Titkok városa

Joggal irigykedhetünk Hiram Bingham találkozására az indián földművessel, aki egy 400 éve elfeledett romvárosról regélt. 1911-et írtunk, mikor útmutatásai alapján az amerikai kutató felfedezte a Machu Picchut. A titokzatos inka szentélyt 1450 körül építették, majd mindössze ötvenévnyi(!) tündöklés után – titokzatos módon – a természet vette át a hatalmat fölötte...

A kecsua nyelven Öreg Csúcsnak keresztelt város egy keskeny hegygerincen fekszik, 2450 méter magasan, néha előbújva a köd és felhők között, máskor pedig teljesen a végtelenbe veszve, éppannyira az éghez tartozónak tűnve, mint e világhoz. A magasság csalóka élménye, hogy a megközelíthetetlenül elszigetelt szentély lényegesen alacsonyabban fekszik, mint a környező andoki települések.

A közeli nagyvárosból, Cuzcóból repülővel, négynapi gyaloglással vagy vonattal ereszkedhetünk le a Machu Picchuhoz. A természet még ma is nagy úr itt. Még jó idő esetén is olyan nehéz a szomszédban lévő kisvárosba eljutni (áradás esetén meg egyenesen lehetetlen), hogy a helyiek is kizárólag az idegenforgalom miatt telepedtek meg itt.

Az idegenek pedig jönnek ezrével. A Világ Új Hét Csodájának egyike – amely három évvel ezelőtt kapta a megtisztelő címet – naponta 2200 látogatót fogad, akik mind a titokra kíváncsiak. A tudósok mai álláspontja szerint Machu Picchu nem volt igazi város, inkább az inka társadalom uralkodó osztályai számára épített templomokból, palotákból és obszervatóriumokból álló komplexum, ahol a Nap különleges tiszteletének nyomai is megtalálhatók. Nincs magyarázat arra sem, miért néptelenedett el. A külső támadás elméletét elvetették, mert nincsenek rombolásra, erőszakra utaló nyomok. Egyesek abban hisznek, hogy a lakosok megsértették az egyik Nap-szüzet, ami súlyos büntetést vont maga után, míg mások szerint himlőjárvány törhetett ki. Ez utóbbit például könnyen igazolhatnák, ha megvizsgálnák a temetőben nyugvó 160 embert – de akkor egy legendával szegényebbek lennének a peruiak, márpedig a turizmusnak kimondottan jót tesz egy parányi misztikum…

A Machu Picchu után, teljesítve a „kötelezőt”, szabadon botorkálhatunk a vidéken. Az inkák szent völgyében egyszerű fuvart találni. Természetesen a derék taxisofőr bepróbálkozott egy irreális összeggel, ám ekkor útitársam spanyolul helyreigazította a tarifát illetően, és útnak indulhattunk a látványosnak ígérkező közeli sóbányák felé.