Valami azt súgja, lesznek még.