A magyar rizs

„Rizstermesztés Magyarországon 
A jövő évi vetőmag biztosítva van 
Az öntözés ügyének hivatott szerve, az Országos Öntözésügyi Hivatal, a földreform végrehajtása után előállott helyzetben nyomban felismerte az öntözések fokozódott jelentőségét és hozzáfogott az öntözőművekben szenvedett háborús károk helyreállításához. Már a tavaszi hónapokban kétségtelen tényként kellett számolni azzal, hogy a folyó évben öntözéses gazdálkodás csak nagyon kis területen lesz lehetséges. 

Mindenképpen biztosítani kell azonban a hazai rizstermelés folytonosságát. 

Arról van ugyanis szó, hogy évtizedekre terjedő próbálkozások után végre a harmincas évek végére sikerült hosszadalmas, gondos válogatással a hazai időjárási viszonyainknak megfelelő rizsfajtát kitenyésztenünk, amelynek tenyészideje legalább két héttel megrövidült. 

Ezt a rizsfajtát az öntözésügyi hivatal eredményes működése és ezzel a mi silány szík területein­ken kat. holdanként 20-25 mázsás kitűnő minőségű rizstermést értek el! 

E – mondhatjuk – magyar rizsfajta termesztésének a folyamatossága forgott veszélyben, mert ha nem jött volna idejében az öntözővíz szolgáltatása, hogy ezáltal az idén legalább néhány száz holdon rizst lehessen termeszteni, nem lenne vetőmagunk az erre a célra már korábban berendezett 7500 kat. hold számára, amelyen a jövő tavasszal – reméljük – rizst fogunk vetni, és közepes terméssel számolva az ország normális rizsfogyasztásának felét biztosíthatjuk. 

Ez évben a Tiszántúlon mindössze 800 holdon volt rizsvetés. Most folyik a rizs aratása és cséplése, a termés mennyisége többféle ok miatt az előző évek átlaga alatt maradt: az idén nem fogunk rizskását enni, de legfontosabb cél eléretett: a különleges magyar rizsből a jövő évre van vetőmagunk!” 
Szabad Föld, 1945. augusztus 29., 1. lapszám 

 A Monarchia hadseregének szüksége volt megfelelően tárolható és tápláló élelmiszerre, ezért is segítették elő Bácska területén a rizstermesztést. Az igazi fellendülés azonban a XIX. század végén indult el, mikor is az akkori agrártárca is segítette a termesztést, majd a kutatást. Az első világháború után, a trianoni szerződés teljesen átírta a magyar határokat, s lényegében a főbb rizstermelő területeket elcsatolták az országtól. Északabbra tolódott a növény termesztése, ami viszont új fajták igényét vetette fel, rövidebb tenyészidővel, nagyobb hidegtűréssel. A világ 16 nagy rizstermesztő országából kértek magokat, s a kísérletek során kiderült, hogy nekünk leginkább az egyik turkesztáni fajta felel meg. Ebből indult ki a hazai új fajták nemesítése, s az első három magyar rizsfajtát 1943-ban ismerték el, s mellette a nagyüzemi termesztés módszerét is kialakították. Bővült is a termelés: míg 1939-ben csak 28 hektáron, addig 1944-ben már 5000 hektáron termesztettek rizst. A háború azonban itt is veszteséget okozott, sőt csak a szakemberek nagy odafigyelésével lehetett megmenteni a korábbi magyar viszonyokra kialakított fajtákat is. 

A háború után felpörgették a rizstermesztést, a csúcsot 1955-ben 50 ezer hektáron érték el. Aztán némileg csökkent a terület, de a hetvenes-nyolcvanas években is elérte a 25-30 ezer hektárt. A rendszerváltást követően visszaesett a terület, manapság nagyjából 3000-3300 hektáron foglalkoznak még rizzsel. Ebből 2000-2200 hektár a rizsterület, 1000-1100 hektáron pedig egy másik, de hasonló növényt, az indián rizst állítják elő. A főbb körzetek: Kisújszállás, Mezőtúr, Csárdaszállás, Köröstarcsa, Békés, Szarvas, Gyomaendrőd. 

 Kína 220-230 millió tonnát termel, de sokat importál is. India pedig 170-180 millió tonnával áll a második helyen. Európában évente 2 millió tonna rizst állítanak elő és 1 millió tonnára tehető a külső export. Számos országban folyik termelés: Magyarország mellett Bulgária, Franciaország, Görögország, Olaszország, Portugália, Románia és Spanyolország. Európában csak egyszer tudunk rizst aratni, míg az ázsiai országokban többször, így ott a hozamok is nagyok. 

Magyarország az északi határa a rizstermesztésnek, ehhez sajátos fajták kellettek, kellenek, amelyek rövidebb tenyészidejűek, jobban bírják a hideget. A nemesítőink már vagy száz éve foglalkoznak ezzel a témával, sikerrel. A magyar rizs tudja az előbbieket, ráadásul 

 Az olyan fajták, mint a jázmin vagy a basmati az indica típusba, míg a nálunk termesztett fajták a japonica típusba tartoznak. A két csoport között különbség van színben, ízben és állagban. 

