Gyengélkedő betegszállítás

Reggel fél hét van, álmosan nyúlok a kávéért, de a betegszállítóknál már „későnek” számít az időpont, ugyanis ötkor indították az első autókat. Ötből kettő művesekezelésre vitt betegeket. Most jön a hétórás kocsi személyzete: mentősök és tűzoltók, ők mellékállásban dolgoznak. Öt mobiltelefon fekszik az asztalon a Home Sped gyöngyösi székhelyén – felváltva csörögnek, szinte megállás nélkül. Mára százhat nevet írtak be az előjegyzési naptárba, estére ennél csak többen lesznek.

– Jó reggelt, itt Kisantal! – szól a szolgálatvezető, a cég résztulajdonosa. Kisantal Gábor kifaggatja a telefonálót. – Kérem a beteg nevét! Honnan visszük? Hová megy? Mennyire mozgásképes? Tolószékes? Felírtam, megyünk érte.
– A hétfő, szerda, péntek nálunk igazi diliházas nap. Ez még nem volna baj, de minden futott kilométer veszteséggel ketyeg. Mindannyian a tönk szélén táncolunk – erősíti meg Nagyné Erdős Zsuzsanna, a tíz éve alapított cég vezetője. Korábban ápolónőként dolgozott a gyöngyösi kórházban, most szinte állandó 24 órás készültségben él. Éjszakánként három-négy órát alszik a folyton csengő telefonok mellett. Hajnali négykor már talpon van, és este tíz előtt még ő ugrik át Hatvanba a harmadik műszakban kezelt művesésekért. (Nem szerelemből teszi, hanem azért, mert így is bért spórolhat.)

A túlterheltség egyik oka, hogy a betegszállítások egy részét indokolatlanul rendelik a háziorvosok. Sokan ezt „szociális taxiként” használják. Egy alkarsérült a sokadik kontrollra már mehetne busszal. Mégis kiharcolja az orvosnál, hogy rendeljen autót, ha nincs pénze buszjegyre. Az utazási költséget utólag kapná meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP), ez pedig ingyen van. Megesett, valakinek Egerbe kértek szállítást. Útközben a gépkocsivezető csodálkozva látta, hogy a beteg hozzátartozója autóval végig mögöttük halad. Kiderült, azért ragaszkodtak a betegszállítóhoz, mert aki velük érkezik, az hamarabb sorra kerül. Hazafelé bezzeg a családtag vitte a pácienst!

– A magyar egészségügy igazi „tékozló koldus”. Sok pénzt kidob az ablakon. Néha egy vérvételért kell felvinnünk valakit Budapestre, mert csak ezt fogadják el. Nemrég egy értelmi fogyatékos, gerincműtött fiút utaztattak Hevesből Pécsre egy néhány perces kontroll kedvéért. Nem tisztem megítélni, orvosilag indokolt volt-e, de a fiúnak megterhelő lehetett a hatszáz kilométeres rázkódás – mondja Erdős Zsuzsanna.

A Home Sped ellátási körzetébe 32 település tartozik, és itt található a Heves megyei irányítószolgálat. Hogy tele kocsival indulhassanak, gyakran kényszerűségből „országjáró” utakra viszik a pácienseket. Ha például egy gyöngyösi beteg Miskolcra megy kezelésre, elkíséri előbb a többieket Debrecenbe, mondjuk sugárterápiára, és csak utána indulhatnak Borsodba. Azok, akik megjárták Debrecent, hazafelé megvárják a Miskolcon kezelteket, akik néha két-három órát is időznek, az autó ugyanis nem tud kétfelé szakadni.

A betegszállító kocsik többnyire már az ötéves lízingidő alatt félmillió kilométert futnak, és tropára mennek. Egy új mikrobusz nyolcmillió forintba kerül – ennek árát a cégnek kell állnia. Az OEP csak a „hasznos kilométereket” finanszírozza, arra az útszakaszra fizet, amikor beteg ül az autóban. Zsuzsannáék attól rettegnek, mikor jön el a nap, amikor a járműveik egymás után felmondják a szolgálatot, és nem lesz pénzük javíttatásra.