Miért nem lesz rákos a cápa?

– Ha nem is „Primissima”, de hogy „príma” vagy, azt ezek után le sem tagadhatod...
– Ha nem is hiszed el, igazi meglepetés volt számomra, hogy az idei Prima Primissima díj magyar tudomány kategóriájába engem is jelöltek.

– A nálunk megcsontosodott viszonyok közepette lassan már egy kitüntetésnek sem lehet örülni, hiszen rögtön felmerül, hogy valamelyik oldal adta, mire a másik azonmód fabrikál egy alternatív ellendíjat az „övéinek”...
– Ebben éppen az volt a különleges, hogy se nem állami, se nem szakmai díj; azoktól jött, akiknek az egészségéért egész életemben küzdöttem.

– Mi lesz az elnyert tízezer euró sorsa?
– Mi lenne? Megköszönve viszszaadom azoknak, akiktől kaptam: valamilyen alapítványon keresztül a rákos betegek ellátását segítem majd ezzel az összeggel.

Zsenik, naponta
(Bocsánat a kedves Olvasótól, hogy az Országos Onkológiai Intézet főorvosával, az orvostudomány professzorával, több egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával, a nemzetközi hírű tudóssal – akinek a kitüntetései, a tudományos társaságokban betöltött funkciói [csupáncsak ebből van vagy három tucat], könyvei, szakcikkei felsorolhatatlan mennyiséget töltenek meg életrajzában –, szóval, hogy Kásler Miklóssal az újságíró tegeződik, de hát, büszkeségemre, évtizedes barátság köt össze bennünket, a magázódás esetünkben álságos lenne. Arról nem is beszélve, hogy így talán mód nyílik arra is, hogy ne csak a szokásos – és amúgy jogos – mondatokat ragozzuk ismét a rákról: a szűrés, a megelőzés fontosságát, hogy ne dohányozzunk, ne igyunk, hanem olyasmikről kérdezhessem, mint például):

– Mikor lesz végre gyógyítható a rák?
– Erre kétféle választ is adhatok. Az egyik: a rákos megbetegedések nagy része, a betegek fele teljesen meggyógyul, de a többiek többségének is sikerül az emberi módon történő továbbélést biztosítani.

– Gondolom, ez volt a „jó hír” kategória. Mert azért a statisztikák szerint most évente hét és fél millió ember hal meg a világon rákban, 2030-ra a számukat 17 millióra becsülik… Vagyis mi a rossz hír?
– A másik válaszom: nem valószínű, hogy az a betegség, amit ráknak nevezünk, egyetlen pirula bevételével gyógyítható lesz… De gondolj csak bele: az emberi test négyféle alaptípusú szövetét legalább 200-féle ráktípus támadhatja meg. De ennek további elágazódásai vannak az adott ember adott rákját illetően: legalább 40-50 paraméterét kell vizsgálnunk a betegnek, s ugyanennyit a tumorának, vagyis a 200-féle ráktípus ennek a többszöröse is lehet, s ezek mindegyike más és más kezelést igényel. Ki a csuda állíthatja, hogy megtalálta, vagy meg fogja találni az egyetemes megoldást?

– Ki, ki – hát a zsenik... Nálatok nem jelentkeznek?
– Naponta… Ami persze nem baj, bár némelykor rendkívüli türelmet igényel a „feltalálás” megértése, ami aztán rendszerint heves vitába csap át, hogy aztán jobb esetben valamelyik bulvárlap címlapján okozzon szenzációt a közvéleményben, és némi apatikus derűt a szakmában… Nem tartom valószínűnek, hogy a világ száznál több országában dollármilliárdokért felszerelt sok ezer klinikához képest egy, bocsánat,  amatőr hozza el majd a megoldást. Ami, ahogy már mondtam, soha nem lesz generális megoldás.

– Arról az évtizedek óta vitát kiváltó magyar találmányról, amely az immunrendszer megerősítésében látja a megoldást, mi a véleményed?
– A válaszom egy kérdés: el lehet képzelni, hogy ha a kialakult rákos megbetegedést a legyengült immunrendszer okozza, akkor komolyan elvárható, hogy ez a legyengült immunrendszer fogja majd meggyógyítani?

– Ha nem a gyenge immunrendszer, akkor mi okozza a rákot?
– Na ez a kérdések kérdése… Miért kezdődik el egy sejt rákosodása, miért van az, hogy minden más, eredeti funkcióját abbahagyja, és semmi mást nem hajlandó csinálni, csupán csak szaporodni? És ugyan ma már több száz rákkeltő anyagról tudunk, egyre veszélyesebbé vált tehát a minket körülvevő világ, ezzel együtt, jelen ismereteink szerint, a rákos folyamatok beindulásáért leginkább a génjeink a felelősek. Erősen leegyszerűsítve, vannak védő és vannak rákkeltő gének. Ha sérülnek a „védők”, és túlsúlyba kerülnek a „támadók”, megkezdődik a szaporodás. Amihez természetesen egyre több élelemre (vérre) lesz szükség, éppen ezért a rákos sejtek, az őket körülvevő szöveteket érképződésre „utasítják”. Az egyik megoldás tehát ez lehet, a táplálást kell megakadályozni, így aztán a rákos sejt egyszerűen éhen hal. Mert egyébként az a baj, hogy a rákos sejt nem hal meg: immortal, azaz halhatatlan.

