Ezer éve barátok

Ez a versike járt a fejemben akkor is, amikor egy kánikulai májusi napon újra átléptem a lengyel határt. Felidéződtek bennem az akkori szép élmények, melyek olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy utána előfizettem a Lengyelország című folyóiratra, megnéztem minden lengyel filmet. Az egyetemen könynyen összebarátkoztam lengyel évfolyamtársaimmal.

Mi a lengyelekkel egy családba tartozunk, sok ponton közös a történelmünk. Sőt, távoli rokonoknak is tekinthetjük egymást, hiszen egy genetikai kutatás szerint olyan közös kromoszómánk van, ami azt bizonyítja, hogy egy körülbelül tízezer évvel ezelőtt élt népcsoportból származunk mind. De most ne menjünk ennyire vissza a múltba, elég csak ezer évre is. Amikor Szent István királyunk fia, Imre herceg előszeretettel járt vadászni a mai Lengyelország délkeleti részére, a festői szépségű hegyvidékre. Akkor kezdődött a két nép barátsága. A lengyelek a mai napig nem felejtik el, hogy Imre herceg hozta el nekik a Golgotáról származó szent kereszt egy darabját, amit egyébként az apjától kapott útravaló védőpajzsként. Mindez akkor történt, amikor Imre herceg az első lengyel király, Nagy Boleszláv meghívására vadászaton vett részt. A legenda szerint szarvasüldözés közben egy angyalt látott, aki arra kérte őt, hogy az ereklyét hagyja itt, a Kopasz-hegyen. Ő ezt meg is tette, és az itteni kolostornak, a bencés szerzeteseknek ajándékozta. Azóta a hegyet Szentkereszt-hegynek hívják, sőt a vajdaság is ezt a nevet viseli: Swietokrzyskie.

Ezt a helyet Krisztus szenvedésének tiszteletére nemzeti kegyhellyé nyilvánították, s a zarándokhelyre nemcsak egyszerű emberek, hanem bíborosok, püspökök, királyok is ellátogattak. A királyok útjának is nevezik a kiemelten védett nemzeti park azon részét, amely a kolostorhoz vezet. Annyira védett, hogy autóval tilos behajtani! A templom festményein Imre herceg nemes tettét örökítették meg, hogy az írástudatlan emberek is megismerjék. Oltár őrzi az emlékét, ahol nemzeti szalaggal díszített koszorú és mindig friss virág virít.