Borzasztóan hiányzik a férjem

A tizenhárom éves Lady kutya a fogadóbizottság, aki először megugat, aztán farkcsóválva bizalmat szavaz és beenged a birtokra. Utóbb megtudom, hogy befogadott kutyus: egykori budai házuk körül lődörgött, de nem engedte magát megfogni senkinek, csak Donatellának, aki nem csodálkozott ezen.  „Különleges kapcsolatom van a kutyák­kal és a gyerekekkel, erőteljesen vonzódnak ­hozzám.” 

Káprázatos gyerekkor 
A zongoraművésznő nem akármilyen családba született: édesapja Sergio Failoni világhírű karmester, édesanyja pedig Klier Kornélia balettművész, aki tánckarrierjének befejezése után Failoni Nelly néven vált ismertté mint kiváló impresszárió, aki rengeteg világhírű művészt hozott Magyarországra. 
„Előfordult, hogy Maria Callas volt a dadám, vagy Toscanini tologatott a parkban New Yorkban. A nyarakat egy hetvenszobás olasz kastélyban töltöttük. A birtok Garibaldi tábornokának a lányáé volt. Abban a szobában laktam, amelyben Garibaldi aludt, amikor a kastélyban járt vendégségben. Délutánonként a grófnővel teáztam, aki megtanított az arisztokratikus viselkedésre, de én a csodás kastély ellenére nagyon irigyeltem azokat a gyerekeket, akik a Balaton partján, vízbe ugrálva töltötték a nyarat. Hozzánk a Lago Maggiore volt közel, amely gyönyörű tó, de én mégis mindig a Balatonról álmodoztam. A férjem jól ismerte ezt a vágyamat, és beteljesítette. Meglepetés volt: beültetett az autóba, nem is tudtam, hogy hova megyünk. Aztán Balatonrendesre beérve felmutatott a hegyoldalra. »Látod azt a fehér házat? Na, az a tiéd« – mondta.” 
De forgassuk vissza egy kicsit az idő kerekét! 
„Mindig jó tanuló voltam, csak ötöseim voltak. Magántanuló voltam és egy olasz apácazárdába jártam vizsgázni. Aztán a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola és Gimnáziumba jártam. Zongorázni Fischer Magda tanított. »Tehetséges ez a gyerek, csak nem gyakorol« – mondta Magda. Neki köszönhetem, hogy megtört a jég: elvitt a nővére, Fischer Annie koncertjének főpróbájára. Teljesen elbűvölt, és ott mintegy varázsütésre – a Haydn D-dúr zongoraversenyt hallgatva – rájöttem, hogy ezt akarom csinálni, a zongoraművészi pálya az én utam. Rákapcsoltam, és egy év alatt bepótoltam hét év elmaradást.” 

A zeneművészeti főiskola elvégzése után Donatellának munkát kellett találnia, ha Magyarországon akart maradni, hiszen Milánóban született olasz állampolgár volt. 
„Munkásmozgalmi múltam is van, szoktam mondani, hiszen 13 éven át voltam a zongorakísérője a Tungsram csodálatos Kodály Zoltán Férfikórusának. Rengeteget utaztunk. Jól jött, hogy hét nyelven beszélek – többek közt oroszul is –, így nem okozott gondot elmagyarázni az orosz–finn határon, hogy kik vagyunk és hová megyünk. 1973-ban az Országos Filharmónia szólistája lettem, emellett 1991-től 1997-ig a Nemzeti Filharmónia nemzetközi osztályának veze­tője is voltam. Világszerte koncerteztem, többek között Lamberto Gardellivel, Carlo Zecchivel, Pinchas Steinberggel, Claudio ­Abbadóval, Ferencsik Jánossal, Erdélyi Miklóssal.” 

A zeneművészeti főiskola elvégzése után Donatellának munkát kellett találnia, ha Magyarországon akart maradni, hiszen Milánóban született olasz állampolgár volt. 
„Munkásmozgalmi múltam is van, szoktam mondani, hiszen 13 éven át voltam a zongorakísérője a Tungsram csodálatos Kodály Zoltán Férfikórusának. Rengeteget utaztunk. Jól jött, hogy hét nyelven beszélek – többek közt oroszul is –, így nem okozott gondot elmagyarázni az orosz–finn határon, hogy kik vagyunk és hová megyünk. 1973-ban az Országos Filharmónia szólistája lettem, emellett 1991-től 1997-ig a Nemzeti Filharmónia nemzetközi osztályának veze­tője is voltam. Világszerte koncerteztem, többek között Lamberto Gardellivel, Carlo Zecchivel, Pinchas Steinberggel, Claudio ­Abbadóval, Ferencsik Jánossal, Erdélyi Miklóssal.” 

