Rakéták csapódtak a Holdba

A misszió két részből áll: egy hatalmas Centaur-rakétából és egy kisebb, becenevén terelgető vagyis pásztor-rakétából. Mindkét űrjárművet júniusban indították útjára Floridából, s azóta összekapcsolódtak az űrben. A pálya bizonyos pontján a megszabott időben szétválnak. A Centaur-rakéta egyik fokozata (összsúlya 2200 kg) a puskagolyónál kétszer gyorsabban csapódik be a Hold déli sarka közelében a mély és 100 kilométeres Cabeus-kráterbe. A becsapódás nyomán mintegy 350 tonna anyag vetődik ki az űrbe legalább tíz kilométeres magasságba. Nem sokkal később indul utána a „terelgető juhász”, amely meg van pakolva műszerekkel, spektrométerrel, egyéb érzékelőkkel.

A dolga egyszerű: a világűrbe kivetett anyag felhőjén átrepülve villámgyorsan elemez, víznyomokat kutat, szerves molekulák, s minden fellelhető anyag után nyomoz – majd lélekszakadva továbbítja az adatokat a Földre.  A gyorsaságra jó oka van: négy perccel az első becsapódás után ugyanis maga is becsapódik a Hold felszínébe. A két űrjármű „önfeláldozó“ missziója nem lesz hiábavaló: ha valóban nagy mennyiségű vízjég van a Holdon, akkor abból oxigént és hidrogént lehet előállítani. És ez azt jelenti, hogy a majdani holdbázisokon lesz levegő és lesz otthonos meleg.