Utolsó mutatványos mohikánok

Ütött-kopott teherautók járják a vidéket, acélba és műanyagba öntött varázslatot cipelve faluról falura. Az utazó vidámparkok sorsa szorosan összefonódik a vidék sorsával, amelynek szórakoztatására szegődtek. Egy letűnőfélben lévő világba nyertünk betekintést, amelyben egymásra utaltság és verseny kézen fogva járnak, ahol a mutatványos családok életét írott és íratlan szabályok kormányozzák.

Riport2010. 07. 23. péntek2010. 07. 23.

Kép: BŽkŽss‡mson, 2010. jśnius 30. Utaz— vid‡mpark. Fot—: Ujv‡ri S‡ndor

Utolsó mutatványos mohikánok
BŽkŽss‡mson, 2010. jśnius 30. Utaz— vid‡mpark. Fot—: Ujv‡ri S‡ndor

„Látja: ott áll, gondolkodik, hogy jöjjön vagy ne jöjjön. Vagy ott a nagymama az unokával, a gyerek húzza a hinta felé, ülne fel a lóra, az asszony meg visszarántja. Mert nem telik rá. Ezt a falut is elverte a jég, se napraforgó, se kukorica; a gazdák gumicsizmában halásszák a hagymát. Ez azt jelenti, hogy pénzük jövőre sem lesz több. Márpedig ha a paraszt – ezt a kifejezést a legnagyobb tisztelettel használom – nem keres, akkor a mutatványos nem eszik. Hát ezért vagyunk utolsó mohikánok. Szívesen kiszállnánk, és elmennénk dolgozni a saját szakmánkban, csak nem tudunk. Ötvenévesen már nem venne fel senki, és a felszereléssel sem tudunk mit kezdeni. Aki nálunk gazdagabb, annak nem kell a holmink, aki szegényebb, annak meg nincsen pénze rá.”
Horváth Károly mutatványos

Traktor húzza ki a kamionra szerelt dodzsemet a földeáki búcsútérről. Az eső feláztatta a gyepet, a harminctonnás szerkezet segítség nélkül mozdulni se tudna, pedig indulni kell: hétfő van, vasárnap Békéssámsonban tartanak búcsút. A maroslelei Lovistyék családnak hétfőn annyi a feladata, hogy tizenvalahány üzletüket – száz tonnánál több fémet, műanyagot, kábelt, lakókocsit – húsz kilométerrel odébb költöztessék, és elfoglalják a helyüket a következő faluban. Minél előbb érnek át, annál nagyobb befolyásuk lesz arra, hogyan is nézzen ki a placc, ami részben a bevételt is meghatározza. Hasonló munkában vannak a többiek: Horváthék, Pintérék is szedelőzködnek. Gyalázatos búcsút zárnak a családok – ha két külföldön dolgozó fiatal férfi nem vendégeli meg húszfős rokonságát a földeáki búcsúban, akkor vastag mínusszal indulnának tovább. Így éppen van miből ennivalót venni és kifizetni a helypénzt Békéssámsonban.

Emberpróbáló hivatás a mutatványosoké, legtöbbjük azonban két okból sem tudja elképzelni az életét másként. A felszerelés több generáció munkájának eredménye, amit csak ők tudnak jól használni, ezért legfeljebb egy másik mutatványosnak tudnák értékén eladni. A másik ok, hogy a mozgó vidámparkosok élete mégis egy fokkal szabadabb, mint az átlagvendégé, amiért is ezek a vándorok kétfajta embert különböztetnek meg: mutatványost és parasztot. Nincs ebben lenézés: van, aki megy, és van, aki marad. Gürcöl mindkettő, csak amíg a paraszt mindig ugyanazt a határt nézi, addig a vidámparkos hétről hétre más faluban robotol.

A legidősebb Lovistyék Károly a hatvanas években indította első saját üzletét. Eredetileg budapesti buszsofőr volt, akit a sógora vezetett be a szakmába. Szívósan igyekezett megkapaszkodni a pályán, acéllemezenként spórolta össze az első gyerekhintára valót, és télire még évekig visszatért a buszvezetéshez. A Lovistyék családnak ma tizenvalahány „üzlet” van a tulajdonában: az idősebb Károly, a felesége, két fia, Károly és Gábor, valamint az ő gyerekeik együtt járják a maroslelei bázistól számított száz-százhúsz kilométeres környéket.

A hét második napján a maradék egy-két hintát hozzák át Földeákról, azután kezdetét veszi a papírmunka. Be kell jelentkezni az önkormányzatnál, APEH-nél, kifizetni a helypénzt, intézkedni, hogy legyen áram. Kedd estére minden adminisztratív akadály elhárul: szerdán kezdetét veszi a szerelés. A brutális napsütés egyszerre kellemetlen és biztató: senki sem szeret a melegben acél zártszelvényeket és lemezeket csavarozni, viszont az esős idő sem barátja a mutatványosnak. Délre a takarosan elrendezett vasdarabok számozott kupacából kialakul az első hinta: méter magas, acéllemezekből épült pódium veszi körül, a teherautóra szerelt, sűrített levegővel működő központi egységhez kapcsolódó, külön emelkedő-süllyedő karjain műanyag űrhajók csücsülnek. Felállt a „nagy szuszogó”, Lovistyék Gábor „üzlete”.
A mutatványosélet alapegysége az üzlet. Üzlet lehet egy hinta, egy légvár vagy akár egy céllövölde. Vannak drága és olcsó, veszélyes és kevésbé veszélyes, népszerű és a választékot színesítő üzletek. Drága, kevésbé veszélyes és tömegeket vonzó például a dodzsem. Olcsó, de túl nagy haszonnal nem kecsegtet egy céllövölde. Míg a klasszikus gyerekhinták szintén nem drágák, ellenben stabil forgalmat hoznak.

A tér közepén sárkány alakú hullámvasút épült, a szélen lakókocsik ácsorognak, amelyek egyben céllövöldék is: mellettünk gyerekeknek való „kis szuszogó” várja, hogy a műanyag helikoptereket leszedjék a teherautó-platóról. A helyszínen összeverődő mutatványosok együttműködésén múlik, hogy a különböző masinák kombinációjából mit tudnak kihozni. Nem mindegy, hogy hogyan alakítják ki a placcot, mert a jobb helyek jobb forgalmat jelentenek az egyes üzleteknek, ugyanakkor a mutatványosoknak úgy kell versenyezniük a vendégekért, hogy közben tekintettel legyenek egymás érdekeire.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek