Ma is elmarad a csoda

Lerágott körmű, benyugtatózott cégvezetők igyekeznek menteni a menthetőt, miközben túlhajszolt munkavállalóik italba fojtják szorongásaikat – valahogy így képzeljük el, hogyan hat majd a válság a munkahelyünkön. És ez még nem a legsötétebb rémképünk! Amíg van állásunk.

Nem kell ahhoz feltétlenül az állásunkat elvesztenünk, hogy a válság az érzelmi életünkbe is begyűrűzzön – magyarázza Kohárszky Melinda pszichológus. Már a létbiztonság állandó fenyegetettsége, az árak és a hitelrészletek emelkedése is elég ahhoz, hogy a testünk-lelkünk megbetegedjen. A stressz hajlamosít a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás kialakulására, a gyomorgörcsökre. A helyzetet tovább rontja, hogy április elsejétől mérsékelték a vérnyomáscsökkentők támogatási mértékét, így azokat sokan nem tudják majd megvenni…

Stresszes helyzetben szinte „alaptünet” az alvászavar – Amerikában ősz óta az altatók a legkeresettebb gyógykészítmények –, aminek aztán számtalan egyéb pszichés következménye lehet. Az ingerültség, a pánikrohamok, a szorongások miatt az ember egyre többet veszekszik otthon, ne adj’ isten a munkahelyén is, mindenhol romlik a teljesítménye. Vagyis az „előre rettegés” miatt szép lassan kicsúszik a lába alól a talaj, és ha valóban bekövetkezik cégénél a leépítés, mondhatni: saját magát írta fel a feketelistára. Egy ilyen pesszimista nép, mint amilyen mi vagyunk, hajlamos a puszta rettegéssel ártani magának, ahelyett, hogy az esetlegesen bekövetkező vészhelyzetre készülne fel.

A gazdasági válság mentális veszélyeit természetesen nem szabad elbagatellizálni. Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint a krízis világszerte a pszichiátriai zavarok, az alkoholisták, a szerencsejátékosok és az öngyilkosok számának emelkedéséhez vezethet. Ráadásul a lelki eredetű megbetegedések hosszú kezelést igényelnek. Ehhez képest a fejlődő országokban négy mentális betegségből három kezeletlen marad, és a világ legtöbb országában az egészségügyi költségvetés csupán két százalékát fordítják a beteg lélek gyógyítására.

– A páciensek gyakran azért isznak, hogy elfelejtsék egy negatív élményük következményeit, menekülnek a zsákutcába futott életük elől – mondja a pszichológus. – Akik eddig valamelyest visszafogták magukat, azoknak munkanélküliként semmi nem szab határt. Kicsit az alkoholisták is úgy működnek, mint a szerencsejátékosok: osztanak-szoroznak, és végül úgy döntenek, amíg tart a pénz, legalább addig jól érzik magukat, és közben hátha történik valami csoda. Ami rendszerint elmarad. A szenvedélybetegség azonban még mindig a jobb „megoldás”. Mert létezik segítség.

Mások az öngyilkosságot választják menekülési útvonalnak. Arra kicsi az esély, hogy egy mentálisan egészséges ember a munkája elvesztése után váratlanul kiugorjon az ablakon. Az már valószínűbb, hogy depresszióba zuhanhat. Az öngyilkosok 90%-a pszichiátriai beteg, gyakran depressziós. Ördögi kör.