Cserkelve vadásszák

Legfeljebb a vadászok tudtak eddig a vadpulykáról hazánkban, ők is csak azért, mert Szlovákiába jártak puskavégre kapni. Minthogy azonban egyre több a vadász, szükségessé vált növelni az elejthető vadak számát. Így került a szálkeresztbe a vadpulyka (a védett túzok helyett) Közép-Európában és hazánkban. Annál is inkább, mert könnyen tenyészthető, és cserkelő vadászata (különösen a kakasok dürgése idején) különleges élmény.

Ország-világValló László2019. 03. 14. csütörtök2019. 03. 14.
Cserkelve vadásszák

A vadpulyka Észak-Amerikában honos, onnan került Európába. A sűrű hegyvidéki erdők lakója, de megél a fás-bokros, mocsaras területeken is. Őshazájában a kíméletlen vadászata olyan méreteket öltött, hogy a XX. század elejére mindössze 30 ezer példány maradt hírmondónak a sok-sok millióból. A hatékony természet- és vadvédelemnek köszönhetően napjainkban már hétmilliós a népessége, s ismét lőhető. A vadpulyka a legnagyobb tyúkféle, a hímek súlya 5 és 11 kiló közötti, a tyúkok látványosan kisebbek. Küllemre könnyen összetéveszthető a rokon házi pulykával, ám ahhoz képest nyúlánkabb, így repülni is tud (ellentétben a házi rokonnal). Röpte igencsak nehézkes, és csak néhány száz méterig bírja, ezért ha nem túl nagy a veszély, inkább futva menekül. Rendkívül éber madár, jól lát a nagy szemeivel, így nem könnyen ejthető el. A párzási időszak (a dürgés) áprilisra esik, ilyenkor mindkét nem nászruhába öltözik: élénkebb színt ölt a tollazata. A párzás után a tojó korhadt fatuskó tövén fészket kapar az avarban, és lerakja olykor tíznél is több, szeplőkkel borított zöldes-fehér tojását. A kikelt fészekhagyó csibéket az anya vigyázza, a kakasok nem kérnek a családi életből.

Ezek is érdekelhetnek