Erőszak alulnézetből

Kaulics Illést akkor érte az ütés, amikor az előszobába lépett. Éjszaka volt, fél tizenkettő felé járhatott az idő február 19-én. A férfi már aludt, de felriadt a kinti világosságra. Talán a pókhálót lengethette meg a szellő, gondolta magában, attól kapcsolt be a mozgásérzékelővel összekötött lámpa. De azért figyelni kezdett. S jól tette, mert mintha motozást hallott volna. Erre már gatyát rántott magára és lépett a bejárat felé.
Na, ekkor sújtott a fejére a bot.

A helyiségben hárman kutattak, egy gyerekformájú, egy idősebb és egy felnőtt. Megismerte őket, hogyne, hiszen a családot mindenki ismeri Mucsonyban, és azt is tudja, hogy bűnözésből tartják fenn magukat. Az alsó végen laknak, a cigánysoron.

– Hát ti vagytok azok? – kiáltott rájuk Kaulics Illés.
Többre nem volt ereje, mert az ütéstől megtántorodott, és az ajtófélfának zuhant. De kemény fából faragták az egyébként is nagydarab férfit, mire a következő ütés érhette volna, már feltápászkodott, és vágott mindent a támadóihoz, ami a keze ügyébe került. Azok pedig menekülőre fogták. Csak később derült ki, hogy a szekrény sarkáról elemeltek 280 ezer forintot, amit a gazdálkodásból élő férfi aznap kapott a leadott mangalicákért.

– Huszonöt centis repedést varrtak össze a fejemen – mutatja Kaulics Illés a sebről készült fényképeket, amikor a történtekről érdeklődöm. – Nagyon rendesek voltak a mentősök, pillanatokon belül megérkeztek.
– És a rendőrség? – kérdezek rá. – Ők is hamar kiértek?

– A rendőrség? – kérdez vissza a férfi, majd legyint. – Itt voltak ők is hamar, de mit érek velük? Az utóbbi két évben a bűnözők hatszor károsítottak meg, vitték a húst a füstölőből, a villanymotoromat a fészerből, a flexet, de még egy pótkocsit is. A rendőrök meg kijöttek, volt, amikor már hátra sem mentek, csak ide a konyhába, felvették a jegyzőkönyvet, aztán kaptam a határozatot, hogy a nyomozást megszüntették.
Kaulics Illés szavában egyre több a parázs.

– Megélhetési bűnözésről papolnak. De tépném is ki a nyelvét annak, aki erre hivatkozva menti fel az alja népet. De ajánlom is, hogy megtalálják azokat a csibészeket, különben…
– Különben mi történik?
– Különben? Tudja, én ruszin vagyok, és nagyon jó a kapcsolatom a kárpátaljaiakkal, amikor egyszer árvíz után bajban voltak, én is szerveztem a gyerekeik üdültetését. Most, hogy megtámadtak, csak annyit kérdeztek, hányan jöjjenek…
De nem csupán az ingóságaitól fosztják meg a férfit, hanem vágják az erdejét is. Ezt már Mucsony határában tudom meg Jungné Stíber Katalin településőrtől, aki a kivágott fák csonkját mutatja.
– Nappal terepszemlét tartanak – magyarázza –, és a kiszemelt fákra tescószacskót kötnek, hogy éjszaka könnyebben rájuk leljenek. Mi meg alig győzzük leszedegetni és elásni a jeleket – teszi hozzá.
A falu településőrségét, aminek az élén az asszony áll, tavaly hozták létre közmunkásokból.

– A mi dolgunk az, hogy figyeljünk, észleljünk, jelentsünk – kapom a szakszerű felvilágosítást a lehetőségeikről.
S hogy lássam, miről van szó, elkísérem a településőröket az egyik bevetésükre. Egyenesen a falut övező dombok tetejére tartunk. Mellettem Szabados Andor kaptat az emelkedőn.
– Na, itt akarták belém állítani a vasvillát a cigányok – mutatja a helyet a vékonydongájú férfi. – Követtem a szekerüket, ők pedig egyszer csak megálltak, és ugrottak lefelé. De én sem voltam rest, menekültem, ahogy bírtam.
– Lett következménye az esetnek?
– Annyi, hogy behívták őket, mondván, az ilyesmi már nem tréfadolog. Mire az egyikük: nem baj, legalább lesz hol melegedniük télen.
Amikor a dombtetőre érkezünk, Jungné távcsövet vesz elő.

– Látja azt a rózsaszín házat? – mutat a távolba, a cigánysor felé. – Na, arrafelé laknak a fekete sereg tagjai.
A településőrök naponta feljárnak a tetőre, onnan figyelik a cigánytelepet. Amikor pedig egy szekér elindul valamerre, ők szólnak a járőröző rendőröknek. Az irányból már feltételezik, hogy fáért indultak-e vagy vasért, netalán a faluba valamelyik portára. A rendőrök pedig, ha tudnak, jönnek és igazoltatják a szekér gazdáit, s számon kérik a szekér tartalmának eredetét.

Ha tudnak. Mucsony a sajókazai rendőrőrshöz tartozik, ahonnan tizenegy település rendjén őrködnek az arra hivatottak.
– Nem hatékony megoldás – állítja Harangozó Gábor, a település polgárőrségének a vezetője, akivel még előző nap találkoztam. – Mert így a rendőrpáros néha éppen csak áthajt a falun, és már indul is tovább.