Kutyafalkával a Mátrában

KI MONDTA, hogy kutyafogatot csak télen lehet hajtani? Persze hóban minden jobban csúszik, de ezt csak az gondolja így, aki még nem robogott át a Mátrán akkor, amikor már zöldre vált a természet.

Ország-világPalágyi Edit2019. 05. 05. vasárnap2019. 05. 05.

Kép: Hering Tamás kutyafogat szánhúzó kutya fogathajtás autó edzés verseny mátra turizmus látványosság sport állattartás 2019 04 15 Fotó: Kállai Márton

Kutyafalkával a Mátrában
Hering Tamás kutyafogat szánhúzó kutya fogathajtás autó edzés verseny mátra turizmus látványosság sport állattartás 2019 04 15 Fotó: Kállai Márton

Jack, a greyster vezérkutya fegyelmezetten várja az indulást. A többiek, zömében huskyk, izgatottan nyüszítenek, ugrálnak, a hámot rángatják – hívja őket a Mátra. Kollégáinak tartja az ebeket Hering Tamás, aki 25 éve kezdte a kutyafogathajtást. Ő a legeredményesebb hazai versenyző: Európa-bajnok, 160 alkalommal állt a dobogón.

– Ezek a kutyák olyanok, akár a versenylovak, velük nem haladni nehéz, nemhogy egy helyben állni! Hogy szeretnek-e fogatot húzni? Ez az életük, akárcsak nekem – magyarázza Hering Tamás, miután megérkezett a speciális szállítójárművel a kutyafogattúránk indulási pontjára. Itt csobog a Bene-patak, az erdő harsogóan zöld, az út hívogatóan kanyarog, az ebeket pedig izgalommal tölti el, hogy hamarosan nekivághatnak az útnak. Egy adrenalinbomba az egész kutyafalka, jó lenne kihangosítani az élményt.

– Gyönyörűségeim, olyanok nekem, mint a családtagok. Csak a hangjuk alapján is meg tudom állapítani, hogy épp melyik vonít. Lara, a fehér huskyszuka például a múltkor elkezdett sírni, mert nem jöhetett velünk. Többre tartom őket, mint magamat, de ezt nem szabad megtudniuk. Elvégre nekem kell lennem a falkavezérnek, s ehhez úgy is kell viselkednem. A félénkséget, bizonytalanságot azonnal megéreznék. A falkában pedig a hierarchia a legfontosabb, ugyanis az szüli a rendet. Némelyik kutyámnak már fiatal korában olyan kisugárzása van, hogy tiszteletet ébreszt. Ha rájuk szólok, egyből csend van, mindegyik elhallgat, mint aki dugót nyelt – árulja el Tamás.

Kinyitja a szállítóketrecek ajtaját, az ebek kiugranak, hívja őket a természet. Futnak egy kört, a szelesebbek loholnak a patakhoz, aztán vissza. Vérmérsékletük szerint várják, hogy rájuk kerüljön a hám. A hierarchia észrevétlenül is működik: egy fiatal eb, Silver odamegy az apához, Jackhez, behajtja a fejét annak nyaka alá – így jelzi, hogy behódol. Az sem mindegy, melyiket hogyan fogják hámba; ha mondjuk, az egyik szuka tüzel, az kerül előre, így garantált, hogy gyorsabban rohannak utána a kanok. Hogy mindegyik eb külön egyéniség, abból is látszik, miként viselkednek, amikor rájuk kerül a hám. Némelyik ugrál, türelmetlenkedik, de a gazdájuk szerint ez csak cirkusz, amivel elpazarolja az erejét.

– Bezzeg a szép Hellénke nyugodtan lefekszik, pihen – mutatja a földhöz lapulva várakozó huskyt. A bölcs, rutinos versenyzőnek számító szuka kutyus beosztja az energiáját. A 8 kilométeres távra tartogatja, ami előttünk áll.

Két kocsival vágunk neki hamarosan az útnak. Az egyik fogat élére a 11 hónapos Ryan kerül, akit egyenesen Norvégiából hoztak a Mátrába. Egy idős norvég hölgy megvásárolta ugyanis a legjobb hajtók kiöregedett kutyáit, így hozta létre Európa legjobb alaszkai husky kenneljét. Onnan származik az okos Ryan, aki máris tehetséges vezérkutyának ígérkezik.

A Mátrafüreden élő kutyaszánhajtó 20 éve vett részt az első nemzetközi versenyén, és 10 éve szerezte az Európa-bajnoki címet. Ma 32 kutyája van, közülük 28 aktív versenyző, a többi nyugdíjas vagy kölyök. Egy falkát alkotnak, és nem fogadnak be felnőtt kutyát, legfeljebb kölyköt, abból viszont jöhetne akár kis róka vagy cica is. Néhány éve Tamás szánhúzóversenyeket rendezett itt a Mátrában, többnyire huskyk és az eszkimók által kitenyésztett alaszkai malamutok álltak rajthoz. Társával, Kormos Róberttel 4 éve indították el a kutyafogattúrákat, az első jármű egy elektromos golfkocsi volt, amit maguk alakítottak át. Az elektromos rásegítésre azért van szükség, hogy a kutyákat ne terheljék túl a meredek szakaszokon.

