A megpróbáltatások naplója XIX.

Június 8., hétfő
Laura torokgyulladása nem javul, sőt a hétvégén csak rosszabb lett a helyzet. Hiába kérem, nem akar elmenni az ügyeletre – ráhagyom, bízom benne, hogy érzi, mennyire van vacakul. A doktor nénihez viszont szó nélkül megyünk. Az utolsó nap, hogy javítani lehetne a suliban, de feleslegesnek tartom, hogy betegen bemenjen. A bizonyítvány olyan lesz, amilyen.

Június 10., szerda
A nagynéném vigyáz Laurára. Valahogy úgy alakult, hogy a tizenkét év alatt egyszer sem kértem gyerekvigyázásra – most jön, azonnal, ahogy hívom. Laura örül, Kelivel sok mindent lehet, amit mással nem. Várom, hogy telefonáljanak, de egész nap nem hívnak. Este mellékesen megjegyzik, hogy volt egy kis hipózás, de hát megoldották azt is. Vita semmi, mély egyetértésben töltötték a napot.

Június 11., csütörtök
Este rájövök, hogy ez a két nap új fejezetet nyitott az életünkben. Én nyugodtan dolgozhattam, intézhettem a dolgomat, Laura ugyanúgy „jó kezekben” volt, mint a tesómmal vagy anyuékkal. Meg is mondjuk Kelinek, hogy „bevált”. Úgy tűnik, ő sem bánja.

Június 14., vasárnap
A mamáéknál is el tud menni úszni, szép kis uszoda nyílt a szomszéd faluban. Laura örül, mamáéknak pedig egy újabb remek program. Hiába, nem egyszerű nagyszülőnek lenni…

Június 16., kedd
Évzáró, bizonyítványosztás. Izgatott, mert az utolsó napokból kimaradt, voltak kétségei, hogy vajon megkapta-e a jobb jegyet matekból. A bizi – szerintem – szép. Egy éve megváltozott az élete, és ő a legjobbat hozta ki magából a suliban. Pedig nem mindig volt egyszerű a dolga: volt, hogy egy tanár azért szidta meg, mert a többiek előtt evett. Hát, kedves tanárnő, Laura ennél különb dolgokat is tesz az osztálytársai körében…

Június 19., péntek
Bevásárolunk, a kosárban Laurának való finomságok: zöldség, diabetikus joghurt, alacsony szénhidráttartalmú ételek. A pénztárosnő nem hagyja szó nélkül: ki ez a lelkes fogyókúrázó? Megfogadtam, nem mondok ilyenkor semmit, mégis megjegyzem: nem fogyókúrázik, cukorbeteg. A hölgy zavartan sajnálkozik, mi meg egymásra nézünk Laurával, és tudjuk: nem kell a sajnálat.

Június 20., szombat
Hosszú idő után újra falat mászni megy. Elméletileg nem lenne szabad, de hát… Vigyáz magára, és mivel érzi a rosszullétet, fel tud rá készülni. Nem hiszem, hogy le kellene mondania erről a sportról, főleg, miután szereti csinálni. Ez is egy remek lehetőség arra, hogy érezze, nem csak üres szóvirág a „normális élet”.