Búvóhely a Svábhegyen

Jókai Mór egykor így fogalmazott a Budapesti élet című útleírásában: „A Svábhegy manapság elsőrendű mulatóhelye a főváros közönségének, piaccal, boltokkal ellátva, telefonhálózattal a fővároshoz kötve. S a múltat, amikor még a tulipánok helyén vadvirágok nyíltak, amikor az őserdők fáin még sasok tanyáztak, a harasztban futó kígyó zörgött, az udvaron végigsétált a tüskés borz, amikor a róka kedélyesen pislogott ki az odúja nyílásán, a kövek közt sütkérezett az aranyzöld gyík, az egész boldog ősvadon képét, melyben éjjel a fénybogarak világítottak – csak a vén poéta álmodja még vissza, aki azokat mind szemeivel látta.” Pedig amikor az író megvásárolta a svábhegyi kertjét, talán még nem is volt oly mértékben beépítve a városrész, mint manapság. Jókai kertje azonban ma is egyfajta zöld oázisként fogadja a betérőket, miközben természetvédelmi központként is funkcionál. 

Az író 1853-ban vásárolta meg az akkoriban kőbányának használt területet. Egyebek közt hárs- és juharfákat is ültetett, hogy azok felfogják az északi sze­let.­ A teraszosan kialakított kertet feltöltötte termőfölddel, gyümölcsfákat és szőlőt telepített, rózsákat nevelt. Jókai ide vonult vissza, ahol nemcsak hobbiból gondozta a növényeket, hanem – amint az a Kertészgazdászati jegyzetek című írásából is kiderül – tudományosan is érdeklődött a szőlészet iránt. Szívből ragaszkodott a kerthez. „Úgy akarom és meghagyom, hogy itt hagyjanak pihenni a Svábhegyen. El ne vigyenek a Kerepesi úti kertbe a sok dicsekedő márványoszlopok közé. Mint élő ember se szerettem a nagy társaságot, nemhogy mint kísértet. Tegyetek oda a négy fehér levelű hársfám alá. A hársfák megőriznek engem, én meg a hársfákat” – fogalmazott, de ez a vágya nem teljesült, hiszen a Fiumei úti sírkertben nyugszik. 

Örökké fiatal 

Hangos munkagépek zaja zavarja meg a madárcsicsergést, amikor megérkezünk a svábhegyi kertbe. A közelben ismét építkeznek, de manapság a budai városrészen ez nem meglepő dolog. Darázsgarázs, ma­­dárodúk és denevérláda mellett haladunk el, miközben azt lájuk, hogy a gondozott kertben mindennek megvan a helye – a természet körforgásába visszatérő, a helyükön hagyott kidőlt fáknak csakúgy, mint a szépen gondozott rózsakertnek, a Kadarka Kör által művelt, mintegy ezer tőkéből álló szőlőültetvénynek, az oroszlános padnak és az Anakreón-szobornak. 

A bordalairól ismert ókori költő szobrát az öreg Jókairól mintázta Róna József a XX. század első évében. Anakreón karosszékben ülve, „boldog mámorban, édes melankóliájú mosolygással hallgatja a csintalan Ámor sugdosását” – írta róla a Budapesti Hírlap 1904-ben. A lap szerzője hozzátette: „Ha hosszasabban nézzük, a boldog Anakreón szép feje hasonlítani kezd a mi álomteremtő nagy költőnkhöz, az örökké fiatal Jókai­hoz. Szép kis ligetbe, vagy valahová ide, a város közepére, pázsitba dombocskára, milyen remekül illenék ez a szobor! Menyivel többet mondana az utca népé­nek, mint azok a pléhnadrágos magyar vitézek, vagy a nálunk oly buján tenyésző görög oszlop-erdőségek!” A néhai cikkíró, Malonyay Dezső művészettörténész óhaja némileg megvalósult: bár nem a város közepén, de a Jókai-kert pázsitja mellett bárki megcsodálhatja az alkotást. 

De nemcsak a természeti értékeknek, köztük a minden bizonnyal Jókai idejéből származó négy hársnak, valamint művészeti alkotásoknak ad helyet a kert, hanem hazánk egyik legjelentősebb, természetért felelős állami intézményének is. 

