Kicsit uncsi volt

Nos, a barát nyilván még amatőr Formula–1-es drukker volt, kevés versennyel a háta mögött, de az biztos, hogy az olimpia mellett ez az az esemény, amelyen a legkevesebb információ jut a helyszínen szurkolóknak. Ennek ellenére szépen megtelt a lelátó, a sok tízezres vendégsereg mohón falta az ezerforintos szendvicset, amelyet nyolcszázért vásárolt sörrel öblíthetett le, a különösen szerencsétleneket pedig rossz sorsuk az egyik pálya melletti étterembe vezette, ahol még egy frankó ételmérgezésre is befizethettek, hogy emlékezetes maradjon számukra a 22. Magyar Nagydíj.
Mert, valljuk be, másról aligha marad az. Ilyen unalmas futamot ritkán látni, péntek délután a nagykörúti dugóban sokkal több az előzés. Lewis Hamilton rajt-cél győzelmet aratott, ami tetszett neki, tetszett a szurkolóinak, de nem tetszett annak a sok millió tévénézőnek, aki Formula–1-es verseny kapcsán valóban versenyt akart nézni, nem pedig izgalommentes sétakocsikázást.
Mert a három nap legérdekesebb jelenetsorát nem egy ijesztő koccanás, egy zseniális előzés vagy akár egy taktikus puhagumicsere jelentette, hanem az, hogy a két McClaren-es pilóta, a vb-pontversenyben az első két helyen álló Hamilton és Fernando Alonso milyen látványosan tud keresztbe tenni a másiknak. Alonso az időmérő edzésen kényelmesen nézelődött még egy sort a bokszutcában, hogy Hamilton ne tudjon beállni a helyére. Legalábbis amíg a rendezők jóval hátrébb nem sorolták Alonsót, mondván, a Hungaroring versenypálya, nem pedig panorámaterasz.
Állítólag Hamilton az eset kapcsán az angol nyelv minden modern és antik cifraságát bevetve üvöltözött Ron Dennis csapatfőnökkel, aki már csak éltesebb korából fakadó rutinja miatt is döntetlenre mentette ezt a külön meccset – mindez pedig előrevetíti, hogy a Hamilton, Alonso, McClaren hármas az idény végén felbomlik. Addig azonban még Alonso előtt a feladat, hogy behozza hétpontos hátrányát Hamiltonnal szemben, és megnyerje az idei világbajnokságot. Remélhetőleg a mogyoródinál ez azért izgalmasabb verseny lesz.