Szemeiben tűz lobog
„Te egy őserő vagy”. A tizenkét órás futóversenyen egyszer csak arra eszmélt: már vége van?. Tíz-, húsz-, harmincszoros Ironmen kihívás. Ezek a részletek bukkannak fel a gondolataimban. Tavaly annak kapcsán beszélgettünk, hogy teljesítette a TransCanada Ultra 12 500 kilométeres távját, új világcsúcsot felállítva. S az extrém sportteljesítményeiről ismert Szőnyi Ferenc legendája folytatódik: idén letekerte a 1750 kilométeres Magyar Kört, főpróbaként a több ezer kilométer hosszú amerikai verseny előtt.

A komáromi sportoló több mint 5256 kilométert tekert le 15,5 nap alatt, amely teljesítményével harmadik helyen ért célba a világ egyik legnehezebbjeként emlegetett megmérettetésén. A Trans Am Bike Nonstop Check Point Edition önellátó ultrakerékpáros verseny különlegessége, hogy nem egyetlen előre kijelölt útvonalon kell haladni. Az indulónak mindent magának kell megterveznie, megoldania segítség nélkül. Nemcsak a több ezer kilométer jelenti a kihívást, hanem a folyamatos alkalmazkodás, önálló döntéshozatal, kevés alvás, technikai problémák, szélsőséges időjárás is; leküzdésük emberfeletti akarat tanúbizonysága.
Örömben fürödve
Alig telt el egy esztendő a TransCanada Ultra verseny óta, amely 12 500 kilométeres távját 45 nap, 3 óra 14 perc alatt teljesítette, ezzel megdöntve a korábbi rekordot. A Kanadát átszelő úton sokszor mint egy oroszlán szelte az utat: átlagosan 250-300 kilométert haladt naponta, de előfordult olyan is, hogy estére 490-et mutatott a kilométeróra. A 45-ből körülbelül harminc napon át szakadt az eső. Gyakran minimális, három-négyórás alvás után folytatta a távot. Mégis koncentrálnia kellett a folyamatos, extrém fizikai és mentális terhelés miatt. A kitartást, a megélt gyötrő magányt, a fájdalmat, az abból felemelő belső erőt is kendőzetlenül megmutatja a kanadai kalandról készült filmjében.

A TransCanada Ultra című páratlan produkció tekerés közben született. Azért, hogy példát mutasson és tanítson a kitartásól, a fegyelemről, arról, hogy a határok igenis áttörhetők. A dokumentumfilmet országszerte több helyszínen vetítették, hatalmas sikerrel, amellett, hogy 8. helyezést érte el az AIPS nemzetközi sportmédia fesztiválján, csaknem kétezer nevezett pályamű közül.
Ferenc napjai azóta, hogy célba ért a legek között emlegetett kanadai versenyen, csak sűrűbbé váltak. Működteti építőipari vállalkozását és sok mást is csinál. A közönségtalálkozókkal egybekötött filmvetítés mellett rendszeresen tart motivációs előadásokat, és az edzéseket sem adta alább. De hiányzott lelkének a versenyzés, a kihívás, a tűz. Amerika, ahol már háromszor teljesítette az ötezer kilométeres távot, a szíve csücskét jelenti, ezért ott keresett olyan versenyt, amit önállóan kell végig csinálni. Három hónapja maradt mentálisan felkészülni, fizikailag olyan edzettségi szintre hoznia magát, hogy bátran neki tudjon vágni a Trans Am Bike Nonstop Check Point Edition ultrakerékpár versenynek.
Erőpróba a nagy cél előtt
Idén végigtekerte a Magyar Kört. Úgy, hogy a hazai kerékpáros körverseny útvonal még nem készült el teljesen. Az ötlet véletlenül talált rá egy barátja jóvoltából, s azért, mert egy filmvetítés alkalmával éppen a kiindulópontot jelentő Salgótarjánban járt. A nógrádi városból nem hazafelé, Komáromba vette az irányt, hanem Miskolcnak. A következő napokban Debrecen, Békéscsaba, Szeged, Szekszárd, Pécs, Kaposvár, Zalaegerszeg, Szombathely, Győr, Tatabánya, Budapest, Székesfehérvár, Veszprém, Keszthely, Eger, Szolnok, Kecskemét, Nagymaros felé tartott. Az ország összes régióját átszelő, 1750 kilométeres távon minimális pihenéssel, folyamatosan haladt.
Szépen gyűltek a kilométerek a kerékpár kerekében és a versenyző szívében. Ahogy haladt az útján, egyre több barátra tett szert. Több száz sporttársa pattant nyeregbe, hogy kísérje Ferencet egy-egy szakaszon, vagy csak azért, hogy az út szélén állva, egy integetéssel erőt adjon példaképének az út folytatásához. A kapott szeretet pótolta a kezdeti felfűtött, ám idővel fogyatkozó lelkesedését. 117 óra alatt ért be a célba, és ezzel újabb rekordot állított fel. Hátborzongató, fantasztikus élménynek, kihívásnak élte meg az idei nagy kaland előtt, ami még várt rá.
Az amerikai álom
A kilométerek a lábában nyugodtak (edzések alkalmával csaknem 100 kilométereket tekert), gondolataiban már megelevenedett az út, a kerékpár, a technikai felszerelés is indulásra készen állt. Ferenc június 7-én állt rajthoz Oregon államban, 30 másik társával együtt. Már ekkor látszott, hogy a megmérettetés –ahogy fogalmaz – performansz, egyedi művészeti megnyilvánulás, csak épp a sport nyelvére lefordítva. A három fix ellenőrző pont ad keretet, a köztes útvonal a versenyző egyéni döntése.

A teljesítés komoly stratégiai kihívást is jelent: megoldani a tekerést, alvást, evést, a váratlan helyzeteket, ameyekből bőven akadt Ferenc útja során. Indianapolis zsúfolt nagyvárosában kellett haladni száz kilométeren át. Nebraska területén hatalmas erdőtűz és sűrű füst miatt kellett módosítania az útvonalát. Előfordult, hogy egy nap alatt négy defektet kapott, és csak több üzlet felkeresése után sikerült új alkatrészekhez jutnia, megszerelnie a biciklijét. S ilyen körülmények között az étkezés sem egyszerű. Ha pedig a tervek nem válnak be, akkor kell igazán higgadtnak maradni, újra gondolni, alkalmazkodni.
Mint mondja, a szervezete jól vette a kihívást, mert az első napok túllengései szépen lesimultak, a pulzus, a fogyasztás kiegyensúlyozottá vált. Az életkorral felhalmozott tapasztalatok, a lelkében nyugvó higgadtságon, megfontoltságon persze sok múlik. Hiszen a hosszú távú versenyeknek éppen ez a kulcsa. És Szőnyi Ferenc, aki harmadik helyezettként ért célba, ismét bizonyította, hogy ebben kiemelkedő.
– Ott és akkor emberpróbáló kiképzésnek éltem meg, visszatekintve inkább kellemes kaland. Az erőmből kifolyólag tudtam, hogy végig tudom csinálni. Nem éreztem azonban teljesítménykényszert, nyerési vágyat, nem égett bennem kellő tűz. Inkább nyugalom lett úrrá rajtam. Nem az a tigris fogta a kormányt, aki vérig küzd. Kellett a lelkemnek az élmény, a tapasztalat, de a sportkarrierem során mindig arra törekedtem, hogy kihozzam magamból a lehető legtöbbet – vélekedik a 61 esztendős versenyző a 15,5 nap alatt teljesített 5256 kilométeres amerikai távról. Még álmodik a legekről, s mostanában a gravel kerékpársport felé kacsingat. Építi új kerékpárját, és rendszeresen edz, levezetésként, vagy éppen valami nagyobb táv felvezetéseként. Az istenadta tehetséget a sporthoz ajándéknak tekinti. A fizikai képességeibe vetett hit vezeti, és tudja, hogy még a legjobb is lehet. Ebben él, ez élteti, szemeiben tükröződik a lelkében lobogó tűz.
Legek szerelmese
Szőnyi Ferenc története azért is példás és legyűgöző, mert 43 évesen kezdett sportolni. Egyből a hosszútávú futó- és kerékpárversenyek felé fordult. Megnyerte a tízszeres és a húszszoros Ironmant, a világon másodikként végig csinálta a harmincszoros Ironman távját, ultratriatlon világbajnok lett. Csak néhány azokból a teljesítményeiből, amik gondolatával sokan kacérkodni sem merünk: 480 kilométeres verseny a Himaláján, az El Camino 780 kilométeres távja futva, az ötezer kilométeres Race Across Amerika megmérettetése háromszor. Tavaly megdöntötte a Trans Canada Ultra rekordját, ahol 12 500 km-t tekert 45 nap alatt. Ha bringára pattan, számára csak ő és az út létezik.