– Tíz nemzetipark-igazgatóság van ma Magyarországon, ennek a központi tagja a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság. Három megye teljes területén és Budapesten működünk. Az igazgatóság székhelye névleg Esztergomban van, de itt, a Költő utcában, a Jókai-kertben található az irodaházunk. Az épületben korábban is közintézmény működött, egykor a Természetvédelmi Hivatal otthonául szolgált – kezdi a központjuk bemutatását Selmeczi-Kovács Ádám, az 1997-ben alapított Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vezetője, aki azt is hangsúlyozza, hogy „idén nemcsak Jókai Mór születésének a 200. évfordulóját ünnepeljük, hanem a Jókai-kert védett természetvédelmi területté nyilvánításának 50. jubileumát is. Tehát 1975 óta természetvédelmi oltalom alatt áll a Jókai-kert, ahol a látogatóiknak szervezett programjaik egy részét a kertben helyet kapott partnereikkel együtt szervezik. 

Jókai Mór egykori kertjében a hajdanvolt épületek közül csak a pince és a présház maradt meg. A pincét a Kadarka Kör – amely szervezet célul tűzte ki a budai vörösbor feltámasztását – használja, a présházban pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum rendezett be egy Jókai-emlékszobát. Bár költözés előtt állnak, egyelőre még a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület központja is a Jókai-kertben található. És van egy új épületegyüttesük, amely az egykori Steindl-villa műemlék épületének megújítása után az idén megnyitott Madárország című kiállítással várja a látogatókat. 

Több ikonikus építmény is állt a Svábhegyen. Az egyik ilyen – egy ikervilla – a Steindl család birtokában volt. Steindl Ferenc villáját kapta meg a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a XIX. század végi állapotának megfelelően felújított épületet nyolcévi munka után idén tavasszal avatták fel. – A villa olyan pusztulást szenvedett el az évtizedek alatt, hogy szinte menthetetlenné vált, életveszélyes állapotba került. Komoly erőfeszítést igényelt tőlünk, hogy egy műemléki védelem alatt álló romhalmazból évek alatt, egy operatív program támogatásával eljutottunk oda, hogy elkészülhetett ez a gyönyörű épület – mondja Sel­me­czi-Kovács Ádám. 

A villához új szárnyat is építettek, ott fogadják a Madárország kiállításra érkező látogatókat. Emberléptékű a tér és az interaktív tematikus tárlat, amelyben nincsenek kütyük, QR-kódok, digitális tartalmak. A gyerekek hat madár jelmezébe beöltözve látogathatják végig a kiállítást, az adott madár – köztük például­ az őszapó, a jégmadár vagy éppen a kék vércse – történetén keresztül szemlélhetik meg a tárlatot, többször is találkozva a saját madárfigurájukkal. De nemcsak a gyerekek, hanem gyakran a pedagógusok és a nagyszülők is felveszik a jelmezt. 

A kiállítás első része a hazai természetvédelem sikertörténetével és kudarcával, két madár sorsával szembesít minket képregényen keresztül: az egyik történet a nagy kócsagé, a madár a természetvédelem címerállata, egykor majdnem kipusztult, mára azonban elterjedt; a másik, a vékonycsőrű póling kipusztult fajnak tekinthető. A kiállítás legfőbb gyűjteménye az egykori Madártani Intézet preparátumaiból, a hazai legszínesebb és legmeghatározóbb, tudománytörténeti jelentőségű madárgyűjteményből áll. Az egészen apró és a hatalmas madarak egyaránt helyet kaptak a tárlókban, többféle tematika – például városlakók, vízi madarak – szerint csoportosítva. 

Ellátni a Mátráig 

A Jókai-kertben a tematikus foglalkozásokat Kővári Anita szervezi a különböző korcsoportoknak. A kert, amely minden évszakban más arcát mutatja, bárkinek szabadon látogatható a nyitvatartási időben, a Ma­dárország kiállítást hét közben csak szervezett csoportok, hétvégén pedig egyéni látogatók is megte­kinthetik. A rendezvények – amelyek közt ter­­mé­­szetismereti foglalkozások és vezetett séták is megtalálhatók – a honlapjukon is megtalálhatók. 

