Pusztítjuk őket vagy vigyázunk rájuk?

Magyarországon az állatvédelem működik is meg nem is. Szakértők szerint ezt a bizonytalanságot a civil állatvédők között megjelenő kóklerek tevékenysége, a szakmai szervezetek együttes fellépésének és összefogásának hiánya, valamint a hatósági kontroll esetlegessége is okozza.

Ország-világHaraszti Gyula - Balogh Boglárka2020. 10. 15. csütörtök2020. 10. 15.

Kép: Medveotthon veresegyház cirkuszi vagy fogságban tartott állatok mentése Szilágyi István gondozó Fotó: Kállai Márton

Pusztítjuk őket vagy vigyázunk rájuk?
Medveotthon veresegyház cirkuszi vagy fogságban tartott állatok mentése Szilágyi István gondozó Fotó: Kállai Márton

Október 4-én tartották az állatok világnapját. Az állatvédelemnek a mindennapjaink részévé kellene válnia!

– Az első hazai állatvédő szervezetek a kilencvenes években jöttek létre, de több évtized elmúltával mégsem tudunk egységesen, szakmai módon és globálisan gondolkodni – fogalmazza meg a honi állatvédelem legnagyobb problémáját Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga munkatársa.

Szerinte ennek egyik oka az, hogy ma Magyarországon szinte mindenki állatvédő lehet, aki ezt állítja magáról.

A szervezetek között megjelenő amatőrök miatt pedig sok badarság terjed az interneten, amit a gyanútlan közvélemény az állatvédők nevéhez köt. A vadászat globális betiltását követelik például, miközben Szilágyi szerint a tisztességes vadgazdálkodás csak biztonságosabbá teszi az életünket.

Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga munkatársa medvét etet. Fotó: Kállai Márton

Az állatvédő ugyanilyen meggondolatlan lépésnek tartja, hogy meg akarják szüntetni a vadállatos számokat a cirkuszokban, menhelyekről viszont nem gondoskodnak a porondról leszoruló jószágok számára. A Veresegyházi Medveotthon egyik vezetője hasonló butaságnak tartja az állatkertek betiltásának követelését is.

*

Amikor arról kérdezzük, hogy miért van még mindig több százezer kóbor állat Magyarországon, lesújtó a válasza.

– Még több, komoly kampányra lenne szükség a felelős állattartásról, az örökbefogadás feltételeiről és következményeiről. Fontos lenne a tenyésztés és a kereskedelem szigorúbb ellenőrzése is.

– A mai állatvédelem rákfenéje az állatvédő szerint, hogy sok szervezet az adók egy százalékának begyűjtésére hajt, de egyre több a vadász, és egyre kevesebb a fóka. Nyugat-Európában azért is működhet jobban az állatvédelem, mert a szervezetek adományokból tartják fenn magukat, így csak az maradhat meg közülük, amelyik igazán komolyan veszi ezt a tevékenységet.

Magyarországon a gazdátlan ebek sorsa kétségbeejtő. Fotó: Németh András Péter

Ezek a szervezetek pedig egységesen tudnak fellépni egy-egy ügy érdekében. Nálunk viszont szerinte ez nincs így, összehívnak hivatalos állatvédelmi kerekasztalokat, de ilyenkor sajnos sok esetben álvitákról van szó, és elsikkad a lényeg.

És hogy mi lenne a lényeg? A Fehérkereszt munkatársa szerint fontos lenne például az állatvédelmi képzés széles körű beindítása. Arról is kellene beszélni, hogy sok pénz van az állatvédő szervezeteknél, mégis kevés a mentési képesség. A mai napig az állatkínzás megfékezésében sem sikerült jelentősebb eredményt elérni.

Hazánkban évente ezer hatósági ügy keletkezik állatkínzás miatt. Nagy probléma viszont, hogy sokszor két-három évig is elhúzódik egy-egy eljárás, pedig nem a nagypapa órájáról van szó, amit elloptak a vitrinből, hanem sokkal súlyosabb bűncselekményekről – hangsúlyozza Szilágyi István.

Szerinte ennek a problémának a felismeréséhez arra is szükség lenne, hogy továbbképezzék a bírókat, és közülük néhányan állatvédelmi ügyekre szakosodhassanak.

A büntető törvénykönyv módosítása óta a jogszabályok jók, a betartatás, az alkalmazás viszont hibádzik. – Ha például valaki ellen jogerős ítéletet hoznak, mert megkínzott egy kutyát, és eltiltják az állattartástól, simán tarthat mondjuk száz szarvasmarhát, ha egy másik megyébe költözik, mert nincs egységes adatbázis – mondja Szilágyi István.

Véd és koordinál

A Nemzeti Állatvédelmi Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztossá nevezte ki október 1-től Ovádi Pétert Nagy István, az agrártárca vezetője. A miniszteri biztos felméri az országos kóborállathelyzetet és javaslatot tesz az országos ivartalanítási program kialakítására. Megvizsgálja az országban található gyepmesteri telepek állapotát és javaslatot tesz azok fejlesztésére vonatkozóan is. Felhívja a lakosság figyelmét a felelős állattartás szabályaira, amellyel kapcsolatosan szükség szerint konzultációt kezdeményez. A miniszteri biztos a kormányzat és az állatvédelemmel foglalkozó civil szervezetek közötti szorosabb együttműködésre törekszik, illetve javaslatot tesz az érintett minisztériumokkal és szakmai szervezetekkel együttműködve az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény felülvizsgálatára. Ovádi Péter 1981-ben született Veszprémben, 2018 óta országgyűlési képviselő.

*

Az állatkertekkel szemben kritikus állatvédő szervezetek által megfogalmazottakról megkérdeztük Hanga Zoltánt, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjét is.

Fogságban tartott és végletekig hajszolt elefánt. Fotó: Balogh Boglárka

– Nem igaz, hogy az állatkertekben kevesebb ideig élnek az állatok, mint a természetes élőhelyükön, ezért be kellene tiltani ezeket a létesítményeket. Ennek egyik ékes példája, hogy most köszöntöttük a negyvenedik születésnapja alkalmából az egyik gorillánkat, pedig ez az állatfaj átlagosan 35 évig él a vadonban – hangsúlyozza. Az említett gorillának, aki egyébként ötszörös apuka, még az idős anyja is él, 57 éves, és ezzel közelít a világrekordhoz.

Ezenkívül a budapesti állatkertben él például a világ legidősebb mhorr gazellája, Evita. Ez a kecses patás állat a vadonban már kihalt, csak állatkertekben létezik, szaporítása így természetvédelmi szempontból is fontos. Az állatkerteknek tehát küldetése a természetvédelem, a veszélyeztetett fajok védelme is.

Sok faj már nem is létezne, ha nem lennének állatkertek – mutat rá a szakember. Az európai bölényt például egy tenyészprogrammal mentették meg és telepítették vissza az állatkerti szakemberek. A mhorr gazellával most végzik el ezt a feladatot, elindult a visszatelepítési program Marokkó déli részére.

A fajok megmentéséhez a vadászat betiltása önmagában még nem elegendő – állítja Hanga Zoltán. Ezt a tevékenységet ugyanis számos helyen betiltották, mégis orvvadászok garázdálkodnak. Ennek megakadályozásában is sokat segítenek azonban az állatkertek.

A tigrisek élőhelyén az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége támogatja a vadőrök ellátását eszközökkel, éjjellátó készülékekkel, terepjárókkal. Az állatkertek ugyanakkor gondot fordítanak a felvilágosító programokra is, amelyek révén feltárják az orvvadászat gazdasági és társadalmi okait. Elrettentésül bemutatják például, hogy mik kerülnek a vadorzók tevékenysége révén a piacra.

Elképesztő dolgok miatt ölnek meg ugyanis állatokat a gorillamancsból készült hamutartótól kezdve az orrszarvú agyarából vagy tigris epéjéből készült gyógyhatású vagy serkentőszernek titulált termékekig.

Az állatfajok fennmaradásának veszélyeztetésében ugyanakkor nemcsak a vadászat játszik szerepet, hanem az emberi tevékenység is, amely a természetes élőhelyeket átalakítja – hívja fel a figyelmet Hanga Zoltán. Az élőhelyeknek emiatt több, elszigetelt foltjuk alakul ki, meggátolva a genetikai kicserélődést. Ezeknek a széttagolt állományoknak az összekapcsolásához is elengedhetetlenek az állatkerti tapasztalatok.

Az orrszarvúak például ma már több elkülönült állományban élnek Afrikában. Az állatkerti szakemberek segíthetnek abban, hogy ezek az állományok egymás között utódokat hozhassanak létre. Vagy befogják és áthelyezik az állatokat, vagy az állományok között ivarsejtes mesterséges termékenyítést végeznek, amelynek a módszerét állatkerti kutatók dolgozták ki – tájékoztat a szakember.

A világon először ugyanakkor a budapesti állatkertben született mesterséges megtermékenyítéssel orr­szar­vúbébi, 2007-ben. A világra jövetelében szerzett tapasztalatokat pedig hasznosíthatták a faj megmentéséért küzdő kutatók is.

Fontos az állatkertek szerepe a honos állatok védelmében is. A fővárosi állatkert csak a tavalyi évben 2201 sérült, árva állatot mentett meg, de minden évben több ezer az általuk megmentett jószágok száma – sorolta Hanga Zoltán.

*

Ahhoz, hogy ne nevezhesse mindenki állatvédőnek magát, aki csak akarja, és ennek eredményeként csökkenthető legyen a tévhitek terjesztése, a szakemberek egyre nagyobb csoportja szerint végzettséghez kellene kötni ezt a tevékenységet. Az oktatásra meg is lenne a lehetőség, hiszen az Állatorvos­tudományi Egyetemen tíz éve fakultatív módon tanítanak állatvédelmet, három éve pedig ez már az egyik fő tantárgy lett.

