Megbecsült autóbuszok

Végleg kivonták a fővárosi utakról 2022 novemberében a menetrend szerinti közlekedésből az Ikarus 260-as és 280-as típust. A Budapesten forgalomba állított, több mint négyezer ilyen típusú jármű a megelőző fél évszázadban milliárdos nagyságrendben tette meg a kilométereket a városi utakon. Az első 200-as buszokat 1971 decemberében vette át a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV), majd a következő két évben megérkeztek a szériakocsik is. Ezek az egységesen kékre festett járművek meghatározták a budapestiek hétköznapjait, de azok sem kerülhették el a velük való találkozást, akik valamelyik pályaudvarra érkeztek távolabbi településekről. 

Luxus és városi 

A 200-as buszcsalád tervezése és fejlesztése 1966 és 1969 között zajlott a gyárban. Már a kezdésnél leszögezték, hogy „a típussor formatervének kialakításánál elsősorban arra kellett törekedni, hogy olyan megoldást adjon, amely egyaránt alkalmas városi és távolsági használatra, és egyúttal megfelel a következő évtized vonalvezetési irányzatainak”. Az Iparművészeti Múzeumban az autóbuszgyártásról rendeztek kiállítást 1974-ben, amelynek katalógusa részletesen beszámolt a gyártás folyamatáról és a formatervezésről. Mint írták, „a 200-as típuscsalád utastere a valóságban bizonyította be, hogy a tervezőknek sikerült megvalósítaniuk eredeti elképzelésüket: mind egyszerűbb igényeket szolgáló városi, mind luxuskomfortot nyújtó tí­­pus készülhet a típuscsaládon belül”. 
Az autóbuszcsalád formatervét Finta László (1934–2018) készítette, „akinek munkássága egybeesik az Ikarus-gyár történetének azzal a felívelő korszakával, amikor a vállalatot továbbfejlesztették, a kézműipari előállításról a nagyüzemi sorozatgyártásra tértek át” – írta a Magyar Iparművészet a formatervező munkásságáról 2019-ben. 

Finta László kisiparos családból származott, ezért osztály­idegennek számított a Rákosi-diktatúra idején, és nem vették fel egyetemre. A Népszínház utcai gépipari technikumban tanult, ahol 1954-ben kitűnő eredménnyel végzett, majd az Ikarus-autóbuszgyárban alkalmazták, ahol Oszetzky Károly és Michelberger Pál mérnökök mellett dolgozhatott. 1967-ben bemutatták a 200-as család első tagját, az általa formatervezett Ikarus 250-es modellt. A későbbiekben további típusok tervezésében is részt vett, munkásságát 1978-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. 

Finomabb megállás 

Amikor az új típusok forgalomba álltak, már kalauz nélkül közlekedtek a BKV buszai. Az utasok gyorsan megkedvelték a nagy méretű ablakokat, a szélesebb ajtókat és üléseket. A sofőröket pedig a szervokormány és az automata sebességváltó segítette a közlekedésben. Különleges buszok is készültek a 200-as családban. A BKV-hoz hat darab került a 282-esből, amely a 280-as csuklósnál másfél méterrel volt hosszabb. Az exportra készült 212-esből mindössze egy közlekedett a budapesti társaságnál, a dupla csuklós 293-asnak pedig végül egyetlen példánya sem járta az utakat a fővárosban. 
A budapesti autóbuszokról szóló kötet külön fejezetben foglalkozik a női járművezetőkkel. 1978-ban ugyanis két női autóbusz-vezetői tanfolyamot indítottak el a 260-as típusokra, majd a következő év elején 14 női autóbusz-vezető vette fel a munkát a BKV-nál. Kiderült, hogy ők legalább olyan jól vezették a buszokat, mint férfi kollégáik, sőt, „egyes visszajelzések és beszámolók szerint az első női járművezetők udvariasabbak, előzékenyebbek voltak férfi társaiknál, és jobban figyeltek a finomabb, buktatásmentes megállásokra is”. 
Az Ikarus 1969-ben első alkalommal vett részt Európa egyetlen nemzetközi jelentőségű autóbusz-seregszemléjén, a 200-as szériát a szépség és kidolgozás versenyszámban nevezték a nizzai eseményre. A verseny esztétikai és műszaki részből állt, nemzetközi zsűri értékelte a karosszériák formáját, kidolgozását és komfortját. Műszerekkel ellenőrizték a buszok rugózását, irányíthatóságát, gyorsulását és forgalmi tulajdonságait. A magyar gyártmány a luxus­kategória szépségdíját, a francia karosszériagyártók serlegét kapta meg. 

Hercegi serleg 

Két évvel később a Monte-Carlóban megtartott eseményen a 250-es típus a 105 induló közül elnyerte a szépség és kidolgozás nagydíját jelentő monacói nagyherceg serlegét, valamint elismerték a technikai újdonságait és tulajdonságait is. A L’Equipe című francia lap így írt a magyar gyártású luxusbuszról: „Nehéz megmondani, hogy mely autóbuszok a legmeglepőbbek, legfeltűnőbbek… De a sok, Monacóban kiállított busz közül mégis első helyen említjük a 12 méter hosszú, légkondicionált és minden irányban elforgatható ülőhellyel rendelkező magyar Ikarus távolsági autóbuszt.”