Energiafaló bioetanol

– Egy időben nagy volt a környezetért aggódók lelkesedése, amikor a bioüzemanyagokról hallottak. Miért most mégis a tiltakozásuk? – kérdezem Fidrich Róbertet, a szervezet programfelelősét.
– Bevallom, jó tíz évvel ezelőtt én is azt gondoltam, ez a helyes út. Mára azonban be kell látnom, hogy sokkal több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.

– Vegyük sorra az okokat.
– Kezdem a környezetivel. Első gondolatunk az lehet, hogy a terményekből készült üzemanyagok előállítása nem növeli a légkör káros anyagainak a mértékét, hiszen elégetésükkor csupán annyi kerül a levegőbe, amennyit előzőleg megkötött.

– Ez valóban ésszerűen hangzik.
– A valóság ezzel szemben az, hogy a talaj szántása, műtrágyázása, gyomirtózása, a termények szállítása, átalakítása miatt 46 százalékkal több energia szükséges az előállításához, s a teljes folyamat üvegházgázmérlege is negatív. Egy liter kukoricából készült üzemanyag energiatartalma valamivel több mint 5000 kilokalória, miközben az előállításának energiaigénye meghaladja a 7000 kilokalóriát.

– Ráadásul igen nagy területen kell termeszteni.
– Ez az egyik legfőbb kifogásunk a bioetanol ellen. Európában például a repce nagy részéből bioüzemanyagot állítanak elő, mégis csak a töredékét fedezi a szükségleteknek. Viszont étkezési olajra is szükségük van, azt azonban inkább Indonéziából, Malajziából hozzák be pálmaolaj formájában. Éppen ezért ott a tőzeglápokat kiszárítják, felégetik, s mindenhová pálmafát ültetnek, veszélyeztetve ezzel például az orangután utolsó menedékeit. A folyamatos égetés miatt egyébként Indonézia ma már az üvegházhatást okozó gázok harmadik legnagyobb kibocsátója a világon.

– Sokan az élelmiszerek drágulásáért is a bioüzemanyagok használatát okolják.
– Olyannyira, hogy a világ számos helyén, például Mexikóban, Guatemalában éhséglázadás is tört ki emiatt.

– A dunaföldvári üzem támogatása ellen tehát globális megfontolásokból tiltakoznak?
– Nem csupán. A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium honlapján január 6-án jelent meg a hír, hogy a tervet kiemelt beruházásként kezeli, s ezt 8-áig lehetett véleményezni. Ez képtelenül rövid határidő.

– Ha több idejük maradt volna rá, mit kifogásolnak?
– Véleményünket végül a következő hét közepére foglaltuk össze, s juttattuk el a gazdasági és a környezetvédelmi miniszternek. A már említett globális károk mellett kifogásoltuk, hogy zöldmezős beruházásként tovább csökkentik a felszínborítottságot, ahelyett, hogy csak barnamezős beruházást, vagyis már meglévő, de elhagyott üzemek felhasználását támogatnák.

– Úgy tudom, a beruházás által 77 munkahely létesülne.
– Valóban, ám igen drágán. A beruházók másfél milliárd forintra pályázhatnak, így könnyen kiszámítható, hogy egy állás csaknem 20 millióba kerülne. A terület egyébként, ahová az ír befektető az üzemet tervezi, részben egy amerikai cég tulajdona. Az évente feldolgozandó 500 ezer tonna kukoricát – amelyből 200 millió liter bioetanolt állítanának elő – a magyar gazdáktól általuk kívánják beszerezni. A megtermelt üzemanyagot pedig végül teljes egészében kivinnék az országból, tehát még csak a hazai kőolaj-felhasználás sem csökkenne az előállítása által.