A Mátrában kirándulók sokszor elbizonytalanodnak, hogyan értékeljék a látványt, amikor az úton elhajt mellettük a kutyafogat. Akad, aki csodálattal nézi a lelkesen futó ebeket, de akad, aki sajnálja őket. A gazdájuk így érvel: a munkavérvonalú huskyk egészségesebbek, mint a kiállításokon látott kutyák. Direkt munkára tenyésztették őket, s mivel lételemük a mozgás, akkor érzik jól magukat, ha kifutották magukat egy minimum 10 km-es edzésen. Hosszabb távokon 15–17 km-t futnak óránként, sprintversenyen pedig akár kétszer ennyit. Lara például, aki most otthon van a kölykeivel, akár 40–50 km-t is megtesz, s utána még van kedve játszani. Semmi sem kötelező. Az egyik husky, Alu például születésétől fogva ódzkodik a munkától, satufékez, ha futni kellene. Úgy látszik, ez nem az ő sportja… Folyton sztrájkol, s ha nem nő be a feje lágya, muszáj lesz a gazdájának megválni tőle – családi kedvencnek beválhat.

Jack, a 12 éves, koromfekete, kék szemű greyster kan mellett álldogálok. Aggódom, hogy a macskám magammal hozott szaglenyomatai felidegesítik, de békésen tűri, hogy a kezemet a fején nyugtassam. Jack már korosodik, ezért a gazdája ki akarta venni a melóból, ám ő nem engedte: beállt a fogat elé, ezzel jelezte, hogy vissza akar jönni. Mögöttünk tombol a falka, türelmetlenül rángatják a hámot, indulnának.

– Érzik, hogy hamarosan kezdődik… Nézd, Annácska már hisztizik, nem tudja visszafogni magát. Mi ez a nyugtalanság? Hát ez az, amiről beszéltem – jegyzi meg Tamás. Megtudom, hogy Annácska pedigréje kifogástalan, a világ leghosszabb, 1700 kilométeres kutyaszánversenyén sebességrekordot tartó eb a rokona.

Két kocsival vágunk neki az útnak, mindkettőt kilenc eb húzza. A belőlük áradó ősi, zsigeri izgalom és lelkesedés feltölt minket is, akik utasként kapaszkodtunk fel a kocsikra. Az ebek nekirugaszkodnak, a Csepegő forrás és a Peresi erdészház felé vesszük az irányt. A nemrég hullott eső jókora pocsolyákban gyűlt össze, az ebek direkt belegázolnak, némelyik iszik is, majd nyakig sárosan vágtáznak tovább – nem csupán a csíny kedvéért teszik, hanem ezzel is hűtik magukat. A köves, nehéz mátrai talaj sem fog ki rajtuk, felfelé pedig láthatóan segít nekik a kocsi elektromos ereje.

Jó ötven méter szintemelkedés után először állunk meg pihenni, és aztán többször is, hogy megitathassák az állatokat. Útközben megtudom, a legidősebb utas 87 éves volt, aki részt vett a kutyás túrán, a legfiatalabb pedig egy 2 hónapos csecsemő, igaz, ő a rázkódástól átaludta az egészet a kenguruban. Mostani utastársaink egy pilisborosjenői család tagjai, ők is nagy kutyabarátok. Mesélik, vizslától a rottweilerig volt már sok kedvencük, most egy mentett keverékebük van.

Magam azért tartok tőle, mi lenne, ha felbukkanna mondjuk egy őz, és az egész falka a nyomába eredne, persze kocsistól. Vérükben van a vadászat, de egy vérbeli, tapasztalt vezérkutya stabilabb annál, mintsem megzavarják a vadak vagy akár egy macska, és letérjen az útról, nyugtat meg Tamás. A fogatokkal mind a négy évszakban nekivághatnak az erdőnek, de 20 °C felett kímélni kell a könnyen felhevülő ebeket, így ha jön egy hőhullám, legfeljebb a kora hajnali időpont jöhet szóba. Elvégre a négylábú kollégák egészségére vigyázni kell…

– Nálunk az igazi jutalmazás az, ha jó szót kapnak tőlem. A hús, amit a túra végén adok, csak a megérdemelt préda a „vadászat” végén. Ez a vadászösztön megerősítését szolgálja. A lányok lassabban esznek, ők csirkecombot kapnak, de a kanok könnyedén elroppantják a tyúk keményebb csontját is – magyarázza. Miután visszaértünk, jókora húsdarabokat vet a vágtában kifáradt ebeknek. A ragadozófogak alatt törik a csont, most inkább nem merészkednék a közelükbe. – Ha hazaérünk, leengedem őket a 400 négyzetméteres kifutójukra. A családunknak nincsen medencéje, de a kutyáinknak van – mosolyog Hering Tamás, miközben kifogja az ebeket, és visszasegíti őket az autóba. A családjuk élete is egybefonódik a falkáéval: a kislányuk, a 9 éves Jázmin máris szakszerűen segédkezik az állatok körül, az édesapja szerint lassan fizetést érdemel…

Mennyit érnek forintban ezek az állatok? A gazdájuk pontosít: az a fontos, hogy neki mennyit érnek. A múltkor az egyikük elkóborolt, öt napig a Mátrában csatangolt, és Tamás aludni sem tudott az aggodalomtól. Úgy érzi, egy-egy jó kutyával szinte életbiztosítást köt. Az eszkimók úgy tartják, a husky megbízhatóbb, mint az autó, mert nem romlik el kilométerekre az otthonodtól, és akár „üres tankkal” is húz. Náluk elfogadhatatlan az ember felé az agresszió, ha mégis ilyesmi történik, annak csak a lelkiismeretlen túltenyésztés és a rossz bánásmód az oka – azaz, ilyenkor sem a kutya a hibás…

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI