Vadaskert megvadult kamaszoknak

Az én fiam olyan is, mint a többi gyerek. Meg nem is olyan – tépelődik az anya a budai Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház előterében. Egy kiskunsági faluból jöttek a bajukkal: az értelmes, bő szókincsű negyedikes fiú ugyanis az osztály legrosszabb tanulója lett. Pedig az intelligenciája átlagos, láthatóan nem butább a többinél, mégiscsak egyre gyűjti a pocsék jegyeket.

– Bezzeg amikor csoportfoglalkozás volt az osztályban, s megbeszélhették egymás közt a feladatot, akkor 87 százalékos témazárót írt. Tudja, hogy van, az egyik gyerkőc tanítja a másikat – magyarázza búsan az asszony. Ám amikor egyedül kell teljesítenie, a fiú szorong, s feladja. A társainak már öngyilkosságot emlegetett. Az orvos azt mondta, az ilyesmit komolyan kell venni, szedje a pirulát.

– Anyu, anyu! Menjünk már! – rángatja meg a vékonydongájú tízéves az asszony karját. Aztán szinte hadarva veti oda anyjának a látszólag oda nem illő mondatot:

– És te mit szólnál, ha elmezavarosnak csúfolnának?

Álldogálok a folyosón a délelőtti rendelésre érkezők közt. Kezemben az épp 20 éve működő Vadaskert Alapítvány szórólapja. Olvasom: ez a budai intézet az ország egyetlen önálló, országos hatáskörű gyermekpszichiátriai kórháza és szakambulanciája. Tizenöt éve működnek alapítványi formában, az Országos Egészségpénztárral kötött szerződéssel, itt, a Lipótmezőn. A másfél évtizedben csaknem huszonötezer család fordult meg náluk. A legtöbben gyermekük szorongásos, viselkedési, tanulási vagy épp étkezési zavara miatt kértek segítséget. Évente kétezer új gyereket és serdülőt hoznak a szülők valamilyen pszichés problémával.