– A kert három hektár területen fekszik. Nem klasszikus tanösvény, de az információs táblák segítségével akár önállóan is fel lehet fedezni Jókai itteni tevékenységét. Az író egykori villaépületének helyén ma már a nemzeti park – hatvanas években felépült – irodaháza található. Célunk, hogy megtartsuk azokat a növényeket, fákat – köztük a hegyi juharokat, a hársakat –, amelyeket nagy valószínűséggel még Jókai ültetett. Ha kell, olyan fákat ültetünk, amelyek Jókaira emlékeztetnek: van itt füge és naspolya is. Az igazgatóság épületében működik a Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár, amely szintén látogatható, bár kölcsönözni nem lehet belőle. Egyedülálló szakkönyvtár, amelyben leginkább kutatók keresik a jellemzően madártani szakkönyveket – mutatja be a kertet Kővári Anita, az igazgatóság ökoturisztikai referense. A 15 ezer kötetes gyűjteményben külföldi és hazai szakkönyvek, folyóiratok egyaránt megtalálhatók, valamint a nemzetipark-igazgatóság saját kiadványa, az Aquila is. 
Selmeczi-Kovács Ádám hangsúlyozza, hogy nem véletlenül természetvédelmi terület a Jókai-kert. – Amellett, hogy idős faállománya van, olyan élőhely, amelyen természetes víz, cserjék, búvóhelyek adnak menedéket az itt élő állatoknak, köztük a mókusoknak és a madaraknak. Ha valaki idejön, gazdag látnivalóval találkozhat a kertben. És mindemellett évszaktól, időjárástól, fényviszonyoktól függően lenyűgöző a látkép, megfigyelhetőek a távolban a főváros ikonikus építményei. Sőt tiszta időben még akár a Mátráig is el lehet látni – fogalmaz Selmeczi-Kovács Ádám. 

Jókainak nemcsak itt, hanem a környéken máshol is volt földterülete, de ezen a birtokon élt, miután egy rossz állapotú épületet is helyrehozott. Egy fatornácos, egyszintes, kelet felé néző, egyszerű kis nyaralót alakított ki. – Jókai Mór halála után a második felesége, Grósz Bella pedig kevés energiát fordított a kertre, és 1916-ban eladta egy bankigazgatónak. Az új tulajdonos emelettel toldotta meg az épületet, amelyben a későbbiekben önkormányzati lakásokat is kialakítottak. Aztán 1964-ben úgy döntöttek, hogy lebontják, mert az emelet építése statikailag meggyengítette a szerkezetet. 1968-ban már az Országos Természetvédelmi Hivatal költözött ide, majd 2008 óta működik itt a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság – mutatja be a székhelyüket Kővári Anita. 

Gyönyörködtet a természet 

A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak hat társigazgatósággal van határos területe, és Magyarország szívében helyezkedik el. A park törzsterülete 60 ezer hektár méretű, ide tartozik a Pilis, a Visegrádi-hegység, a Börzsöny, az Ipoly-völgy és a dunai szigetek. Ezeken a részeken alapvetően erdős területek alakultak ki. „Két erdőgazdasággal együttműködve végzünk természetvédelmi kezelői feladatokat, és a mi területünkön található a legtöbb magyarországi barlang. Vannak olyan barlangjaink, amelyeknek idegenforgalmi szerepük van, folyamatosan látogathatók: ilyen a Pál-völgyi-, a Szemlő-hegyi- és a Budai Vár-barlang. Itt az ország központi részében sok konfliktust kell vállalnunk a gazdasági fejlesztésekkel szemben, hiszen nekünk hivatásunk szerint a természeti értékeket kell védenünk – hangsúlyozza Selmeczi-Kovács Ádám. 

A nemzeti park törzsterülete mellett nyolc tájvédelmi körzetet és harminchét természetvédelmi területet is gondoznak, összességében 150 ezer hektár védett terület tartozik a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz. Tizenötezer hektár állami tulajdon van a saját vagyonkezelésükben, amelyeken alacsony intenzitású gazdálkodást – például gyepkezelést, állattartást – folytatnak. A nemzeti park igazgatója kiemeli: – Az élet alapjait védjük. Az élőhelyi struktúrák védelme mellett helyreállítjuk a természetes élőhelyeket, valamint a környezeti neveléssel szeretnénk megértetni az emberekkel, hogy miért fontos a minőségi környezet. 

Kővári Anita az ökoturizmust környezeti nevelésnek tekinti. Mint mondja, az a feladatuk, hogy a hozzájuk érkezők szemléletét formálják, és olyan világlátásuk legyen az embereknek, amelynek köszönhetően maguk is harmóniában tudnak élni a természettel. Ezért olyan programokat szerveznek, amelyekkel a legkülönbözőbb látogatókat tudják megszólítani a legkisebbektől a felnőtteken át a nyugdíjasokig. – Természetes igénye van az embereknek arra, hogy a környezetük gyönyörködtessen. A mai ember attól szenved, hogy egész nap zaj veszi körül, és ez az idegrendszert is befolyásolja. Ezért is fontos, hogy a természetes élőhelyek megmaradjanak – teszi hozzá Selmeczi-Kovács Ádám. 

A XIX. század közepén Jókai Mór is a zajos várost maga mögött hagyva, folyamatosan alakította ki nyugodt alkotóhelyét a Svábhegyen, ahol botanikai szenvedélyének is hódolhatott, tisztelve a kert élővilágát. Mint írta: „A szőlő isteni növény. A szőlőnek lelke van, szíve van!”