Nyelvcsere

A Székelyföld szívében, a Hargita lábánál írt ki pályázatot egy út megépítésére a román állam, azt célozta meg egy magyarországi vállalkozás. Pechjére egy másik hazai cég is pályázott, és az nyert. Lett nagy ribillió! A vesztes azonnal megtámadta a döntést. Fellebbezésében összehordott hetet-havat, de a legfontosabb kifogása az volt, hogy a megbízók és a győztes cég képviselői magyarul tárgyaltak!
Nem tudom, jártak-e már a Hargita lábainál, de ott mindenki magyarul beszél. A hivatalokban is – tudniillik azokban is magyarok dolgoznak. Székely magyarok. A vesztes magyarországi útépítők ezt vagy nem tudták, vagy úgy gondolták/gondolják, hogy magyar a magyarral magyarul legfeljebb Magyarországon beszélhet. De ott is maximum az utcán. Az üzleti életben semmi keresnivalója a magyar nyelvnek.
Rémisztő. Hiszen ha ez meghonosodik, a következő lépésben egyesek amiatt reklamálnak majd, mert az írók magyarul írnak, aztán majd azért, mert az utcákon magyarul beszélnek.
Készüljünk a nyelvcserére?