Tengerek áldozatai

A kilenc emelet magas, 269 méter hosszú Titanic a maga idejében műszaki csúcsteljesítménynek számított. Az elhíresült mondat – „Isten sem tudja elsüllyeszteni” – állítólag nem hangzott el hivatalosan, de az igaz, hogy a hajó üzemeltetője, a White Star Line valóban a biztonság mellett kampányolt. Mégis csak 20 mentőcsónakot helyezett el – a szükséges 64 helyett. Ugyanis azok akadályozták volna a kilátást… 

A Titanic katasztrófája sokkolta a világot, és hatalmas lökést adott a nemzetközi hajózási szabályok reformjának. 1914-ben létrejött a Nemzetközi Tengerészeti Biztonsági Egyezmény, amely azóta is meghatározza a hajózás legfontosabb biztonsági előírásait. Többek között bevezették a kötelező éjszakai rádióügyeletet, a mentőcsónakok számát pedig a tényleges utaslétszámhoz igazították. Mégis, azóta is történtek a Titanicénál is több áldozatot követelő hajós balesetek. 

Tarolt a szökőár 

Az Angliában épített, de francia tulajdonú Mont-Blanc 1917. december 6-án reggel ért be a kanadai Halifax kikötőjébe. A teherhajó nagy mennyiségű robbanószert szállított, s miközben próbált beljebb haladni a kikötőben, összeütközött a megengedett sebességet átlépve kifelé tartó norvég Imo nevű gőzhajóval. 

A baleset során tűz ütött ki, ami a Mont-Blanc rakományára is átterjedt. Nem sokkal később a hajó felrobbant, a hatalmas detonáció következtében szökőár is keletkezett. Szinte az egész kikötő megsemmisült. Mintegy 2000 ember halt meg, és további 9000 megsebesült. 

Esélytelen a túlélés 

A Leytétől Manilába tartó Doña Paz személyszállító komp 1987. december 20-án a fülöp-szigeteki partoknál, a Mindoro és Tablas szigetek között húzódó tengerszoroson ütközött össze a Vector olajszállító hajóval, amelynek a rakománya kigyulladt. A lángok rendkívül gyorsan átterjedtek a kompra, ami aztán hamar elsüllyedt. 

Kiderült, hogy a Vector engedély és megfelelő legénység nélkül haladt. A Doña Paz rádiója nem működött, a mentőcsónakok leengedésére már nem jutott idő, a mentőmellényeket elzárták (más források szerint egyál­talán nem is voltak a hajón), a legénységen pedig úrrá lett a pánik. Ezenkívül a komp többszörösen túl volt terhelve, becslések szerint legalább 2000 személy nem is szerepelt az utasnyil­vántartásban. 
Mindent egybevetve, a komp utasainak nem sok esélyük maradt a túlélésre. Feljegyzések szerint mintegy 4400 ember lelte halálát, csupán 24 utasnak sikerült megmenekülnie. 

Négyszer több utas 

A 2002. szeptember 26-án Gambia partjainál elsüllyedt Le Joola hasonlóan túlterhelt volt: a nagyjából 500 személy befogadására alkalmas kompon közel 2000 utas tartózkodott. A komp a szenegáli Ziguinchorból Dakar felé hajózva éjjel heves viharba keveredett, a túlterheltség miatt instabillá vált, és az erős hullámzás következtében előbb billegni kezdett, majd fel is dőlt. Egy mentőcsónakot sikerült a vízre bocsátani 25 emberrel. A közeli halászhajók még 40 embert tudtak kimenteni a vízből. A többi utas nem élte túl a katasztrófát.