Égi fényre várva

Édesapja, Igaly József kitűnő lövő volt, és igen nagy reményekkel készült 1976-ban a montreali olimpiára. Aki járatos volt abban az időben a sportág berkeiben, az tudja, hogy a csapatok összeállításánál a Néphadsereg potentátjai mondták ki a verdiktumot, és nem volt hátrány, ha valaki a Zalka HSE sportolójaként pályázott világversenyre. Igaly József, mint erdész, itthon maradt – és, milyen különös, az olimpiai döntő napján a Margitszigeten beállította a világcsúcsot, ami aranyérmet ért volna. Ezt a méltánytalanságot még a halálos ágyán is felemlegette.
Lánya, az athéni aranyérmes, most Pekingbe készül. Mint 28 éve mindig, amióta a versenysportban él, 4-5 kilométert fut naponta terepen, aztán az egyhangúságot sprintekkel oldja, majd aerobikgyakorlatok következnek teremben, végül a puskás tréning: napi két óra korongozás, miközben úgy 150 lövés dörren, s ezek közül egyre kevesebb téveszt célt. A tavalyi évben meglehetősen zaklatott volt a felkészülés, a megszokott pályáját ugyanis túl hangosnak találták a környéken lakók, ezért az önkormányzatnál tettek panaszt a pufogtatások miatt. Huzavona kezdődött a hatósággal, ami végül megegyezéssel zárult – most már semmi nem zavarja az ötkarikás készülődést. Hogy kik a legnagyobb ellenfelek, akiket le kell győznie? Elsősorban önmagában a „kisördögöt” – ez Athénban éppen a legjobb pillanatban, a döntő napján sikerült. Pedig voltak ott is nehéz pillanatai. Előfordult, hogy azt forgatta a fejében, hátat fordít az egésznek. Főleg amikor az edzéseken a szomszédos lőállásokban az ellenfelek képtelenek voltak hibázni. Aztán a döntő napján kisütött a nap, fényben úszott az egész görög főváros… Erre az érzésre vár Kínában is. Nem lesznek könnyű ellenfelei, kvótát szereztek az „athéni ismerősök”, akikkel Diana még találkozhat az Európa-bajnokságon, a Grand Prix-versenyeken, az előolimpián – aztán már el is érkezett a döntő.
Kérdeztem tőle, mennyire inspirálja az, hogy tisztes húszmillió forintra emelték az olimpiai aranyérmesek jutalmazását? Ezt válaszolta: ha az anyagiak bármit is számítottak volna a pályája során, már régen abbahagyta volna az egészet. Így véli ezt edzője s egyben édesanyja, Igaly Józsefné, meg a szövetségi edző, Vasvári Erzsébet is. (Egyébként ők, így hárman, bronzérmet nyertek csapatban egy Európa-bajnokságon.) A pénz, mint mondta Diana, csak hab a tortán.
Emlékszem a athéni olimpia skeetlövő döntőjét a vonaton hallgattam rádión fülhallgatóval. Az útitársak csodálkoztak, min lelkendezem, aztán mikor megmondtam, megkértek, hangosítsam fel a készüléket. Amikor Diana győzött, az egész fülke egyszerre ugrott talpra, és tapsolt a győztesnek. Ha csak ez kell hozzá, ígérem, a pekingi döntőt is vonaton hallgatom, immár a közönség számára kihangosítva!