Legendás mackók

Vele kezdődött minden

Teddy mackó idén ünnepelte 110 éves születésnapját. Hogy miként kapta a nevét az ikonikus medve, arról egy lélekmelengető történet él a köztudatban. A macilegendárium szerint Theodore Roosevelt amerikai elnökről mindenki tudta, hogy nagy természetbarát és szenvedélyes vadász. 1902 novemberében meghívták a Mississippi–Louisiana-határvita rendezésére összehívott konferenciára, s ott a hivatalos kötelezettségek mellett jutott idő arra is, hogy részt vegyen a tiszteletére rendezett vadászaton. A va­­dászszerencse azonban elkerülte őt, egyetlen állatot sem kapott puskavégre. Nem nézhették ezt tétlenül a szervezők: fogtak egy fekete medvebocsot, s kikötötték egy fűzfához könnyű célpontnak. Roosevelt felháborodott a sportszerűtlen ötleten, és nemhogy lelőtte volna a kis állatot, hanem utasítást adott a szabadon bocsátására. Másnap a Washington Postban megjelent egy karikatúra: a kölyökmedve, amint rémülten pislog egy kötéllel a nyakában, mellette pedig az elnök, amint leeresztett fegyverrel elfordul a védtelen jószágtól. Egész Amerikát megindította a jelenet: az elnök megvédi a rászorulókat, számíthatnak rá az elesettek.

A sztori híre eljutott Morris Michtom édességárushoz is, akinek a felesége, Rose menten ihletet kapott, és egy éjszaka alatt megvarrta a történteknek emléket állító játék mackót. Elnevezésére magától Roosevelt elnöktől kért engedélyt a házaspár, egy játékküldemény kíséretében. Az élelmes kereskedő aztán jó üzleti érzékkel kitette a kirakatába a macit, nyakában táblával: Teddy’s bear, vagyis Teddy mackója. Az üzletet valósággal megostromolták a vevők, Michtom vállalkozása pedig fellendült: hamarosan felhagyott az édességek árusításával, és megalapította saját játékvállalatát. Roosevelt elnök is profitált a történetből, újraválasztási kampányában ugyanis Teddy mackót használta kabalafigurának, ami remek marketingstratégiának bizonyult, hiszen másodszorra is az Egyesült Államok elnöke lett.
A játék mackók idővel aztán kiszöktek a gyerekszobákból – volt, aki gyermekkönyvet írt, mások zenét szereztek a múzsaként is tehetséges medvék hatására. Alan Alexander Milne angol író Micimackója is sokat köszönhet Theodore Roosevelt örökségének.

Csacsi öreg medvénk

„Köszöntünk kéz a kézben, részemről mondjunk mancsot” – talán nincs is mesén cseperedett ember, aki e bevezetőt olvasva ne úgy idézné fel egyik gyerekkori kedvencét, mint mackóvágy a mézet. A Micimackó című meseregényben egy bájos mackó és barátai (Róbert Gida, Malacka, Füles, Bagoly és Nyuszi) kalandjait követhetjük nyomon a Százholdas Pagony nevű erdőben.
1921-et mutatott a naptár, amikor az egyszerű szalmamackó – a keresztségben eredetileg az Edward nevet kapta – szülinapi ajándékként beköltözött Milne kisfia, Christopher Robin gyerekszobájába. Edward csak ideig-óráig hallgatott az eredeti nevére. Christopher ugyanis egy alkalommal ellátogatott az állatkertbe, ahol annyira lenyűgözte a Winnipeg nevű fekete medve, hogy a saját mackóját is Winnie-re keresztelte. A népszerű író – akit mindaddig szatirikus esszéiről, színdarabjairól és regényeiről ismert a londoni olvasóközönség – attól kezdve szórakoztató mackómeséket kezdett publikálni kisfia és a maci képzeletbeli kalandjairól olyan neves lapokban, mint a Vanity Fair vagy a Punch magazin. A mesesorozat pár év alatt könyvvé terebélyesedett, az első kiadása 1926. október 14-én jelent meg Winnie-the-Pooh címmel.

A magyar olvasók először 1935-ben találkozhattak a csekély értelmű medveboccsal. Noha sokáig Karinthy Frigyes egyedüli érdemének tulajdonították a fordítást, az igazsághoz tartozik, hogy az író gyengén beszélt angolul – annál jobban a nővére, Emília. Neki köszönhetjük a mackómese nyersfordítását, ahogy hősünk magyar nevét is, az Emíliából becézett Micit. Karinthy csak ezután vette kezelésbe a művet, s kerekített belőle zseniális nyelvi bravúrokban bővelkedő átdolgozást.
Micimackót pedig idővel a kék léggömbje nélkül is szárnyára vette a világhír, saját csillagot kapott Hollywoodban, a hírességek sétányán, Soroksáron pedig utcát neveznek el róla. 1930-ban Stephen Slesinger amerikai producer megvásárolta a könyv megfilmesítési és kereskedelmi jogait. Elkészíttette az első Micimackó-mozgóképet, -babát, -társasjátékot, -puzzle-t, -dalt és -rádióműsort. Winnie-vel jó lóra – bocs’, mackóra – tett. Állítólag egy éven belül már 50 millió dolláros bevétel ütötte a markát. Halálát köve­tően, 1953-ban a felesége örökölte a jogokat, akitől aztán Walt Disney vásárolta meg. S már tudhatjuk: amihez Disney nyúlt, az arannyá változott a kezében.

Laci, Bubu és Cindy

 Folytassuk egy újabb idézettel: „Kedvencem a fürge hal, Az, amelyik nagyothall. Jó ám a méz, de mondom azért is: kedvencem a fürge hal, az, amelyik nagyothall.” Ha nem emlékeznének, hogy ki költötte ezt a veretes művet, hát elárulom: Maci Laci dudorászta, miközben a turisták uzsonnástáskáira vadászott a Jellystone Nemzeti Parkban. Az amerikai gyerekek 1958-ban ismerkedhettek meg a Hanna–Barbera rajzfilmstúdió egyik legnépszerűbb figurájával, a lusta, mindig csak a hasára gondoló medvével, aki eredetileg a Yogi Bear nevet kapta a keresztségben. A folyton mulatságos kalandokba keveredő hősünk társaságához tartozik még a jólelkű kis Bubu, és Maci szívhölgye, a Cindy névre hallgató medvelány is. Boldog mederben folydogálna életük a parkban, ha zord vadőre nem üldözné őket a csínytevéseik miatt.
A 65 éves Maci Laci kalandjai a mai napig népszerűek, számos országban vetítették, vetítik a sorozatot, egy dologban azonban különleges a magyar változat. Ez az egyetlen verzió, amiben nem Yoginak, hanem Lacinak hívják a főszereplőt. Ezt Romhányi Józsefnek köszönhetjük, aki sok rajzfilmnek adott teljesen egyedi ízt azzal, hogy remek nyelvi leleményekben, szójátékokban bővelkedő verses szöveget írt nekik. Ahogy tette ezt a Maci Laci esetében is.