Ember és róka békében élhetne

Kurunczi Norbert 2023-ban 147 rókát mentett meg, idén – holott még csak az év felénél járunk – már jóval 100 fölött van ez a szám. Ha kell, fizet a sérült egyedekért, állatorvoshoz viszi őket – áltában többmilliós a havi orvosi számla –, magához veszi az elárvult almokat. A Rókales Alapítvánnyal küzd azért, hogy a dúvadként számontartott állatot ne lehessen állandóan vadászni, és hogy kiderüljön, a rókának csak a híre rossz, valójában hasznosak a mezőgazdaság számára, hiszen nagy pocokfalók. 
Norbival nem könnyű időpontot egyeztetni, hiszen állandóan cseng a telefonja, és azonnal indul, ha kell. Az ország minden pontjáról érkeznek a segélykérő hívások, hiszen a Rókales közösségi oldaláról köztudott, hogy nem hagyja cserben a bajba jutott állatokat. Mostanában, amikor a süvölvény kölykök már elkalandoznak otthonról, nagyon sok az elütött állat. De a beteg, rühös, megsebesített rókák is számíthatnak a segítségére. 
Érkezésünkkor éppen telefonál: egy Váckis­újfalun elütött kisróka sorsát próbálja egyengetni, hogy mielőbb orvosi segítséghez jusson. 
Bemegyünk a házba, ahol szemmel láthatóan minden a védencekről szól. A hűtőszekrényben és a polcokon a vitaminjaik és a gyógyszereik, a nappaliban egy kennel, amely mögé elbújik egy kisróka. Úgy tűnik, jobban tart tőlem, mint én tőle, hiszen én titkon reménykedem, hogy megsimogathatom valamelyik szimpatikus kis vörös bundást. 

Szuperintelligensek 
A lépcsőről – az egyik kedvenc kisróka – a hálószobából érkező Blue tart szemmel minket a beszélgetés alatt. A szekrény tetején pedig egy cica durmol a legnagyobb nyugalomban. 
„A házban azok vannak, akik a legtöbb figyelmet és törődést igénylik, a többiek a kinti vackokban laknak, illetve jelenleg 62 róka várakozik a menhelyen, hogy olyan egészségi állapotba kerüljön, hogy visszaengedhessük a természetes élőhelyére. A rókák rossz helyzetben vannak, mert bár nem eszi meg őket senki, mégis pusztítjuk a rossz hie­delmek és az emberi butaság miatt. Csak minden negyedik róka éri meg az egyéves kort. A vörös bundás ragadozók ugyan tényleg okoznak némi kárt a baromfiudvarban, de legfőképpen a rágcsálókat pusztítják, és ezzel hasznot hajtanak. A veszettségtől sem kell már tartani: tudtommal 1950-től napjain­kig nyolc esetben fertőzött meg róka embert veszettséggel. A hazánkban nagyon sikeres vakcinázási programnak köszönhetően a beteg állat manapság már nagyon ritka. 
Azt szoktam mondani, hogy a róka egy olyan »macskakutya«, amelyben kutya hardveren macska szoftver fut. Kiváló a helyzetfelismerő képessége, gyors észjárású és nagyon tanulékony. Az egyik kisrókám két hét alatt megtanulta azt, amit a labradoromnak sok év alatt sem sikerült, hogy hogyan kell kinyitni az ajtó riglijét. 
Valóban előfordul, hogy olykor – főleg, ha a kölyköket kell etetni – betörnek a tyúkudvarokba. Intelligensek, mert kihasználják, hogy a viharos időben senki nem zavarja őket, holott általában ők sem szeretik a vihart.” 

Ladyvel kezdődött 
Norbi annak ellenére, hogy városi fiú, egy hatalmas csalódás után, 2008-ban úgy döntött, elhagyja Budapestet. Balatonőszödre költözött, és állatmentésre rendezkedett be a balatoni községben, illetve a fölé magasodó szőlőhegyen elterülő birodalmában. Akkoriban a macskák voltak fókuszban, rengeteg kóbor macskáról gondoskodott. 
„Korábban évente egyszer találkoztam rókákkal, amikor horgásztam és jártam a természetet. Akkoriban macskákat mentettem, több százat etettem. Gyakran eltűnt a macskák eledele, amiből sejtettem, hogy rókák is kezdenek odajárni. Az egyik rókával bizalmi viszonyunk alakult ki, ő volt az első »barátom«, aki nevet is kapott. Ladyvel olyannyira jóba lettünk, hogy amikor kisrókái lettek, odahozta hozzám, bemutatta őket, és hagyta, hogy játsszak velük.” 
A Rókales oldalán még számos nevesített, Norbival „baráti viszonyban lévő” rókát megismerhetünk, Foxit, Lucát és a többieket. Elárulja, hogy a névadás nem túl bonyolult: Csepi Csepelről mentett, Pintyő a Pinty utcából, Blue előkelő nevet kapott, mert ő a Rózsadomb aljáról, Pasarétről érkezett. 
És eljön az én nagy pillanatom is, végre megsimogathatom a Norbihoz bújó, félénk, epilepsziás kis vöröst, Bibit. Ő örökre itt marad, nem integrálható vissza a természetbe, mert megsérült az agya, amikor az édesanyját és őt elgázolták. Megtudom azt is, hogy könnyű megkülönböztetni a nőstény és a hím egyedeket, ugyanis a rókalányoknak kifejezetten bájos arca van. Norbi miden figyelmét a védenceinek szenteli és 24 órás szolgálatban van. 
„Hajnalban kelek és későn fekszem. Tavasszal, amikor a kisrókák születnek, van, hogy 20-25 kölyök van a nappalimban, akiket kétóránként etetni kell, ha pedig beteg is van közöttük, akkor állatorvoshoz is kell vinni őket. Közben folyamatosan cseng a telefon, és menni kell rókát menteni. Időnként besokallok, de aztán rájuk nézek, és megy minden tovább, hiszen ők nem tehetnek semmiről, és szükségük van rám.” 

Kialakul a kötődés 
Mentőakcióiért gyakran feljelentik a hatóságoknál. Az eljárásoknak szankció vagy több százezer forintos pénzbüntetés is lehet a vége. 
„Hivatalosan ma Magyarországon nem nagyon lehetne rókát menteni. Elsődleges célom az elárvult kölykök, a sérült és beteg állatok mentése, felerősítése és a természetbe való visszaengedése. Másodsorban azért dolgozom, hogy a rókákat bizonyos időszakokban és helyzetekben védelem illesse meg, hogy kikerüljenek a folyamatosan vadászható, dúvad kategóriából. Szeretnénk elérni, hogy a rókák vadászata tilos legyen a szaporodás, utódnevelés időszaka alatt, mint oly sok más erdei állat esetében. Az is jó lenne, ha hivatalosan betiltanák a kotorékozást mint vadászmódszert, ami ráadásul a jelenleg hatályban lévő állatvédelmi törvény által meghatározott irányelvekkel nem is összeegyeztethető. 
A róka egyenes állat. Nem ravasz. Nem csap be. Tudom, mikor fog megharapni, mit nem szabad vele tennem, és mit enged meg. Tiszteletben tartom a szabadsághoz való jogukat, az egészséges példányok hadd fussanak a széllel. Kisebb-nagyobb kompromisszumokkal, de élhet róka és ember együtt békében.” 
Felmerül bennem a kérdés, hogy nem fájdalmas-e a szeretett védenceket visszaengedni a terepre, ahol, bizony, továbbra is ott vannak a rájuk leselkedő veszélyek: az autók, a vadászok, a csapdák, a betegségek. 
„Igyekszem nem magamhoz szoktatni, hiszen amikor visszaengedem őket a természetes közegükbe, egyedül kell boldogulniuk. Azok a rókák, akiknek én mentettem meg az életét, és már újra egészségesek, s kialakult köztünk egy kötődés, akkor, ha füttyentek, odajönnek hozzám. Szabadon élnek, ugyanúgy vadásznak, játszanak a társaikkal, de én, a macskáim és a kutyáim is az életük részei vagyunk.” 
Időközben jó hír érkezik a váckisújfalui mentettkéről: két lába eltörött, már meg is operálták. Hamarosan megérkezik ide, és Norbi fogja ápolni. Megkönnyebbülve mondja: „Remélem, felépül ez a kisördög is!”