Nyugaton minden zöldebb 3. rész

A brit szigetek

"Mi megtanultuk gyerekkorunkban, hogy nem szabad szemetelni, hogy ne folyassuk sokáig a vizet és ne hagyjuk égve mindenhol a lámpát. Az angolokat erre nem nevelték rá otthon, nekik tanítani kell a környezetvédelmet" - fogalmazza meg egy brit városban élő magyar barátom, hogy mi náluk a fő probléma. Igaz, hogy működik a szelektív hulladékgyűjtés, de ez mindennek csak a kezdete, a minimuma. A városokban mindenki a legújabb divat szerint öltözködik. "Háromhavonta lecserélik a ruhatárukat, mert megtehetik" - jön a plusz információ, és rögtön megértem, miért van annyi angol turkáló Magyarországon. Úgy látszik, errefelé még nem értik a felesleg jelentőségét - persze így mi járunk jól a másodkézből vett olcsó, jó minőségű ruhákkal. Kész nyereség.

Ha Angliából érkeznek zöld hírek, azokat szinte mindig London és annak polgármestere, Boris Johnson szolgáltatja. A kanadaihoz hasonló biciklikölcsönző-rendszert terveznek, fákat ültetnek, csökkentik a színházak energiaigényét és környezetbarát közlekedési lámpákat vezetnek be a brit fővárosban. Szerencsére ezeknek az intézkedéseknek többnyire igen nagy a sajtóvisszhangja, így segíthetnek tudatosítani az emberekben, hogy a környezetvédelem fontos kérdés. Többfelé látok figyelemfelhívó plakátokat is, és Oxfam-boltokat: itt többnyire adományként kapott könyveket, ruhákat, bútorokat, ékszereket árulnak, s a befolyó pénzből a szegénység, igazságtalanság, háború ellen küzdő szervezetek nyújtanak támogatást a rászorulóknak.

Zöld mozgalmakról, szervezetekről ezen a boltrendszeren kívül alig tudok. "Kevés van, inkább csak kis szigetekben működik a környezetvédelem, az aktivizmus" - tudom meg magyar barátaimtól. Egy brit környezetvédő lány azt meséli, mérnöknek tanult, és most környezetbarát fejlesztéseken dolgozik. Az országot járva feltűnő a természet szépsége is, a beépített Niagara-vízesés után szemet gyönyörködtető látni, ahogy a legszebb hegyek-völgyek körül nem városok, hanem nemzeti parkok létesültek, természetvédelmi területeken vigyáznak a csodás látványra. Levonom a felületes következtetést, hogy Angliában a felszín alatt, a háttérben működik a környezetvédelem - tőlük tehát ezt volna érdemes megtanulni. Ez épp olyan fontos, mint a németek elszánt mozgalmársága. A szerencsés helyzet az, ha egy társadalomban mindkettő jelen van - politikai és gazdasági kezdeményezések és a lakosság körében általánosan elterjedt tudatosság, tenni akarás. Olyan országot egyelőre nem találtam, ahol ez a kettő együtt járna: tanulnivalója mindenkinek van tehát.