Szolgáltatónak kiszolgáltatva

Ezt a plakátot tűzték az oszlopra, Zsuzsa néni, gondoltam, behozom – adott át egy újságoldalnyi méretű papírlapot március 11-én az albertirsai tanyagondnok a 88 éves özvegy Turcsek Károlynénak a városka külterületén, a Homokrész 187-es számmal illetett tanyán.

Az asszony forgatta a kezében a méretes tacepaót, aztán előkereste a szemüvegét és olvasni kezdte: „Tisztelt Fogyasztók! Értesítjük Önöket, hogy Pálinkás Tamás főfogyasztó, Albertirsa, JUHÁSZ TANYA felhasználási helyén a villamosenergia-fogyasztás felfüggesztésével (kikapcsolásával) fogunk élni villamosenergia-díjtartozás miatt. Mivel Önök a főfogyasztón keresztül vételezik a villamos energiát, ezért az Önök villamosenergia-ellátása is szünetelni fog e naptól kezdődően. Kérjük, hogy fogyasztási helyeiken a villamosenergia-ellátás megszűnéséből eredő károk megelőzése érdekében a szükséges kárenyhítési, élet- és vagyonvédelmi intézkedéseket megtenni szíveskedjenek! Fogyasztási hely címe: Albertirsa, JUHÁSZ TANYA. A villamosenergia-ellátás felfüggesztésének tervezett időpontja: 2010. év március hó 16–17–18. napok 8 és 15 óra között A fenti napok bármelyikén! Cegléd, 2010. év 03. hó 10. nap A DÉMÁSZ Hálózati Elosztó Kft. megbízásából eljáró: DÉMÁSZ-Partner Kft.”

Az özvegyasszony még egyszer-kétszer megforgatta a papírt, megnézte a hátulját is – azon nem talált írást –, aztán visszaadta a tanyagondnoknak.
– És ez mit jelent? Azt, hogy nem lesz villanyunk?
– Hát én nem tudom, Zsuzsa néni.
– De hiszen én rendesen fizetem a villanyt – vette elő a kredencből az özvegy a számláját. – Még túlfizetésem is van a múlt évről, éppen most értesítettek, kilencezer forint. És mégis lehet, hogy kikapcsolnak? – nézett könyörgő szemmel a tanyagondnokra.

Özvegy Turcsek Károlyné egyedül él, két fia meghalt, beteg lánya szokta látogatni, amikor tudja, de ő sem mindennap, mert a fővárosban lakik. A néni számára tehát életfontosságú a villany, hiszen ha azt kikapcsolják, a telefonja sem működik, ha rosszul van, orvost sem tud hívni, a szivattyú nem szívja föl a vizet a kútból, tönkremegy a hűtőjébe spájzolt élelme. A legkisebb kárnak még a tévé meg a rádió elnémulását tartaná, megszokta már a magányt – már amennyire azt meg lehet szokni –, tizenkét éve özvegyült meg.
– Én nem tudom, mit tehetnek meg – válaszolt végül a falugondnok.
– Mindenesetre hozzál már nekem, légy szíves, egy liter petróleumot a gazdaboltból – kérte a néni.

A tanyára csaknem negyven éve vezették be a villanyt, de az özvegy még nem dobta ki a régi petróleumlámpát. Hátha jó lesz még valamire, gondolta, ahogy az idősebbek általában. S lehet, hogy neki lesz igaza, még ha ezt ő szeretné is a legkevésbé.
– Jól van, Zsuzsi néni, de azt tudja, hogy a petróleumnak 700 forint literje.
– Lehet, de mit tudunk tenni? Világítani csak kell. Tudod, hogy esténként még szoktam egy kicsit hímezni a lányomnak. De ugye, csak nem kapcsolják ki? – kérdezte ismét a tanyagondnokot.

Nem kapcsolták ki. Legalábbis március 19-én és 20-án, amikor sorra jártam az érintett tanyákat, valamennyiben égett a villany, működtek a gépek. Első utam azonban Albertirsa polgármesteréhez, Fazekas Lászlóhoz vezetett.
– Napok óta mással sem foglalkozom, mint hogy ne szüntessék meg a tanyákon az áramszolgáltatást, meg hogy válaszolok az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Pedig más dolgom is volna – adja értésemre, hogy nem éppen a képbe hozásommal képzelte el a nap kezdetét. Miután a fent említett módon, saját kifejezésével élve, kellőképpen kihisztizte magát, leültet, s magyarázni kezd. Hogy jobban értsem a kialakult helyzetet, papírt vesz maga elé, arra rajzol.
– Ez itt Pálinkás Tamás tanyája – rajzol egy kört. – Egy régi téeszmajorság. Ide fut be a Démász vezetéke, itt van a transzformátor is, s innen kiindulva fut tovább még néhány tanyára.

Pálinkás Tamás a szolgáltatásért nem fizet – hogy miért nem, arról majd őt magát kérdezzük –, viszont ha lekapcsolnák a vezetékről, akkor a környező hat tanyán élők is áram nélkül maradnak. Pedig velük a Démásznak nincs vitája, merthogy ők fizetik a számlájukat.