Kőrösért, Marosért: magyar-román összefogás

– Természeti szempontból ez egységes táj, azonos élővilággal, de mivel határok szelik át és a két országban eltérőek voltak a gazdasági viszonyok, másképp alakult a tájhasználat is – magyarázza Körmöczi László, a Szegedi Tudományegyetem ökológia tanszékének vezetője, miért is van szükség a két szomszédos állam kutatóinak együttműködésére. – A program egyik célkitűzése, hogy a Magyarországon már elfogadott élőhely-minősítési rendszert az egész Alföldre kiterjeszthessük.

A projekt közös benyújtását az aradi Vasile Goldis Nyugati Egyetem kezdeményezte. A határ mindkét oldalán hasonló kutatásokat végeznek majd: földrajzi és vízrajzi vizsgálatokra kerül sor, növény- és állattani minták alapján határozzák meg és megfelelő számítógépes programokkal viszik térképekre, milyen élettani társulások találhatók e területen.

– Magyarországon létezik egy úgynevezett Biodiverzitás Monitorozó Rendszer, amelyben körülbelül 40-50 természetes élőhely-típus szerepel – mondta el Zalatnai Márta botanikus. – A négy, egyenként körülbelül ötször öt kilométeres mintavételi területen feltérképezzük, melyik hol található meg, s elkészül egy állattani fajlista, valamint egy tájhasználati térkép.  Az így létrejött adatbázis segíthet a lakosságnak és a föntéshozóknak, hogy hol és milyen módon lehet hosszú távon is fenntartható módon használni e tájat.

A projekthez egy olyan – leginkább talán szociológiainak nevezhető – vizsgálat is tartozik, amelynek során a kutatási területen élőket kérdezik meg arról, hogyan viszonyulnak a lakhelyük környékén fellelhető természeti értékekhez.

– Az izgat minket, hogy amit biológus szemmel értéknek tartunk, azt a helyben élők hogyan értékelik, egyáltalán milyen tájhasználatot részesítenek előnyben? – magyarázta Málovics György, aki a projektnek e részét vezényli majd.

A kutatások az idén februárban kezdődtek és 2011. júliusáig tartanak.