S mi kell a rizstermesztéshez? Víz, talaj, meleg és rizsvetőmag. A víz megléte mellett speciális talajadottságok kellenek. Olyan talaj kell, mely nem engedi át a vizet, a felső 20-30 centis termőréteg alatt agyagos vízzáró réteg húzódik. Nos, a fent említett településeink­ környéke ilyen, s a más növény termesztését akadályozó, nehezen megművelhető földek ideálisak a rizstermesztésnek. A hőmérséklet is kérdés, mert a rizs melegkedvelő növény. A vetését is csak akkor kezdik meg, amikor elég meleg a talaj, az öntözővíz. Május elején jön el az idő, amikor elérjük a 16 °C-os átlaghőmérsékletet, ez a legjobb a csírázásnak. 

A vetést hagyományos vetőgépekkel végzik. Utána rövid ideig elárasztják a területet, úgymond beiszapolják. A magok kicsíráznak, s mikor a növény úgy 10 centis, akkor ismét annyi vizet engednek rá, hogy éppen csak a rizslevelek végei látszanak ki. Ahogy gyarapodik a növény, úgy emelik a vízborítás nagyságát. Augusztusban, a virágzáskor akár a 30 centit is elérheti a vízmagasság. Utána teljesen lecsapolják a rizskalitkákat, hagyják száradni a területet, majd a rizs érése után, szeptember végén, október elején következik az aratás. 

A termesztéshez speciális eszközökre van szükség. Itthon általában 5-10 hektáros, hullámtörő gátakkal, illetve öntöző- és lecsapolócsatornával körülhatárolt, úgynevezett kalitkákat használnak, amik együtt alkotják a rizstáblát. A műtárgyak segítségével történik az árasztás és a csapolás, ez sok kézi munkát igényel, egy-egy rizsőr naponta járja a területet, figyeli és kormányozza a vízszintet. A rizs betakarításához hagyományos kombájnt használnak, de ezeket kerék helyett lánctalp hajtja, ahogy a rizslehordókat, más néven holdkompokat is. A vizes földre aratáskor csak ezek a lánctalpas pótkocsik juthatnak be, ezek viszik ki a tábla szélén várakozó, hagyományos pótkocsikhoz a learatott rizst a kombájnoktól. Nem nagyon látni más kultúrákban földnyesőt. A földnyeső kerekeken gurul, elöl egy nyesőél vágja le a földfelszínt megfelelő magasságban, onnan egy hátrébb lévő ládába gyülemlik a talaj, melyet később a mélyedések feltöltésére használnak fel. Ezeket lézeres és műholdas vezérléssel irányítják olyan pontossággal, hogy egy-egy többhektáros táblának a felszínét 2 centiméteres szintkülönbséggel képesek kialakítani, azaz sima a föld, mint a biliárdasztal. 

Az öntözéshez szivattyúállás, csatornák, zsiliprendszer, gátak kellenek; a beruházás hektáronként több millió forint. A műtrágyázást, a növényvédelmet a vízborítás miatt repülőgéppel végzik. 

A learatott rizs a feldolgozókhoz kerül. Magyarországon a legnagyobb ilyen cég – és egyben a legnagyobb termelő is – a Nagykun 2000 Zrt. Kisújszálláson. Nagyobb termelő még a Csárdaszállási Agrár Zrt. és a Tarcsai Agrár Zrt. Köröstarcsán. Mellettük még több kisebb magángazdaság foglalkozik a termeléssel, s a feldolgozóknak szállítják a learatott termést. Közösen hozták létre a Magyarországi Rizstermesztők és Feldolgozók Országos Szövetségét. 

A nyers rizsből először rostával távolítják el a magtól a szárat, a földet, gyomnövényeket, majd a rizs bekerül a szárítóba, ahol a rendszer kifújja felőle a maradék port és szemetet, közben megfelelő mértékben csökken a szemek víztartalma, így lehet hosszabb ideig­ tárolni. Mivel a rizsmagot egy héj borítja, azt előbb el kell távolítani. Ezt nem dobják el, mivel nagyon jó a hőszigetelése, a mellékterméket téglagyáraknak értékesítik. A hántolás után keletkezik a barna rizs, amelyet aztán koptatnak, így a csíra és a korpa is lejön róla. Marad a fehér rizs, amelyet aztán tovább fényeznek, políroznak, ekkor alakul ki a boltokból ismert formája, látványa. A rizst ismét szitálják, ekkor a tört szemeket távolítják el, melyből lehet lisztet előállítani vagy takarmányozáshoz (például az állateledel-gyártók) használják. Az A rizsben nincs vagy alig van tört szem, a B minőségűben viszont több. A kettő között ennyi a különbség. 

 Érdekesség, hogy a feldolgozás során egy adag rizsnek a 62 százaléka lesz emberi fogyasztásra szánt egész szemű rizs, 18 százaléka a héj, 10 százalék az állati takarmányozásra használható korpa, 10 százalék pedig a tört szem, aminek egy részét megőrlik (lisztnek, darának), de a dara sörgyártáshoz és kutyaeledelekhez is használható. 

A fentiekből is látszik, hogy a rizstermesztés igencsak költséges tevékenység. Annak érdemes csinálnia, aki képes legalább 4,5-5 tonnát termelni hektáronként. A rizs átvételi ára korábban a búza háromszorosa volt, most nagyjából azonos vele. A termeléshez igényelhető uniós és hazai támogatás is, a hektáronkénti területalapú támogatás nagyjából 270 ezer forint.