Bevallom, fizetek

Az egyszerűsített adózást választó evások tb-bevallási kötelezettsége tökéletes példája a különböző szervei közötti kommunikálni képtelen állami adminisztrációnak.
2007 óta jogszabály írja elő az eva alanyok számára a tb havi rendszerességgel történő, elektronikus bevallását. Az egyéni vállalkozó a tárgyhónapot követő hó 12-ig köteles járulékait megfizetni. Úgy tűnik azonban, hogy az állami számlára érkező pénz nemigen tűnik fel a címzettnek, mert az adó kötelezettje, minden hónapban be is kell, hogy vallja, hogy ő bizony átutalta az államnak a jussát.

Erre szolgál az idei keresztségben 0958-as nevet kapott nyomtatvány. A legtöbb evás a minimálbér duplája után fizetni a járulékokat, így minden hónapban azonos összeget, 71 305 Ft-ot vall be. (Aki vállalja, hogy ezen felül is csorgat némi pénzt az államkasszába, választhat magasabb járulékalapot. A vállalás egy teljes évre szól, így ők is fix összeget vallanak be havonta.) Nyomtatványt kitölt, ügyfélkaput betölt, beloggolunk. Ha szerencsénk van, megjelenik az egyszerűsített feltöltés link, ha nem, az előző műveletet ismételgetjük. Öt-hat próbálkozás után azért általában megjelenik a szükséges oldal, feltölthetjük a bevallásunkat.

Aki azt gondolná, hogy ezzel a havi akcióval teljesíti adminisztrációs terheit, téved. Az igazi tortúra csak ezután következik, úgy hívják Nyugdíjbiztosítási Egyéni Nyilvántartás, közkeletűbb nevén NYENYI. Az tudniillik, hogy valaki minden hónapban befizeti járulékát, és ezt be is vallja az APEH-nek, még nem jelenti azt, hogy meg is kapja majd az őt megillető nyugdíjat. Ehhez az Országos Nyugdíjfolyósítót (ONYF) is tájékoztatni kell arról, hogy mi kérem szépen fizetjük a járulékot.

A NYENYI bevallás rendszere bürokrácia gyöngyszeme. Először is a vállalkozónak egy adatlappal kell jelezni, hogy adatszolgáltatást kíván tenni. A hitelesített adatlapot személyesen kell benyújtani az Nyugdíjfolyósítónak, amikor is floppyn megkapja a neki szóló NYENYI programot. A programmal elkészített bevallást tartalmazó adathordozót és a konszignációs jegyzéket (szép neve van, ugye?) ezután személyesen kell beadni az ONYF-nek. A kétszeri sorban állást elkerülendő elektronikusan is elküldhetjük bevallásunkat. Ebben az esetben egy bejelentőlapot kell kitöltenünk és elküldenünk az ONYF-nek, amelynek feldolgozása után, az értesítést küld, hogy az ügyfélkapun keresztül eleget tehetünk adatszolgáltatási kötelezettségünknek.

Hurrá, bevallhatunk! De korai az öröm, ugyanis míg a havi tb-bevallás még a túlbonyolított kormányzati portál ellenére sem nagy kunszt, a NYENYI elkészítése közgazdasági diplomával és gyakorlott számítástechnikai tudással is komoly kihívást jelent. Ennek ellenére érdemes több órát áldozni az életünkből a bevallásra, elmulasztását (a havi TB bevallással egyetemben) kétszázezer forintos szankcióval sújtja az állam.

A járulékbevallás e rendszere több kérdést is felvet. Például miért kell havonta bevallani ugyanazt a járulék összeget? Ha a járulékcsalók kiszűrése a cél, miért nem a befizetéseket ellenőrzi az állam? (Ha valaki nem fizet, de minden hónapban bevallja a járulékait, akkor nem dobja ki a rendszer, hogy potyautas? Ha mégis látják, akkor meg minek kell bevallani?) Miért nem kommunikál az APEH a Nyugdíjfolyósítóval? Hova ment el az informatikai fejlesztésekre költött pénz, ha még a legalapvetőbb adatokat sem képes kezelni a rendszer? Miért kell európai viszonylatban kiugróan nagy létszámú állami apparátust fenntartani, ha az állami adminisztráció feladatait az állampolgár kénytelen ellátni az adójából fizetett hivatal helyett? Mi lenne, ha nem csak beszélnénk a bürokrácia és az adminisztrációs terhek csökkentéséről, hanem okos, ésszerű döntésekkel tennénk is érte valamit?