Requiem hatmillió életért

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. január 27-én szabadították fel a lengyelországi koncentrációs tábor, Auschwitz–Birkenau foglyait. Az ide érkezők többségét azonnal halálra ítélték, míg másokra lassú és kínzó vég várt. Több mint egymillió ártatlan ember – zsidók, romák, politikai foglyok és más üldözöttek – vesztette életét az itteni gázkamrákban, vagy éhezés, betegségek és kényszermunka következtében. A holokauszt szomorú mérlege: összesen hatmillió zsidó áldozat, ebből másfél millió gyermek. A nemzetközi emléknapon elhangzott visszaemlékezésekből és egy sokkoló tanulmányból idézünk.

TörténelemSzijjártó Gabriella2025. 02. 09. vasárnap2025. 02. 09.

Kép: A táborlakók többségét azonnal halálra ítélték, másokra lassú, kínzó vég várt…

A táborlakók többségét azonnal halálra ítélték, másokra lassú, kínzó vég várt…
Forrás: Fortepan

Magyar származású holokauszt-túlélő mondott beszédet minap az ENSZ Közgyűlésében a 80. évfordulója alkalmából. A második világháború idején Budapesten született Marianne Miller átélte családja kényszerű szétszakítását és több közeli rokonának meggyilkolását. Később annak szentelte életét, hogy a jövő generációit a holokausztról, valamint a gyűlölet és az intolerancia veszélyeiről oktassa. 

Az egybegyűlteknek elmesélte szülei túlélését. „Alfréd és Violetta Nobel egy fiatal pár volt, akik mélyen szerették egymást. Mielőtt apámat munkatáborba vitték, anyám teherbe akart esni. Apám ellenezte ezt. »Nem hozol gyereket egy olyan világba, ahol mindenhol a biztos halál vár rá« – mondta. De anyám, aki annyira szerelmes volt, azt válaszolta: »Talán egyikünk életben marad, és így is emlékezni tud a másikra.« Ilyen körülmények között jöttem a világba – egy olyan világba, ahol minden sarkon a halál várt rám.” 

Szinte semmi esély sem volt a túlélésre. Fotó: Fortepan 

Budapest, 1944. Egy fagyos de­cemberi éjszaka. Anyák vonulnak gyermekeikkel halálos csendben a vasútállomás felé. A célállomás: Auschwitz. „Ekkor valami példátlan dolog történt. Anyám egy hirtelen mozdulattal letépte a sárga csillagját, és kirohant a sorból, engem a karjában tartva. Egy kapualjban bújt el, azt hitte, senki sem látta. De egy fiatal magyar náci üldözőbe vette, üvöltött és a mellkasára szegezte a puskáját. »Hogy mered levenni a sárga csillagot? Most megölöm a gyerekedet, te pedig végignézed. Aztán visszamész a sorba a gyereked nélkül.« Anyámnak csak egy vékony arany jegygyűrűje volt. Odatartotta neki, és azt mondta: »Nézd! Nézd! Te megölöd az embereket, és elveszed az ékszereiket, de ez a gyűrű más – nem véres. Azért ragyog, mert nem öltél meg érte senkit. Vedd el! Áldás van rajta. Életet adtál egy anyának és gyermekének. Vedd el!« A férfi talán abban az egy pillanatban megtalálta magában az emberség szikráját. Nem követte anyámat. Hagyta őt futni, és mi megmenekültünk.” 

Az édesapja története nem kevésbé figyelemre méltó. „A bergen-belseni táborba hurcolták, ahol heti egy szelet kenyéren élt. Volt annyi akaratereje, hogy hét darabra ossza, és mindennap egyet evett meg. A felszabaduláskor mindössze 35 kilót nyomott. Egy gyermek súlyát.” 
∗ 

Corrie (Cornelia) Hermann, Hermann Pál csellista és holokausztáldozat lánya az Európai Parlament emlékező plenáris ülésén szólalt fel és elmesélte zenész édesapja életét. Az 1902-ben Budapesten született zsidó Hermann Pál a budapesti Liszt Ferenc Akadémián tanult, többek között Bartók Bélától, Kodály Zoltántól és Székely Zoltántól. Az 1920-as években Berlinbe költözött, csellót és zeneszerzést tanított az ottani művészeti egyetemen. Korának egyik legkiválóbb csellistájaként tartották számon, legendás Gagliano csellóján Európa legrangosabb színpadain koncertezett. 

Hermann Pál csellista nem élte túl. Fotó: toccataclassics-com

Hitler kinevezése és a nemzetiszocialista eszmék előretörése miatt 1933-ban Belgiumba, majd Franciaországba menekült. 1944 áprilisában Toulouse-ban egy utcai razzia során letartóztatták, és a Párizs melletti Drancy táborba szállították, ahonnan indultak a transzportok a koncentrációs táborokba. Innen a litvániai Kaunas koncentrációs táborába deportálták. „Nem tudjuk, mi történt ezután, de a 900 fogoly közül csak egy maroknyi tért vissza a háború után.” 

Hermann Pál zenei elhivatottságát tökéletesen kifejezi, hogy miközben a zsidókat szállító vonat az állomáson várakozott, sikerült egy üzenetet kidobnia a vonatból, amelyben kérte, hogy a Gagliano csellóját mentsék meg a nácik elől. Az üzenetet megtalálták, és egyik barátja száz kilométert kerékpározott, hogy megmentse a hangszert. Betört a zenész házába, a mesterhangszert egy másikra kicserélte, és a hátára szíjazott Gaglianóval elmenekült. 

A csellót csak nemrég, nyolcvan évvel később fedezték fel újra, amikor az Erzsébet királyné verseny egyik versenyzője játszott rajta. „Hitler könyveket égetett el, festményeket pusztított el és milliókat gyilkolt meg, de a zene legyőzhetetlen” – fogalmazott Corrie Hermann. A ma 92 éves, nyugdíjas orvos és egykori politikus 1996-ban megalapította a Paul Hermann Alapot, amely fiatal hivatásos csellistákat támogat.

Aggasztó a fiatalabb korosztály tudatlansága

Nemzetközi felmérés készült az évfordulóra, melyből kiderült, az Egyesült Királyságban a megkérdezettek 26 százaléka nem tudta egyetlen haláltábor helyszínét sem. Ez az arány a fiatalabb korosztály körében még rosszabb: 33, az Egyesült Államokban pedig 48 százalék volt. Ez egyesek szerint összefüggésben lehet a holokauszttagadással, mely egyre gyakrabban jelenik meg a közösségi médiában, legmagasabb arányban Lengyelországon, Ausztriában és Magyarországon találkoztak ilyen anyagokkal − írta meg a The Guardian brit napilap. Leggyakrabban az X-en és a Face­bookon szerepelnek ilyen tartalmak, de a TikTokon is gyakran osztanak meg hasonló videókat. A vizsgált nyolc országban nemigen tudták, hogy mennyien estek áldozatul a holokausztnak. Sokan úgy vélték, kétmillióan vagy annál kevesebben. Utóbbit Romániában, Magyarországon és Lengyelországban hitték legtöbben így, a megkérdezettek több mint egynegyede. Sokkoló tény, hogy a 18–29 év közöttiek egy része még csak nem is hallott a holokausztról. A legrosszabb adatot Franciaország szolgáltatta 46(!) százalékkal, de Romániában, Ausztriában és Németországban is tíz százalék feletti arány szerepelt. Minden szakember kiemelte: rendkívül fontos a holokauszt oktatása és megismertetése a fiatalokkal, hogy soha többé ne történhessen meg hasonló szörnyűség. 


 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek