Megszólalt a rádió

Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója a rádió hivatalos megnyitójakor hangsúlyozta: „Ezzel bevonult a magyar művelődés rendszerébe egy új, jelentős tényező, amely nagy feladatokra hivatott, egyrészt népünk oktatása és kulturális emelkedése terén, másrészt a magyar műveltségnek, kivált a magyar zenének és általában a magyar névnek a külföldön való megismertetése terén.” Ezzel a rádió elindult hódító útjára, hogy a következő évtizedekben történelmi események – mint például az 1956-os forradalom és szabadságharc – főszereplője is lehessen. 

„A rádióhírmondó technikai berendezése két fő részre oszlik: a stúdióra, ahol a produkciókat fölveszik, és a leadóállomásra, amely továbbítja őket. A stúdió a városban, a Rákóczi út 22. szám alatt, a leadóállomás Csepelen van. A budapesti rádiószolgálatnak egyedülálló specialitása, hogy anyagát egyidejűleg továbbíthatja dróton és drót nélkül” – írta meg a Magyar Rádió működését 1925. december 2-án a 8 Órai Újság. 

Táncolni is lehet 

A lap szerint az új vállalkozás önálló, magas művészi értékű hangversenyekkel, tudományos értékű felolvasásokkal, szórakoztató kabaréprogramokkal és „olyan tánczenével is szolgál, amelyre tényleg táncolni is lehet”. A táncolás lehetőségét a cikk annyira fontosnak tartotta, hogy még egyszer megemlítette, amikor arról értekezett, milyen lehetőségek rejlenek az új eszközben: „A  két kilowattos leadóállomás energiája elég erős ahhoz, hogy az előadásokat Svédországban, Olaszországban, Angliában, Athénban vagy akár Afrika északi részein is kifogástalanul hallják, és elég ahhoz is, hogy megfelelő erősítős készülékkel pl. a tánczenét annyira felerősítsék, hogy arra még nagy helyiségben is táncolni lehessen.” 

Kézikönyv a technikáról 

„A rádiórendelet megjelent! Most már vehet jól bevált Tungsram rádióvevő-készüléket és fejhallgatót. Kapható mindenütt.”; „Rádiókészülékek részletre. Készpénzáron adunk 4 havi részletfizetésre, kiváló minőségben és kiállításban.”; „Ericsson Magyar Villamossági Rt. Rádiókészülékek, alkatrészek és fejhallgatók elsőrendű minőségben. Telefon, villamosvilá­gí­tási, villámhárító, Röntgen elektro­medikai berendezések gyári áron” – jelentek meg a hirdetések a korabeli lapokban, a rádió indulásával egy időben. 

De nemcsak készülékekhez, hanem rádiós kézikönyvekhez is hozzá lehetett jutni. Az Est médiavállalat könyvesboltjaiban Török Elemér A rádió kézikönyve című könyvét lehetett megvásárolni. Az Est napilap így írt a könyv ismertetőjében: „A modern technikai kultúra kétségtelenül korszakos fordulóponthoz ért a rádió feltalálásával és ma már csaknem tökéletes kifejlesztésével, amely iránt a laikusok százezrei is lázas izgalommal érdeklődnek. A nagyszámú magyar rádióamatőr számára írta Török Elemér amerikai magyar mérnök alapos kézikönyvét.” 

Rebellis készülék 

A rádió alkalmas volt arra, hogy a trianoni békediktátum által az anyaországtól elszakított magyarsággal is lehessen tartani a kapcsolatot – ha másként nem is, a rádióhullámokon keresztül sugárzott tartalommal mindenképpen.

A 8 Órai Újság egy évvel a Magyar Rádió indulása után a következő esetről számolt be: „Szomorú és megdöbbentő esemény játszódott le néhány nappal ezelőtt Guta községben. A kis községnek majdnem minden egyes lakója magyar. A község lakóinak egyetlen esti szórakozásuk az volt, hogy a községi vendéglő rádiókészülékén élvezték a külföldi és a magyar műsorokat. A múlt hét szerdáján három magyar gazdaember hallgatta a rádiót. Egyszerre felcsendült a készülékből a régi, el nem felejtett bús magyar akkord: »Megbűnhődte már e nép…«. A három magyar meghatottan bámult bele a rádiókészülék hangszórójába, és a Himnusz hangjai mellett biztosan felviharzott lelkükben az utolsó évek sok keserűsége és fájdalma. A rádió még szólt, amikor belépett a vendéglőbe egy cseh csendőrjárőr. A két csendőr pár pillanatig meglepetve hallgatta a betiltott Himnuszt, majd odalépett a rádiókészülékhez, s az egyik puskatussal belevágott a lámpákba, mire a rádió elnémult.” 

A csendőrök igazoltatták a három magyar embert, „akik hiába védekeztek, hogy a rádiónak nem tudnak parancsolni”, a csendőrök letartóztatták őket. A letartóztatás oka a magyar himnusz hallgatása volt. A csendőrparancsnok elkobozta „a rebellis készüléket”, és a vendéglős ellen is eljárást indítottak. 

Üldözi a rendőrség 

Az indulás idején még csupán engedéllyel lehetett rádiózni. Az engedély nélkül rádiózókkal szemben bírósági eljárás indulhatott. A 8 Órai Újság 1925 decemberében a következő hírt közölte Üldözi a rendőrség az engedély nélküli rádiózókat című hírében: „Néhány nappal ezelőtt kezdte meg csak a rendőrség a főváros területén a rádiózás ellenőrzését, és máris igen sok olyan esetet fedeztek fel, amelyben engedély nélkül használták a felszerelt rádiókat. Az elsőfokú rendőri bíróságokon tömegesen indultak meg az eljárások az engedély nélkül rádió­zók ellen, és az első ítéletet a II. kerületi kapitányság hozta meg, mint elsőfokú rendőrbíróság.” A hír szerint a rendőrkapitányság „a nagynevű festőművész”, Szinyei Merse Pál leányát, Szinyei Merse Rózát „vonta felelősségre az engedély nélküli rádiózás miatt és 120 ezer koronás pénzbüntetésre ítélte”. 

Karácsonyi kívánság 

És mit kívánt december első napjaiban az Esti Kurir rádiós rovata? Természetesen a közeledő ünnepre karácsonyi programot. Mint írták, „jókor még, mielőtt a magyar rádiótársaság megcsinálta volna a karácsonyi programot, szót emelünk illő figyelmeztetésül azoknak, akiknek feladatuk a hármas karácsonyi ünnep rádióprogramjával az előfizetők ezreit szórakoztatni, hogy gondoskodhassanak megfelelő műsorról”. Hangsúlyozták, hogy „a középosztály szórakoztatásáról kell gondoskodni, azoknak az anyagiakban kevésbé tehetős embereknek a szó­ra­koztatásáról, akik a maguk kis detektoros vagy lámpás készülékeikkel családi körben akarják eltölteni az ünnepnapokat”.