Veszélyben a gorillapopuláció. Fotó: Balogh Boglárka

Fodor Kinga, a tananyag egyik kidolgozója, az Állat­orvos­tudományi Egyetem Labor­állattudományi és Állatvédelmi Osztályának docense szerint az állatvédelem alap- és felsőfokú ismereteinek oktatásához meg is van a megfelelő anyag és program. Ebből megszülethetne egy önálló állatvédő­képzés, akár főiskolai szinten is.

Nemcsak állatvédőknek, hanem például jogászoknak, rendőröknek is lehetne tartani továbbképzéseket. Ezt nem is kellene feltétlenül egyetemhez kötni, akkreditált oktatási centrumokban is lehetne szerezni állatvédői oklevelet.

Ha pedig az állatvédelemmel való hivatalos foglalkozást ehhez kötnék, alapvetően megváltozna az állatvédelem helyzete is.

Vadvilág végveszélyben

A lassan tíz éve tartó, több földrészen – Afrikában, Ázsiában – tett utazásaim során nem egy alkalommal találkoztam olyan helyi természet- és állatvédőkkel, akik életüket kockáztatva léptek fel a veszélyeztetett fajok megmentésének érdekében.

Sokan évek óta fáradoznak azon, hogy a sérült, magukra hagyott egyedeket meggyógyítsák, az árván maradtakat felneveljék, és rendkívüli erőfeszítések, megannyi, sokszor sikertelen próbálkozás árán visszavezessék őket a természetbe. Vagy ha ez már lehetetlen, akkor legalább megfelelő körülményeket biztosítsanak nekik a túléléshez.

Mert sajnos a környezet károsításával, az esőerdők irtásával, a vadvilág természetes élőhelyének mezőgazdasági területté alakításával és az illegális állatkereskedelem elharapódzásával nem egy faj megállíthatatlanul a kihalás szélére sodródott.

Régóta szerettem volna eljutni Ugandába, hogy részese lehessek az ország legnagyobb természeti csodájának, a vadon élő hegyi gorillák megfigyelésének. A populáció élőhelyén ma három ország osztozik: Ruanda, Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság, ez utóbbi a világ egyik legveszélyesebb területe. Az elmúlt húsz évben fokozódó politikai instabilitás és erőszak az UNESCO veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján szerepelő kongói Virunga Nemzeti Parkot sem kíméli.

Afrika egyik legszebb tájegysége a Rwenzori-hegység csúcsainak, valamint a Virunga-hegység tűzhányóinak köszönhetően kivételes természeti adottságokkal bír.

Amellett, hogy a terület a kritikusan veszélyeztetett hegyi gorillák legnagyobb létszámának ad otthont, más ritka fajok, mint az okapi, az erdei elefánt, a kafferbivaly vagy az oroszlán is megtalálható itt. Az állandó politikai forrongások miatt azonban a park többszörös biztonsági fenyegetésekkel néz szembe, az illegális faszéntermelés mellett a csempészet és az orvvadászat is mindennapos.

Jane Goodall. Fotó: Daniel Karmann, DPA

A Jane Goodall Intézet hazai munkatársai eddig is mindent megtettek, hogy előadásaikon és megannyi programjukon keresztül megismertessék és megszerettessék kicsikkel és nagyokkal az állatvilágot, különös hangsúlyt fektetve a főemlősökre és természetes élőhelyükre, valamint a vadőrökre.

Kádár András ügyvezető szerint a természetvédelmi őrök munkája nélkülözhetetlen ebben a térségben, hisz ez az egyik legfontosabb eszköz, amely biztosítja a hegyi gorillák és a többi nagyvad fennmaradását, a természet érintetlenségét.

A Jane Goodall Intézet a híres csimpánzkutató, ENSZ-békenagykövet, dr. Jane Goodall által létrehívott globális szervezet, amely mára 24 országban van jelen.

– A kritikusan veszélyeztetett gorillák helyzetét az is nehezíti, hogy az illegális állatkereskedelmet úgymond felkarolták a szervezett bűnözői csoportok, hiszen több százmilliárd dolláros haszonról beszélünk – magyarázza Kádár András. – Egy bonobó-, csimpánz-, orangután- vagy gorillakölyök elfogása és a kereskedőnek való továbbadása mintegy 50-100 dollárt hoz az orvvadásznak, miközben a kereskedő ezerszer ennyiért adja tovább a távol-keleti, európai, amerikai piacon. Az egzotikus kölykökre mint házi kedvencekre igen nagy az igény.

Csak az utóbbi 40 évben a rinocéroszok 95 százaléka kipusztult, az elefántok létszáma az eredeti 4 millióról 500 ezer alá csökkent, és elveszett nemcsak Borneó őserdeinek 75 százaléka, de minden egyes nap 6 orangután is áldozatul esik az illegális tevékenységnek.

Mint minden más ágazatban, a vadállatok védelmében is a szakértelem és a közösségek bevonása a megoldás, csak így érhető el siker. Mindezek mellett megfelelő alternatívákat kell kínálni a helyieknek, hogy ne az illegális tevékenységben lássák a megélhetésük kulcsát.

Ezek is érdekelhetnek