A hosszú házasság titka 
Kevesen tudják, hogy Donatellának Oszter Sándor előtt már volt egy házassága. 
„Az első férjem Dobai Péter Kossuth- és József Attila-díjas költő, író volt. Az ő baráti társaságához tartozott Sándor. Amikor először jött hozzánk, az édesanyám felcsillanó szemmel mondta: »Ha húszéves lennék, kislányom, biztosan ebbe a gyönyörű férfibe lennék szerelmes!« A fenének kellene egy ilyen jóképű, nőcsábász színész! – mondtam mosolyogva.” 
A művésznő első házassága nem volt hosszú életű, nem igazán illettek össze a férjével. 
„Már elvált asszony voltam, amikor a munkám során – zenés irodalmi estekkel jártuk az országot – többször is dolgoztam együtt Sándorral. Ilyenkor rendre meg­kérdezte, hogy meginnék-e vele egy konyakot, amire én mindig nemet mondtam. Ám 1977. október 17-én Cegléden, a Muskátli presszóban egy Bartók Béla–József Attila esten egy csapásra megváltozott minden: megállt az idő, ahogy egymásra néztünk, teljesen egymásba feledkeztünk. Megadtam neki a telefonszámomat. Még aznap feljött hozzám, hajnali négyig beszélgettünk. Nem érintettük meg egymást, csak csevegtünk. Akkor jöttem rá, hogy Sándor nem egy üres fejű szépfiú, hanem egy okos, érett férfi, akinek értékes minden gondolata. Hajnalban úgy távozott, hogy azt mondta: »Este nyolcra jövök érted.« Jött is… És a haláláig nem fogytunk ki a szóból, mindenről tudtunk beszélgetni, nagyra értékeltük egymás intellektusát. Sokszor kérdezték tőlem, hogy mi a hosszú házasság titka, mire én azt szoktam válaszolni, hogy az én végtelen türelmem. Erős szövetség volt a miénk, és azok, akik ezt megpróbálták megbontani, rendre megtapasztalták, hogy történjen bármi – mert hát sármos ember volt a férjem, vonzotta a nőket, mint virág a méheket, és, bizony, nem volt szent –, Sándor engem szeret és ragaszkodik ehhez a szö­­vetséghez. Harmadik éve gyászolom, de nem enyhül a fájdalom, ­borzalmasan hiányzik. Itt, ebben a házban halt meg, a vállamon. Azóta sem tudok abban a szobában aludni, átköltöztem egy másikba.” 

Balatonrendes az otthona 
A művésznő nehezen tud megbirkózni a gyászával. Nem rejti véka alá a szomorúságát, sötét gondolatait. A fekete hajkoronája viszont világos lett, hagyta, hogy megőszüljenek a fürtjei. Férje halála után nem lépett többé közönség elé, maximum a barátai ­élvezhetik a zongorajátékát a balatonrendesi ház zongoráján, amit a közeli piacon vá­sárolt. 
„Csak a lányom és az unokám hoznak fényt a napjaimba. Axelo kiskorában nagyon sokat volt velünk, a nagyapja volt a férfi minta számára, mert korán elváltak a szülei. Mostanában kevesebbet látom, hiszen ka­maszodik, a saját korosztályával érzi jól magát. 
Szandri lányommal nagyon jó kapcsolatban vagyok, mindig számíthatok rá: a baleseteim után ő ápolt Diósjenőn. Mindent megtett értem, mégis nagyon vágytam vissza ebbe a házba. Itt vagyok otthon. Ápolom a kertemet, amely a harminc év alatt csodálatos kis paradicsom lett: a növények meghálálják a törődést.” 
Ahogy a gyerekek is. A művésznő, bár rengeteget koncertezett, járta a világot, mindig gondoskodott arról, hogy lánya, Alexandra a legnagyobb biztonságban és ­sze­retet­ben legyen, és hagyta, hogy ki­­bon­­ta­­koztassa a képességeit mind a képzőművészet, mind a színjátszás terén. 

„A lányom nagyon tehetséges és nagyon szorgalmas, amihez nyúl, arannyá válik. Kiváló grafikus, remek színésznő, és a gyerekekkel is gyorsan megtalálja a hangot, most éppen rajztábort tart a diósjenői birtokon. Mindketten erős akaratú, öntörvényű emberek vagyunk. Emlékszem, édesanyám is nehezen küzdött meg velem a kamaszéveimben, hiszen örököltem édesapám tulajdonságait, aki okos és megvesztegethetetlen volt, valamint átlátott az embereken. Lázadó korszakomban azt vágtam oda anyámnak, hogyha nem tetszem, akkor nem Failonival kellett volna gyereket csinálni.” 
Szerencsére ez nem így történt, hiszen akkor szegényebbek lennénk egy csodálatos, karakán művésznővel. Reméljük, hogy hamarosan kézben tarthatjuk önéletrajzi könyvét, amelyből részletesen megismerhetjük majd különleges élettörténetét.