Munkára buzdított a Varsói Szerződés

Az európai béke és biztonság legyőzhetetlen bástyája – fogalmazta meg a Varsói Szerződésről vezércikkének címében a Szabad Nép. A Magyar Dolgozók Pártja napilapja értékelő publicisztikájában 1955. május 15-én így kezdte beszámolóját az előző nap eseményei kapcsán: „Véget ért az európai országok varsói értekezlete. A Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német De­­mokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötöttek egymással, és határozatot hoztak országaik fegyveres erői közös parancsnokságának létrehozásáról.” A kommunista napilap értékelése szerint „történelmi jelentőségű konferencia ért véget, új, jelentős határkövéhez érkezett az Európa és a világ bé­ké­jéért­ folytatott küzdelem”. Mint írták, „a magyar dolgozó nép lelkesen magáévá teszi a barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtási szerződést”. 

Rózsatövek Lidicének 

Az aláírást követő napokban a Szabad Nép folyamatosan hírt adott arról, hogy Magyarországon hogyan fogadták a „dolgozók” az új katonai tömböt. „Naponta érkeznek jelentések arról, milyen megnyugvással és helyesléssel fogadják a dolgozók a varsói szerződést. A szavak mellett a hétköznapi munka tetteivel is kifejezésre juttatják a dolgozók egyetértésüket a szerződéssel.” A Bélapátfalvi Cementgyár dolgozói arról is beszámoltak, „hogy esedékes havi tervükön felül ez ideig 1271 tonna klinkert és 1301 tonna cementet termeltek”. Sőt, a megbeszélésen arról is tanácskoztak, „hogy a varsói értekezleten hozott határozatok még jobb munkára kötelezik az üzem dolgo­zóit”, és ezért „vállalták, hogy az évi termelési tervüket a határidő előtt 14 nappal befejezik” – írta a kommunista napilap. 

A lap arról is beszámolt, hogy az Autó- és Traktoralkatrészek Gyára pesterzsébeti üzemének dolgozói korábban érkeztek az üzembe. „A munkások, mielőtt kezükbe vették volna a szerszámokat, megbeszélésre gyülekeztek.” Schar Károly karbantartó lakatos beszédet mondott, majd a munkások, a műszakiak és a gyár dolgozói mondták el véleményüket hozzászólásaikban. A napilap szerint többen is azt hangsúlyozták, „mennyire fontos, hogy az üzem dolgozói jobb termelő munkával segítsék népünk erejének fokozását”. 

A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói is „lelkes röpgyűlést” tartottak. Kurtán Gyula hengerészbrigád-vezető „felszólította dolgozótársait, hogy a munka frontján elért sikerekkel fejezzék ki egyetértésüket a varsói szerződéssel”. 

Nyíregyházán „nagyszabású béketalálkozót” rendeztek a Varsói Szerződés megünneplésére. A tudósításból az is kiderült, hogy „a város és a megye dolgozói, az üzemek, iskolák, termelőszövetkezetek képviselői átadták azokat a rózsatöveket, amelyeket a német fasiszták által lerombolt csehszlovák falu, Lidice rózsakertjébe küldenek majd el, tiltakozásul az új háború, a nyugatnémet újrafelfegyverzés ellen”. 

Az Almásfüzitői Timföldgyárban munkaversenyt hirdettek az üzemrészek között. Vállalták, hogy „évi termelési tervükön felül több mint másfél millió forint értékű timföldet gyártanak”. 

Kilépés 1956-ban 

A Varsói Szerződés Szervezete néhány nappal azután jött létre, hogy a Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK) felvették a NATO-ba, s egy nappal azelőtt, hogy az osztrák semlegességet kimondó államszerződés aláírásával megszűnt volna a szovjet csapatok romániai és magyarországi állomásozásának jogi alapja. A dokumentum – bár szövegében nem foglalkozott a szovjet csapatok állomásoztatásának kérdésével a szövetséges országokban – a „nyugati agresszorok elleni védelem” szükségességére hivatkozva megfelelő alapot adott ehhez – írja az MTI sajtóarchívuma. 
Az egyesített fegyveres erők élén szovjet tábornok állt, a szervezet székhelye Moszkvában volt. A magas szintű tanácskozásokra, a szerződés végrehajtásával kapcsolatban felvetődő kérdések megvizsgálására Politikai Tanácskozó Testület alakult. Magyarország az 1956-os forradalom idején bejelentette kilépését, de ez a szovjet megszállás miatt meghiúsult. Albánia 1962-ben felfüggesztette tagságát, majd 1968-ban kilépett, Románia pedig 1964-től csak korlátozásokkal vett részt a Varsói Szerződés tevékenységében. 

Két fegyveres akció 

A szerződő felek vállalták, hogy nemzetközi vitáikat békés eszközökkel oldják meg, de azt is kinyilvánították, hogy a szerződés bármely tagja ellen Európában bekövetkező fegyveres támadás esetén egyenként és közösen – a fegyveres erő alkalmazását is beleértve – azonnali segítséget nyújtanak a támadás áldozatának – hangsúlyozza a sajtóarchívum. Azt is hozzáteszi, hogy a „szerződés összességében inkább volt »a szocialista tábor« Szovjetunióhoz való lojalitását biztosító politikai eszköz, mint a kelet-nyugati katonai konfrontáció eleme. A VSZ három és fél évtized alatt csak két fegyveres akciót hajtott végre, mindkét alkalommal a tagállamokon belül: 1956-ban szovjet csapatok verték le a magyar forradalmat, 1968-ban pedig a VSZ-tagállamok együttes katonai intervenciója vetett véget a Prágai Tavasznak”. 

A Varsói Szerződés katonai struktúrájának felszámolásáról szóló határozatot 1991. február 25-én írták alá a Politikai Tanácskozó Testület budapesti, soron kívüli ülésén a külügy- és védelmi miniszterek. Július 1-jén a tagállamok prágai csúcstalálkozóján a tömböt hivatalosan is megszűntnek nyilvánították. Nyolc évvel később, 1999. március 12-én a Varsói Szerződés egykori tagállamai közül Csehország, Magyarország és Lengyelország a NATO tagja lett, majd a szerveződéshez 2004 márciusában további volt szocialista országok – Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia is – is csatlakoztak.