Egyszer volt egy fesztivál

Igaz, hogy a hajdani Táncdalfesztiválok fellépői ma már a hatvanas-hetvenes éveikben járnak, de velük együtt öregszenek rajongóik is. És a nosztalgiakoncerteken újra egymásra találnak az örök ifjak ennek voltunk szem- és fültanúi a fővárosi Arénában.

Minden ’66-ban kezdődött. Akkor rendezte meg először a Magyar Televízió a táncdalok versenyét. Már az első Táncdalfesztivál is hatalmas sikert hozott. Az a Ko¬vács Kati, aki előtte a gimnázium amatőr zenekarával Little Richard-dalokat énekelt és otthon Ella Fitzgerald meg Maria Callas előadásmódját utánozta, egy csapásra az ország kedvence lett, ahogy reszelőhangon bizonygatta: nem leszek a játékszered! De Zalatnay Saroltát is ettől kezdve emlegették nemes egyszerűséggel csak Janis Joplinként, Koncz Zsu¬zsát pedig a KISZ KB különdíjjal jutalmazta. A sikeren felbuzdulva ’72-ig minden évben meghirdették a fesztivált, amely óriási kiugrási lehetőséget jelentett az énekeseknek, zenekaroknak. Ekkor fedezték fel Zoránt, Szécsi Pált, Szörényi Leventét, Poór Pétert, Máté Pétert, Cserháti Zsuzsát, a Bergendy együttest – hogy csak néhány nevet említsünk.

– Emlékszem, Szlovákiában voltunk síelni, mikor a szerelmem, Dobos Attila – aki később feleségül vett – az egyik éjszaka a bár zongorájánál komponált egy dalt nekem. Rögtön beleszerettem a dallamba, mikor reggel megmutatta – emlékszik vissza Mary Zsuzsi. Ez az a bizonyos Mama című szám, amellyel ’68-ban első helyezést szerzett, s amely egy hét alatt aranylemez lett.

Természetesen nem maradhat ki a dal a Táncdalfesztivál a kézilabdázókért 2009 elnevezésű gálán sem a Budapest Arénában. Negyven év elteltével is ugyanúgy izgul, ismeri be Mary Zsuzsi a színpadra lépés előtt. Ha ráncokból „gyűjtött” is az évek során, kilókból egy dekát se – konstatálhatja az a 15 ezer szépkorú néző, aki jegyet rendelt a Tisztelet Társaság országos, 13 részből álló Táncdalfesztivál-sorozatának záró rendezvényére.