Nyugaton minden zöldebb - 1. rész

Németország, Kanada, Anglia - az elmúlt két hónapban erre a három helyre vetett el a jó szerencse. Sokáig figyeltem irigykedve a külföldről érkező zöld híreket, így persze alig vártam, hogy fejest ugorhassak a jóba. A valóság hol lelkesítő volt, hol kiábrándító, de mindenképp tanulságos: három részes, szubjektív élménybeszámoló következik.

1.rész
Németország, a partizánállam

"Kettővel balra" tőlünk akad egy ország, amihez a legtöbb magyart személyes kapcsolat fűz. A történelem hajtűkanyarjai intézték úgy, hogy szinte minden családnak éljenek rokonai, barátai, régi ismerősei különösen az egykori NDK területén. Magyarországon számtalan település akad, ahol ma is érezhető a sváb kisebbség, vagy épp többség kulturális öröksége, így nem véletlen, hogy sokunknak van valamiféle képe Németországról. Az iskolát a rendszerváltás után kezdő korosztályhoz tartozva mindig is meghatározó élményem volt a német fiatalok társadalomkritikus hozzáállása, magabiztos kezdeményezőkészsége. Előfeltételezéseimben nem is kellett csalódnom Berlinben járva: soha annyi aktivistával, mint itt, nem találkoztam még. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy klímakonferencia miatt töltöttem négy napot a német fővárosban, így többé-kevésbé kiszámítható volt, hogy miféle emberek vesznek majd körül. Ennek ellenére úgy hiszem, nem túlzás azt állítani: a német fiatalok a környezetvédelem világának partizánjai.

Megszámlálhatatlanul sok zöld szervezet, széles körben elterjedt vegetarianizmus és akciók sokasága jellemzi azt a közeget, amibe röviden beleshettem. Az országban, ahol már tíz éve is a világ legtermészetesebb dolga volt a háztartásokban a szelektív szemétgyűjtés, és ahol a mostani középkorúak generációja évekkel ezelőtt hatalmas elánnal állt ki az atomenergia ellen, a fiatalokat is kritikusságra nevelték. Azok az aktivisták, akikkel találkoztam, mozgalmakat szerveznek, politikusokkal vitáznak, figyelemfelkeltő akciók keretében tájékoztatják az embereket a problémákról, és kisiskolásoknak tartanak ismeretterjesztő órákat a klímaváltozásról. Ha olyan politikai, gazdasági döntések születnek, melyekkel nem értenek egyet, felvonulásokat szerveznek és petíciókat fogalmaznak, levelekkel bombázzák a képviselőket és minden eszközt megragadnak, hogy a lehető leglátványosabban értesítsék a sajtót és a lehető legtöbb embert: a környezet és a társadalom érdekei sérülnek éppen.

A németek az étkezés téren is tudatosabbak az átlagnál. Ha bioélelmiszerről van szó, fogyasztásban és termelésben is élen járnak. Miközben a "zöldek" közt világszerte sok a vegetáriánus, itt a teljes lakosságban is magas a húsmentesen étkezők aránya: mintegy tizedük tartózkodik a húsevéstől. Sok vegannal is találkoztam - ők azok, akik semmilyen állati eredetű ételt, így tojást és tejtermékeket sem fogyasztanak. Az indoklás az aktivisták közt elsősorban az állattenyésztés túl nagy ökológiai lábnyoma, ami remekül illusztrálja, hogy hogyan lehet személyes példával válaszolni korunk igen összetett kihívásaira.

Bár a kritika, az aktivizmus csupán egy területe a környezetvédelemnek, e téren sokat tanulhatnánk a német fiatalokról. Egyelőre előttünk áll még a feladat, hogy felismerjük: felősséget érezni környezetünkért és jövőnkért, kiállni a fenyegető döntések ellen jogunk és kötelességünk is. Bátorság kérdése, hogy olyan országgá válunk-e, ami beletörődéssel veszi tudomásul, ha az ellentétes érdekek harcában elveszik az élhető jövő, vagy kritikus hozzáállással és éleslátással szemléljük, vitatjuk a felettünk állók döntéseit.

A jót megtanulni más országoktól nem csak hogy nem szégyen, de feladat - következő cikkünkben arról olvashatnak, miben mutathat példát a magyaroknak a tengerentúli Kanada.