Vitamin vagy méreg?

A világhálón gyógyhatású szerként árulják a barackmagot. Naponta 15-35 darabot ajánlanak belőle, az élelmiszer-biztonsági szakemberek szerint viszont csak napi két szem a megengedett.

A barackmag karrierje azzal kezdődött, hogy kiderült, Kasmír északi részén, a Himalája hegyei között él egy népcsoport, melynek tagjai nem ismerik a rákos betegségeket. A fehér hunok, azaz a hunzák jobbára nyers növényi táplálékon és tejtermékeken élnek, legfőbb eledelük pedig a sárgabarack, melynek a magját is megeszik. Hatalmas ligeteik termését fogyasztják egész évben, frissen vagy a napon aszalva, még édesítésre is ezt használják. Nem ismerik a finomított cukrot, a hántolt rizst, a fehér lisztet, és elkerülik őket a civilizáció ártalmai. Egy angol orvos már az 1920-as években rácsodálkozott egy szaklapban: milyen különös, hogy a hosszú életű hunzák immunisak a rákra. A kutatók arra jutottak, hogy e védettség főleg táplálkozási szokásaiknak és egészséges életmódjuknak köszönhető. A fehér hunok ugyanis naponta több órát tesznek-vesznek a friss levegőn, ennek ellenére a tűző naptól se kapnak bőrrákot.

Az amigdalint B17-vitaminnak nevezték el hívei, s máig azt tartják róla, hogy csak a rákos sejteket károsítja, az egészségeseket nem. Ellenzői szerint viszont nem vitaminról, hanem mérgező ciánvegyületről van szó, mely gátolja a sejtek oxigénellátását, és akár halált is okozhat.

A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal – német és angol szakvéleményekre hivatkozva – arra hívja fel a figyelmet, hogy a barackmag rákellenes hatása nem bizonyított, mérgező mivolta viszont annál inkább. A csonthéjasok magjában levő anyag bomlásakor ugyanis a gyomorban hidrogén-cianid szabadul fel. A hivatal tehát óva int attól, hogy bárki barackmagkúrába kezdjen!