Daganatos múmiák
– Ezt hogy érted?
– Így, ahogy mondom. Van a természetes sejthalál, aminek a következtében az emberi test nagyjából száznaponként teljesen megújul, ám ez a rákos sejtekkel nem történik meg. Illetve csak akkor, ha a daganat akkora, hogy a középső részeit már nem tudja táplálni, na akkor és ott elhalnak a ráksejtek, de a széleken virulnak, élnek, és tevékenykednek, mígnem elpusztítják a beteg embert is.

– Gyanítom, a megoldás felé a sejtalapkutatásokon át vezet az út. Miért van az, hogy agysejtjeink már a húszas éveink elején kezdenek elhalni, miközben a körömsejtek még a halálunk után is élnek egy ideig?
– Vagy miért van az, hogy a cápában soha nem alakul ki a rák? Vagy például miért nem löki ki az embriót az anya szervezete, holott az idegen szövetet – az apáét – tartalmazza? És miért van az, hogy a rákos sejtet sem löki ki? Ezek a jövőnket is meghatározó kérdések...

– Azt mondtad, hogy a rákos sejt halhatatlan. Az időben visszafelé is? Vagyis mindig volt rák?
– Az biztos, hogy már az egyiptomi múmiákban is találtak rákos sejteket. Maga az elnevezés is ókori: vagy Hippokratésztől, az időszámítás előtt IV. században élt görög orvostól, vagy Celsustól, a I. században élt római orvostól származik. Az előrehaladott emlőráknál ugyanis a bőrszövet behúzódik, s rendkívül bizarr alakzatok jönnek létre. Ezekre mondták, hogy olyan, mint a rák...

– Amely ezek szerint mindig volt, és mindig lesz?
– Én komolyan mondtam beszélgetésünk elején a jó hírt: elképesztő változások és fejlődés történt az utóbbi években az onkológiában, ma már a daganatok kialakulásának a mechanizmusát lényegesen jobban ismerjük, s ennek vannak terápiás konzekvenciái is. Ma már vakcinával gyógyítható a méhnyakrák, s az ugyancsak rákos folyamatokhoz vezető Hepatitis B és C vírusa is. Jelentős eredmények vannak a szűrésben, a sebészetben, ahol már egyre kisebb területekre szűkül le a műtét. Az új technikának köszönhetően egyre nagyobb dózist kap a tumor, s egyre kisebbet a környező szövet; a korábbi „szőnyegbombázás” helyett mesterlövéseket adunk le a daganatra. A gyógyszerek közt megjelentek a génhibákat javítók, illetve amelyek a már említett érképződést gátolják, vagyis éhhalálra ítélik a daganatot.

Nem lesz pirula
– Azt mondják, hogy mindannyian a gyógyszermaffia kezében vagyunk, vagyis, hogy régen megvan már a rák gyógyszere, de azt titkos páncélszekrényekben őrzik, hiszen nem a gyógyítás, hanem a betegség kezelése áll a gyógyszergyártók érdekében.
– Azt hiszem, mindaz, amit eddig mondtam, ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Nincs, és nem is lesz meg az a bizonyos egyetlen pirula, miközben – éppen a gyógyszereknek is köszönhetően – a rák gyógyításában fantasztikus eredmények születtek. Ma már például az emlőrák öt éven túli gyógyulása hetvenszázalékos, és egy sor más ráktípus is biztonsággal gyógyítható.

– Azért lesz még munkátok bőven. A már említett statisztika szerint hamarosan a keringési betegségek helyett a rákos megbetegedések okozzák majd a legtöbb halált.  Bocsánat a kérdésért, ha ne adj isten, veled történne valami ilyesmi, hol kezeltetnéd magad?
– Természetesen itthon, az én intézetemben. Vagyis az életemet is nyugodtan bíznám rá arra a csapatra, amely immár száz év hazai rákgyógyító munkájának az örököseként világszínvonalú eredményeket produkál, négy kontinens több tucat intézetével van kapcsolatban, s vesz részt az olykor 30-40 klinikát mozgósító kutatásokban, korszerű gépparkja és tudományos bázisa van. Szóval, bár egyáltalán nem vágyom erre, de ha mégis, akkor itt szeretnék beteg lenni. Ha meg nem, akkor abban bízom, hogy 15-20 év múlva a rákos betegségek még nagyobb, akár legnagyobb része gyógyítható lesz, de legalábbis az emberi élettel összeegyeztethető minőséget biztosítva, kezelhető. És abban is bízom, hogy ennek eredményeként megszűnik majd az a misztikus félelem és rettegés, amely megbontja az emberi szervezet egységét és harmóniáját, sérti az emberi méltóságot, és a végzet erejével szakítja ki a beteget természeti és emberi közegéből. Erről, a szellem és a test állapotának a helyreállításáról szól a rák elleni küzdelem, az intézet és az én történetem.