Bajor élményparasztnál szoba kiadó!

Feketeerdő-tortával és kávéval fogad bennünket Erna Korn, a harmincas éveiben járó fiatalasszony. A tízórás utazás után jólesik a szíves fogadtatás a fagerendás mennyezetű kis vendéglőben, ami a lakóház utcára néző szobája. Egyből otthon érzem magam, hiszen gyerekkoromban a mi szobánk is hasonló volt. És az sem zavar, hogy az emeleten lévő vendégszobákba beszűrődik a tehénistálló szagának és az orgona illatának érdekes elegye. Frankföldön vagyunk, egy kis faluban, annak is a Bioland névre hallgató portáján, ahol jól megfér egymás mellett a paraszti gazdaság meg a vendéglátás. Idejárnak sörözni a helyiek és nyaralni a városiak, főleg a bioélelmiszerek kedvelői.

– Húsz évvel ezelőtt álltunk át biotermelésre, 45 hektáron gazdálkodunk – mutatkozik be dióhéjban Erna. – Igazi családi gazdaság vagyunk, a férjemmel és a szüleimmel közösen dolgozunk. Tennivaló akad bőven, hiszen mindent kapálni kell, még a krumplibogarakat is kézzel szedjük össze, nem beszélve a huszonöt tejelő tehén gondozásáról. Igaz, a gyerekek még kicsik, de ők is besegítenek. A tizenkét éves kisfiam azt mondja, ő itthon marad, mert tetszik neki a paraszti munka.

A megtermelt alapanyagokat feldolgozzák, kenyeret sütnek, szalámikat és kolbászokat készítenek, hogy minél több saját étellel tudják megkínálni a vendégeket. A felesleges terményeket pedig eladják, ebből származik az árbevételük kétharmada. Vendéglátással a kilencvenes évek eleje óta foglalkoznak, a LEADER-program keretében alakították át és rendezték be az emeleti, háromcsillagos szobákat. Mindegyiket egy-egy terményükről nevezték el, így van például kukorica- és búzaszoba.

Főleg a városi, kisgyerekes családok jönnek ide, hiszen egészségesek az ételek, lehet bocit, nyulat meg malacot simogatni, az udvar pedig tele gyerekjátékokkal, például kis traktorral és kombájnnal. Mindezt azért csinálják, hogy több lábon álljanak, hiszen a mezőgazdasági bevételek nem kiszámíthatók. A házigazdák folyamatosan továbbképzésekre járnak, és szövetkeztek a környék biogazdaságaival, amelyekkel közösen egy ökoturisztikai tanösvényt hoztak létre. Ennek egyik állomása az ő portájuk, ahonnan Erna asszony mezítlábas gyógynövénygyűjtő sétákat szervez. Azt mondja, bármennyire is jól csinálják a falusi turizmust, csupán ebből nem tudnának megélni. Ebben hasonlítanak ránk, magyarokra, hiszen a falusi vendéglátás nálunk is kiegészítő tevékenységnek számít.

A másik hasonlóság, amire biztos sokan nem gondolnának: a bajorok itt, Frankföldön büszkék a borkultúrájukra. Az számukra teljesen természetes, hogy finom söreikről világhírűek, de azért a szőlő kedvencebb növényük, mint a komló, még a lakóházak falaira is felfuttatják. Ezt látjuk az olyan hangulatos kisvárosokban, mint amilyen Rothenburg ob der Tauber, amely egy igazi ékszerdoboz. Szerencsére be tudjuk barangolni az óvárost, méghozzá avatott idegenvezető társaságában, aki még a város térképét is a minőségi borokat tartalmazó, formatervezett borosüvegekhez hasonlítja. Amikor megérkezünk a frankföldi borparadicsomba, Lydia Fischer nemcsak végigkalauzol bennünket az ültetvényeken, hanem egy borkóstolást is beiktat a programba. Az aranysárga nedű jólesik, nem is gondoltam volna, hogy nálunk északabbra ilyen ízletes borok teremnek. Hét település kétszázötven termelőjének összefogásából alakult ki ez a borparadicsom, amihez komoly uniós támogatást is kaptak. A falvak között borutat építettek ki, erre alapozták az idegenforgalmat. Az utak amúgy feltűnően jó állapotban vannak, mint nálunk az új autópályák. Van, ahol csak kóstoltatnak, míg máshol vendégházak, üdülőkomplexumok várják a bor szerelmeseit – de vásárolni mindenhol lehet. Mivel a borhoz hidegkonyhai ételeket is felszolgálnak, ezt nem nézik jó szemmel az egész évben nyitva tartó éttermek, melyeknek ilyenkor csökken a forgalmuk. A borászok, akik jövedelemkiegészítésként vendéglátással is foglalkoznak, szövetkezetbe tömörültek, hogy a közös beszerzések és értékesítések által előnyben legyenek, és érdekeiket jobban tudják érvényesíteni. Ez az, ami nálunk hiányzik – de előbb-utóbb a magyar termelők is belátják annak szükségszerűségét.