Sportnapló

Már pedig így történt: minden bizonnyal a Londonban élő orosz pénzember, Roman Abramovics lobbizásának is köszönhetően, az orosz főváros látta vendégül a két döntős csapatot és a negyvenezer angol drukkert. Nagy pillanata lehetett Abramovicsnak, amint a világ egyik legjobb csapata, a Chelsea tulajdonosaként bevonult Moszkvába.
Aztán ahhoz sem sok hiányzott, hogy az ő nevétől legyen hangos a Vörös tér! Jól játszottak fiai, a kék-fehérek két kapufát is lőttek. Végül a Manchester United győzött büntetőrúgások után. Ez volt az a pillanat, amikor a két csapat egymás kezét fogva elénekelhette volna az Internacionálét. Nem kevesebb, mint húsz ország legjobbjait rántotta össze a pénz a két angol csapatba. Mert bizony üzlet lett a futball, ráadásul nem is szerény bolt: a BL-döntő megnyeréséért 108 millió eurót kapott a nyertes, míg a vesztes 38 millió euróval gazdagodott. Úgy látszik, a hetvenmilliós különbség még Roman Abramovicsnak is tétel, mert a vesztes csata után felbontotta az izraeli Avram Grant négy évre szóló szerződését. A negyvenezer angol drukker egyik fele természetesen önfeledten ünnepelt, a másik fele nekikeseredve hajtott a repülőtérre. A Stamford Bridge stadionján fekete zászló leng, az Old Traffordon pedig vígan repdes a piros-fehér lobogó.
A hírek szerint Roman Abramovics bekameráztatta a Chelsea alkalmazottjainak munkahelyét, hogy a világ bármely pontjáról rájuk pillanthasson. Mostanában gyakrabban néz a monitorokra…
A futball „nagyhetében” azért mi is érdekeltek voltunk. Szívünk csücske, az U19-es labdarúgó-válogatottunk Székesfehérvárott 1-0-ra győzött a portugálok ellen, és ezzel bejutott az Eb nyolcaddöntőjébe, melyet Csehországban rendeznek. A mieink persze örültek, de ezúttal többet mondott a sikerről a vendég fiatalok szomorúsága. A fűben elnyúlva könnyeztek, nem hitték el, hogy megtörténhetik az, amire legroszszabb álmukban sem gondoltak: kikaphatnak a mieinktől, s otthon majd magyarázhatják az egykori aranylabdás Figónak, Decónak, az Aranylabda-várományos Ronaldónak, miért nem sikerült az elődökhöz méltóan szerepelni. Talán azért nem, mert a jövő aranylabdása nálunk rúgja a bőrt?
A felnőtt válogatottunk is megmérettetett – és súlyosnak találtatott. A holland Erwin Koeman szövetségi kapitányunk bemutatkozása az Európa-bajnok görögök ellen kiválóan sikerült: a 3-2-es győzelmünkhöz valójában nem is szükséges kommentár. Talán csak annyi, hogy vertük mi már meg a németeket, a világbajnok olaszokat, de Máltán, amikor nagyon kellett volna nyerni, akkora verést kaptunk, hogy még a szövetségi kapitány is arról koldult. Szombaton Horvátország válogatottja következik, aztán jönnek a tétmeccsek – hát kezdhetjük elölről fújni azt a lufit, melyet már annyiszor gömbölyítettünk teli tüdőből. És amelyik eddig rendre kidurrant!