Ne féljünk az öregségtől!

A megkérdezettek közül ugyanis a 18–30 évesek hatvan esztendőnél húzták meg ezt a határt, a 40–50 évesek hetvennél, a 65 esztendőnél korosabb válaszadók szerint pedig csak hetvennégy éves kor fölött öreg az ember.

Az idézett felmérésben a kutatók arra is választ kerestek, hogy a mai ifjak és középkorúak mire számítanak, ha megöregszenek. Ezzel párhuzamosan viszont 65 év felettieket kérdeztek arról, mit tapasztalnak ténylegesen. Kiderült, hogy miközben az öregség „várományosainak” több mint a fele gondolta úgy, hogy memóriazavarban fog szenvedni, addig a 65 év felettieknek csak 14 százaléka tapasztalta ezt. Kétszer annyian vélekedtek úgy, hogy öregen súlyos betegséggel kell majd számolniuk, miközben csak feleannyian tapasztalták meg. Hasonlóan borúlátóan ítélték meg az aktív házasélet jövőbeni lehetőségét is; a fiatalok 34 százaléka vélte azt, hogy erre már nem lesz módja, miközben csak 21 százalék volt azok aránya, akiknek ténylegesen búcsút kellett ettől venniük.

A válaszadók állítják: az igazi bajok valójában 80 felett kezdődnek. Mert csak az ennél idősebb megkérdezettek panaszkodtak nagy arányban memóriazavarra, és mintegy harmaduk vallotta azt, hogy bizony már gyakran esik letargikus szomorúságba, depresszióba. De mindössze egy százalékuk vélte úgy, hogy öregnek lenni rosszabb, mint amire ifjon számított.